Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A gitáros még tavaly tavasszal tűnt el a punkzenekar soraiból, hivatalosan személyes okokból, de pontosan nem részletezték, hogy miért. Egyesek tudni vélik, hogy a válása miatt, de ezt nem erősítette meg senki. Az akkor kisegítőként csatlakozott Mike Dimkich most már hivatalosan is tagja a Bad Religinnek, tehát Hetson kiszállása végleges. Ezt mutatja a fenti kép is, ami az első az új gitárossal (ő áll a jobb szélen). Dimkich maga is megerősítette Twitterén, hogy ez az első hivatalos zenekari fotó az 1995-ös Suckerpunch óta, amin szerepel. Ő ugyanis leginkább session zenész volt eddig. A Bad Religion miatt a Cultból szállt ki tavaly. Ott közel húsz évig volt turnégitáros. Greg Hetson amúgy 1984-ben csatlakozott a Bad Religonhöz, de már az 1982-es How Could Hell Be Any Worse? debütáló lemezen is szerepelt vendégként. A tavalyi karácsonyi lemez volt az első közel harminc év után, ahol nem gitározott.
Titokban popzenész lenne, de máshogy ütött a keze, ezért beszippantotta a kortárs zene. Mindene a székely muzsika, holott sosem élt Erdélyben. Eötvös Péter, napjaink egyik legfoglalkoztatottabb komponistája boldogan él itthon immár tíz éve, és továbbra is a világ leghíresebb szegleteiből kap megbízásokat. Előző operájával nem volt elégedett, ezért újat írt a történet egyik szereplője köré: az apokrif tematikájú, Paradise Reloaded (Lilith) című darabot a bécsi Wien Modern fesztiválon mutatták be októberben, az opera január 23-án a Müpában egyetlen alkalommal lesz látható. Miért nem Budapesten volt a mű ősbemutatója? Hogyan készülnek a librettói, ha fontosnak tartja, de megírni mégsem tudja őket? Mi fán terem a jó operaszerző? Többek között ezekről, valamint a ciklikus teremtésről és a tobzódó démonanyáról, honvágyról és elszakadási lázról beszélgettünk Eötvös Péterrel, aki nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját. (Portréfotók: Nagyillés Szilárd).jpg)
Zöld utat kapott Lady Gaga legutóbbi albuma Kínában, ahol három évig szilenciumra volt ítélve a hatóságok által közönségesnek tartott művészete miatt - jelentette a hongkongi South China Morning Post című napilap hétfőn, és ezt írta meg az MTI. Az amúgy a világ többi részén már régen megjelent Artpop című lemezt egyelőre csak elő lehet rendelni. A borító amúgy nem ugyanaz lesz, mint ami fentebb látható, ugyanis Gaga lábára harisnyát kellett húzni, plusz a gömb is akkora lett, hogy az énekesnő alig látható mögötte. A lépést az interneten többen a kínai hatóságok rugalmasságaként értékelték, Lady Gaga, a többszörös Grammy-díjas énekesnő Born This Way című albumárnak dalai közül ugyanis hat jó ideje a kulturális minisztérium százas feketelistáján volt, írja az MTI.
Dresch Mihály életműve hatalmas, a nyolcvanas évek közepe óta közel húsz albumot adott ki szólóban, duóban, vagy az aktuális quartetjével. Leginkább ez utóbbiakkal. Ennél is több a közreműködések száma, de most ne merüljünk el biográfiájában, a honlapján minden megtalálható. Az utóbbi évekre koncentrálva azonban látszik, hogy a sokféleségben utazva tartja frissen és energikusan magát. Legutóbb például zenekarának cimbalmosával, Lukács Miklóssal adott ki duólemezt, amit nagyon szerettünk, és ennek hangot is adtunk itt. Lukács Miklós persze közel sem csak a Dresch Quartet cimbalmosa, de most ebbe sem mennék bele jobban, mindenesetre érdemes utánanézni pályájának, amit hangszerével művel, az kimeríti, sőt jócskán ki is bővíti azt, amit erről el bírunk képzelni. Az a Labirintus duólemez csodálatos hangfolyam visszahallgatva is, megannyi valós és megálmodott tájékot bejár, és ha már belevágtunk, lépjünk még hátrébb, és vegyük elő újra a 2011-es Fuhunt, ami pedig az előző Quartet album. Azon azt találjuk, hogy Dresch Mihály cseppet sem őrlődött fel az évek sűrűjében, és sűrűjétől, én például rendszerint megadom neki a bizalmat, hagyom magam sodortatni akárhová – és mindig máshová visz. Dresch zenéjének egyik kulcsa, hogy vele tényleg nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Persze ez adódik a nagy ívű és léptékű szólók, improvizációk sorából is, de nem csak, és nem feltétlenül műfajából következően.
Korábban a cd-terjesztés jelentette a fő bevételi forrást a zenészeknek, ám azzal, hogy a fizikai hordozók forgalmazása már nem hoz releváns bevételt, máshonnan kell megteremteni a produkció működéséhez szükséges összeget. És a show-nak mennie kell, így napjainkban a zenészek már nem az aranylemez megszerzéséhez, hanem a szponzori szerződésekhez gyűjtik a rajongókat.