Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vannak lemezek, amelyekről csak vigyázzállásban, néma főhajtással lehet írni, beszélni, olyannyira megkérdőjelezhetetlen remekművei a könnyűzene történelmének. Az angol King Crimson bemutatkozó LP-je, a napra pontosan 45 évvel ezelőtt megjelenő In The Court Of The Crimson King (An Observation By King Crimson) éppen ilyen. Sőt, nem túlzás talán, hogy nemcsak a könnyű-, hanem az egyetemes zene klasszikusa is, a XX. század egyik ékköve.
Robert Fripp, a King Crimson alapítója-vezetője Bartókot és Sztravinszkijt tartja fő példaképeinek, és valóban, az In The Court Of The Crimson King – jó pár további King Crimson-albummal együtt – szinte értelmezhetetlen a könnyűzene koordináta-rendszerében. Kevés az olyan lemez, amelyen minden dal minden másodpercének súlya és jelentősége van, amelyen minden hangnak oka van, miért ott és úgy szól, ahol és ahogy. A nyitó 21st Century Schizoid Man őserejű riffjétől (nem véletlen, hogy ezt a számot sokak közt feldolgozta a VoiVod, vagy épp a Forbidden is), az egyszerűségében szép I Talk To The Winden, a drámai Epitaphon (ezt meg az újra aktív In The Woods... értelmezte át méltó módon) és a nem e világi Moonchildon át a kvázi címadó The Court Of The Crimson King záró másodpercéig a King Crimson első albuma maga a zenei költészet, dallamok és szavak páratlan harmóniája.
Az In The Court Of The Crimson King nélkül nem olyan lenne a mai progresszív rock, metál és csomó egyéb stílus sem, mint amilyen. Az In The Court Of The Crimson King 45 év múltán is etalon, hivatkozási alap, és ez így lesz, amíg csak egyetlen zenész él a földkerekségen. Az In The Court Of The Crimson Kinget büszkén lőhetnénk fel a világűrbe, hogy akár ezer év múlva is csodálkozva vizsgálgassák az akkori életformák a rég kihalt emberi faj tökéletes alkotói képességét.
A lemez:
És pár feldolgozás:
