Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Már megint itt a dalmegosztás, úgyhogy újra meghallgathatjátok néhány fiatal előadó első szárnypróbálgatásait, na meg megismerhetitek pár már jobban befutott csapat legfrissebb szerzeményét is. A második kategóriába ezúttal a poszt címét adó Bermuda és a Takáts Eszter Beat Band tartozik, bár utóbbi csak egy feldolgozással képviselteti magát. A feltörekvők közül pedig van rockos-metálos Silver Soul, soft popos Sára Hélène, elektrós Feel Good, electrocore Flatband és klarinéttal kiegészült tarkabarka Nemulass.
A Bermuda zenekar számára az országos ismertséget Monte Carlo és London című dala hozta meg. Ezután várható volt, hogy előbb-utóbb kijönnek még egy olyan dallal, ami egy városról kapta a címét, és ez a pillanat most el is érkezett, ugyanis a zenekar legújabb száma a Berlin címet viseli. A dal a zenekar szerint azt a hangulatot próbálja megfogni, amikor az embernek elege lesz a dolgaiból, a munkájából, vizsgáiból, sulijából, a csajából vagy a pasijából, a hétről hétre ugyanolyan arcokból és éjszakákból, bulikból, akármiből, és nem akar semmi mást, csak aludni, mindegy, hogy hol. A klipet persze nem Berlinben, hanem Brightonban forgatták, azzal a céllal, hogy a dalhoz illő mindennapi apróságokat mutassanak be, és egész hangulatosra sikerült. A Berlin nem lesz akkora sláger, mint a két másik városos szám, de egyáltalán nem rossz.
A Silver Soul zenekar azért lett Silver Soul, mert egyik tagnak sem jutott eszébe jobb név, és végül ez maradt. Most ez csak olyan szempontból érdekes, hogy a név után ez ember azt várná, hogy angolul írnak dalokat is. Ezzel szemben első albumuk, az Ébredés kilenc magyar nyelvű rockdalt tartalmaz, amikben időnként metálosabb riffek is helyet kapnak. Ezt valahogy mégsem érzem a lemez erősségének, de igazából hasonló a véleményem a zenéről is, mint a magyar nyelvű dalszövegekről: vannak jó és kevésbé jó momentumok, de az összhatás azért nem kiemelkedő. Ami első lemez lévén persze nem gond, lehet még nyugodtan fejlődni a következő években. A lemez legjobb dala talán a Nem számít, de a Méreginjekció refrénje is elég jól sikerült.
Újra helyet kap a listán egy feldolgozás is, amit ezúttal a Takáts Eszter Beat Band készített el a junkiesos Szekeres András és az (ex)-kispálos Dióssy D. Ákos segítségével. A feldolgozott dal a Beatles egyik legjellegzetesebb Lennon-szerzeménye, az I Want You (She’s So Heavy) az Abbey Roadról. Maga a dal nem csak azért különleges a Beatles életművében is, mert baromi hosszú, hanem azért is, mert borzasztóan súlyos és feszültséggel teli szerzemény, amelyben Lennon Yoko Ono iránt táplált szerelmét jeleníti meg. Ráadásul amellett, hogy alig néhány elemből épül fel az egész dal, mégis elég összetett zenei hatásokat idéz meg a klasszikus zenétől a bluesig. Ez a feldolgozás jól közvetíti a dal jellegzetességeit, és néhány helyen kicsit ki is cifrázza az eredeti művet, ami megítélés kérdése, hogy mennyire jó ötlet, hiszen az eredeti dalnak pont erénye az egyszerűség, de simán lemásolni persze semmi értelme nem lett volna.
Sára Hélène Utrechtben született, de Cegléden nőtt fel, édesapja Bori Viktor jazz-zongorista. Most újra Hollandiában, Hágában él, ott jelentette meg első lemezét Fragments címmel, ami egy hároméves időszak lelki és szellemi fejlődését dolgozza fel, szerelemről, útkeresésről, személyes és univerzális kérdésekről szóló számokkal. A lemez alapvetően lágy, nyugodt, és könnyed pop, és egymást váltogatva vannak rajta jobb és kevésbé jó számok. A jobbak közé tartozik például a Give Me Back, a Light és a Save the Lives. A lemez végén van egy magyar nyelvű dal is, az Árnyék, amit itthon a Jazzy Rádióban lehet hallani. Az énekesnő dalszövegíróként is dolgozik egyébként, például ő szerzi Boggie angol nyelvű szövegeit is. Ja, és ő szerepel a poszt elején látható képen.
Egy elég igényes elektronikus szerzemény jön a sorban a Feel Good projekt részéről. A Now or Never egy viszonylag nyugodt dal annak ellenére is, hogy a vége felé fokozatosan egyre intenzívebb lesz, de elég szépen fel van építve, ráadásul megdobja az egészet Lilin hangja is, ami nagyon illik a dalhoz. Szerintem leginkább aláfestő zenének való, mondjuk egy timelapse videó, vagy egy éjszakai elmélkedés, vagy akár csak simán kikapcsolódás alá. Azért mégsem tipikusan aláfestő zene, ahogy sűrűsödnek benne az események, megvan arra az esély, hogy magához ragadja és lekösse az ember figyelmét.
A Flatband októberben jelentette meg második EP-jét Inceptions címmel, amelyről a tervek szerint mindegyik dalhoz készítenek videoklipet. Az electrocore-ban és poszt hardcore-ban utazó zenekar első ránézésre nagyon fiatal tagokból áll, de már 2009-ben megalakult, és látszólag elég profin fel is van építve. Ezt igazolja az alábbi videoklip is, amit a poposabb Sparkseeker című számukhoz forgattak. A dal és a videoklip kéz a kézben jár olyan szempontból, hogy amíg a zene is visszafogottabb, addig a képernyőn is csak egy srácot látunk egy visszafelé lejátszott felvételen, aztán amikor beindul a jobban sikerült zúzósabb rész, akkor tök jó timelapse felvételek kerülnek elő, amiket feltehetően nem a zenekar készített. A szöveg eléggé basic english szinten van, és kicsit giccsessé is teszi a számot, de biztosan lesz ez még jobb is. Érdekes még egyébként, hogy bár a zenekar ingyenesen elérhetővé tette az egész EP-t, meg is lehet vásárolni azt 1000 Ft-ért, amit viszont a srácok egy az egyben oda is adnak a Greenpeace Magyarországnak.
A Nemulass zenekar első videoklipje elég betegre sikeredett. Biztos nem véletlenül, hiszen a zenekar már 2007 ősze óta együtt játszik, és aki hétévente készít videoklipet, az valószínűleg jól átgondolja, hogy az milyen legyen. Ez a megrajzolt fura történet illik is a Nem Való című dalhoz, ami különösen a klarinét használata miatt lesz érdekes, de egyébként kicsit csapongó, szedett-vedett hatást kelt.
