Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
...de az alábbi öt remek magyar album nem mindegyike kívánja meg ezt a címkét, és ez jól is van így. Közös nevezőként a folk persze alap, de van itt mély-sűrű jazz, sőt, rock lemez felütésként. Ne is vacakoljunk előre, vegyük sorba ezt a tavaszi merítést, és majd csak kisütünk valamit közösen. (Fotó: Cimbaliband Facebook)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pár hete a cikk első részében megtárgyaltunk néhány nagyszerű hazai világzenei lemezt, amik az elmúlt hónapokban jöttek ki, és most folytatjuk a sort. Van mit. (Nyitókép: Kaláka; fotó: Raffay Zsófi)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ötödször rendezi meg a Budapest Folk Festet a Fonó Budai Zeneház. Április 21-27. között öt helyszínen lesznek nép- és világzenei koncertek és események, fellép mások mellett a Dresch Quartet, a Csík Zenekar, a CimbaliBand és a baszk Juan Mari Beltran. A Fonó 2010 óta minden tavasszal megrendezi a folk fővárosi ünnepét, bemutatva a nép- és a világzene legnevesebb hazai és határon túli képviselőit, valamint rangos külföldi művészeket. "Múltunk a népzenén keresztül találkozik a jelennel, ahol megannyi zenei virágot hajtva alakítja a jövő kultúráját. A Fonó hivatása, hogy ezt a folyamatot segítse" - fogalmazott Horváth László fesztiváligazgató a szervezők MTI-hez eljuttatott ajánlójában.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Dresch Mihály életműve hatalmas, a nyolcvanas évek közepe óta közel húsz albumot adott ki szólóban, duóban, vagy az aktuális quartetjével. Leginkább ez utóbbiakkal. Ennél is több a közreműködések száma, de most ne merüljünk el biográfiájában, a honlapján minden megtalálható. Az utóbbi évekre koncentrálva azonban látszik, hogy a sokféleségben utazva tartja frissen és energikusan magát. Legutóbb például zenekarának cimbalmosával, Lukács Miklóssal adott ki duólemezt, amit nagyon szerettünk, és ennek hangot is adtunk itt. Lukács Miklós persze közel sem csak a Dresch Quartet cimbalmosa, de most ebbe sem mennék bele jobban, mindenesetre érdemes utánanézni pályájának, amit hangszerével művel, az kimeríti, sőt jócskán ki is bővíti azt, amit erről el bírunk képzelni. Az a Labirintus duólemez csodálatos hangfolyam visszahallgatva is, megannyi valós és megálmodott tájékot bejár, és ha már belevágtunk, lépjünk még hátrébb, és vegyük elő újra a 2011-es Fuhunt, ami pedig az előző Quartet album. Azon azt találjuk, hogy Dresch Mihály cseppet sem őrlődött fel az évek sűrűjében, és sűrűjétől, én például rendszerint megadom neki a bizalmat, hagyom magam sodortatni akárhová – és mindig máshová visz. Dresch zenéjének egyik kulcsa, hogy vele tényleg nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Persze ez adódik a nagy ívű és léptékű szólók, improvizációk sorából is, de nem csak, és nem feltétlenül műfajából következően.