Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Április 24-én debütált az Apple TV+-on az utóbbi hónapok legjobban várt zenei témájú dokumentumfilmje, a Beastie Boys Story. Mike D és Ad-Rock közel két órában mesélik el az Oscar-díjas Spike Jonze kamerája előtt a zenekar, de elsősorban Adam “MCA” Yauch-kal kötött barátságuk történetét.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Netflix új, magyar változatban Tigrisvilág címet kapott dokumentum-sorozata olyan, mint egy redneck Trónok Harca, de minimum egy állatkertben játszódó Mónika Show: rendkívül addiktív, a néző pedig alig hiszi el, amit lát. Kritika, némi spoilerveszéllyel a hajtás után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ugyan majdnem két hónapja megjelent már, mindenképpen érdemes pár mondat erejéig szóba hoznunk Ihsahn legutóbbi, Telemark című EP-jét. Mivel mostanában az jött divatba, hogy már a megjelenés napján kialakult véleményünk kell legyen egy lemezről, április elején reménytelenül utánlövésnek tűnik majd ez az írás, ugyanakkor az Emperor egykori frontembere, aki egyben a teljes metálzenei mezőny egyik legkarakteresebb alkotója, így is bőven megérdemel néhány méltató szót, mert persze a szó klasszikus értelmében vett kritikáról most sem lesz szó.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Negyven évig ugyanabban a zenekarban?! Nos, ez egy olyan dolog, amiről szerintem a legtöbbünknek csak halvány segédfogalmai lehetnek, hiszen manapság egyáltalán nem jellemző még az sem, hogy valaki akár csak ugyanazon a munkahelyen eltöltsön ilyen hosszú időt. Négy évtized után pedig egy mérlegképes könyvelőnek is bőven akadhat mesélnivalója, nemhogy a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású heavy metal zenekar alapító gitárosának. K.K. Downing pedig, aki 2011-ben lépett ki az azóta is működő Judas Priestből, hogy néhány hete a Tim Ripper Owens társasáságában alapítson saját zenekart, mesél is nem keveset az eredetileg 2018-ban napvilágot látott, magyar fordításban Éjjel-nappal Judas Priest címet kapott önéletrajzában.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Martin Scorsese még mindig tudja, hogyan kell klasszikus gengszterfilmet forgatni. A Netflix jóvoltából megvalósult maratoni hosszúságú mozi egy rendkívül érett alkotás, amelyben már nem csak az akción van a hangsúly, mint inkább a múló emberi kapcsolatokon. A film hitelességéhez olyan legendás színészek teszik hozzá tehetségük legjavát, mint Al Pacino, Robert De Niro, Joe Pesci vagy éppen Harvey Keitel, így aztán a The Irishman - magyar címén Az ír - pont olyan, mintha a nagy öregek összejöttek volna egy utolsó, nagyon jól sikerült osztálytalálkozóra. Ezt jól illusztrálja, hogy a veterán rendezővel most először együtt dolgozó Al Pacino szerint pont olyan volt a hangulat, mint egy hetvenes évekbeli forgatáson.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A népzene akkor igazán vonzó lemezen, ha egészen közel jár ahhoz a tisztaságfokhoz és sallangmentes kifejezési módhoz, ahogyan az valamikor az egyszerűbb és természetesebben működő életterekben létrejött. A paraszti zenékben úgy volt helye ezzel együtt az improvizációknak és egyéni ízeknek, hogy az eredendő szándék és a közös nyelv kódja sosem sérült. Egyszerűen szólva mindenki tudta a közösségben, hogy mi miért történik. Az énekes dalok, a szövegek és a bővérű vonószenéken túli legegyszerűbb furulyanóták is kifejeztek hangulatokat, létállapotokat, és az egyén a zenén és éneken keresztül kapcsolódni tudott a közösségi én megnyugtató és biztonságot adó közegéhez, megélve és feldolgozva közben saját megéléseit. (Fotó: Rozsdamaró Facebook)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hobo legutóbbi albuma, a Hé, Magyar Joe! nagy általánosságban mindennel szembemegy, ami az aktuális könnyűzenét jellemzi. Ki az, aki manapság 27 dalból álló, egybefüggő történetet elmesélő lemezt készít, ami fiktív szereplőkön keresztül reagál napjaink valóságára, és ami már csak terjedelménél fogva is sok hallgatást, meg persze legalább ennyi gondolkodást igényel? Világviszonylatban sem csinálják ezt sokan, itthon meg pláne nem. Ráadásul mindezt úgy, hogy előtte bő fél évvel jelent meg a Bob Dylan dalait feldolgozó Lassú vonat.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szeretek egyedül utazni, autóval, vonattal, vagy épp gyalogszerrel. Ha az ember szervezett túrára megy, óhatatlanul is alkalmazkodnia kell a többiek tempójához, nem lehet ott és akkor megállni, amikor kedvünk tartja. Ha meg épp mennél, mindig lesz valaki, aki lemarad, vagy aki épp akkor akar megállni pisilni, cigizni. Nem kell túl nagy asszociációs készség ahhoz, hogy ezt bárki át tudja vetíteni a zenekari létre. Épp ezért szólólemezt készíteni - pláne jórészt egyedül - bizonyos szempontból a világ legegyszerűbb, leginkább magától értetődő dolga. Mindössze annyi kell hozzá, hogy az ember elboldoguljon egy-két hangszeren, és persze az sem árt, ha van egy víziója azt illetően, mit szeretne hallani. Ráadásul minden zenekarnév márkanév is egyben, és még a legbátrabb előadókat is kötik a saját hagyományaik. Ha meg a folyamatos változás az ars poetica, akkor minimum zenekari társaink ízlésvilága lesz az, ami megszűri a kidolgozásra váró ötleteket. Egyedül viszont semmi ilyesmire nem kell figyelni, ki lehet próbálni gyakorlatilag bármit, ami eszünkbe jut. Ha a kísérletek jól sülnek el, általában a végeredményen is érződik ez a féle jó értelemben vett gyökértelen szabadság és spontanietás. Egyedi Péter a hálószobaprojektként indult Mindenkinek megvan a maga története képében pont ilyen albumot készített.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kezdem a végével. A Folkfonics Két karodban című bemutatkozó albumának utolsó dala, Radnóti Miklós Éjszaka című versének feldolgozása olyan, mint amikor az ember forrásvizet iszik hosszú gyaloglás után a már szürkülő erdőben. Már csak ezért a dalért is érdemes volt felvenni a lemezt, de a másik kilenc is méltó ehhez a szűk öt percnyi szelíd csodához.