Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Április 24-én debütált az Apple TV+-on az utóbbi hónapok legjobban várt zenei témájú dokumentumfilmje, a Beastie Boys Story. Mike D és Ad-Rock közel két órában mesélik el az Oscar-díjas Spike Jonze kamerája előtt a zenekar, de elsősorban Adam “MCA” Yauch-kal kötött barátságuk történetét.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Imploding the Mirage címmel érkezik idén a The Killers új, immár hatodik albuma. A megjelenést eredetileg májusra tervezték, de sok más zenekarhoz és előadóhoz hasonlóan a járványhelyzet miatt ők is egy későbbi, még meg nem határozott, elvileg heteken belül kiderülő dátumra halasztották azt. Viszont napvilágot látott egy friss dal, a Fire In Bone, ami már a második a korábban videót kapott Caution után. A dalt hallgatva a szerző előtt felsejlettek a nyolcvanas évek öltönynadrágos new wave klipjei, de ez egyáltalán nem kritika, hiszen a dal ezzel együtt bitang erős, és rengeteg hangszerelési finomságot tartalmaz, meg ugye abban a korszakban születtek például igen jó David Bowie és Peter Gabriel-lemezek is, amelyekre minden jó ízlésű zenehallgató nagy szeretettel gondol vissza. A Fire In Bone és a Caution egyaránt hallgatható a folytatásban.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Netflix új, magyar változatban Tigrisvilág címet kapott dokumentum-sorozata olyan, mint egy redneck Trónok Harca, de minimum egy állatkertben játszódó Mónika Show: rendkívül addiktív, a néző pedig alig hiszi el, amit lát. Kritika, némi spoilerveszéllyel a hajtás után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Al Jourgensen és a Ministry új lemezen dolgozik, ha minden igaz, legalábbis erre utal, hogy érkezett tőlük ma egy új dal, melynek címe Alert Level. A friss középtempós menetelés a zenekar legszebb hagyományait eleveníti fel hat perc erejéig, a közepén egy tőlük kissé szokatlan, de tetszetős posztpunk hangulatú kiállással megtekerve. Ha ilyen lesz a teljes anyag, a csapat rajongóinak nincs oka aggodalomra, ezt illetően legalábbis. A folytatásban itt a dal, megéri a rászánt időt, meg minden ilyen kedvcsináló jellegű mondat, amit az új dalokat ajánló posztok végére szoktam tenni, ha tetszik, amit hallok.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Újabb ízelítőt hozott ki a Lamb Of God hamarosan érkező, szimplán a zenekarról elnevezett albumáról. Bár eredetileg május elejére tervezték a megjelenést, az új dátum elvileg június 19., szóval marad még némi idő emésztgetni a friss témákat, hiszen a februárban debütált Checkmate-tel és az egy hónappal ezelőtt klipesített Memento Morival együtt ez már három friss dal, az meg már majdnem a lemez egyharmada, de mondjuk az eddig nem hallott hét még simán tartogathat meglepetéseket. Ennyit a számmisztikáról, hallgassátok inkább a zenét, úgyis az a lényeg. Az említett tételek audiovizuális befogadására a folytatásban itt a lehetőség.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A hip-hopnak már a kezdetek óta alapvető eleme a barátságos vagy éppen személyes konfliktussá fajuló versengés, ami a kultúra mind a 4 + 1 eleménél megfigyelhető. Már az alapító atyák, Kool Herc, Afrika Bambaataa és Grandmaster Flash is megküzdöttek egymással, technikai újításokkal, lekapart lemezcimkékkel elrejtett vinyl kincsekkel Bronx, majd a belváros legjobb dj-jének címéért. Charlie Ahearn kamerája előtt, a Wild Style filmkockáin versengenek a b-boyok, a metrókocsik között pedig a graffiti writerek nemcsak egymással, de a rendőrséggel is versenyt futottak. A Cold Crush Brothers és a Fantastic 5 kosárlabdapályán elejtett, ugyanott filmre vett rímpárbaja legendás, akárcsak a KRS-One vezette BDP győzelme a nyolcvanas évek közepén különösen népszerű, queensbridge-i MC Shan és Marley Marl felett.
A producerek által vívott beat-battle-öknek ha ilyen régre visszanyúló története nincs is, pár ikonikus páros megküzdött már egymással a samplerek és dobgépek billentyűit püfölve. Will I Am (Black Eyed Peas) és Thes One (People Under The Stairs) Los Angeles-i küzdelme vagy Alchemist és Just Blaze platina-státuszt elérő beateket felvonultató produkciója több, mint emlékezetes. Annyian azonban még sosem követték két hip-hop producer baráti versengését, mint a tegnap este (magyar idő szerint éjjel háromkor kezdődő) RZA VS Dj Premier “ütem-csatát”.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Későbbre halasztja Európa-turnéját, így a július 15-ére esedékes budapesti koncertet is a Pearl Jam. A zenekar a Facebook-oldalán közleményben jelentette be a - jelenlegi helyzetet ismerve sajnos - nem túl meglepő hírt.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Néhány napja már teljes terjedelmében meghallgatható a Testament új albuma, a Titans of Creation. Külön öröm, hogy a Children of the Next Level című dalhoz kihozott animációs videót, melyben egy intergalaktikus összeesküvés történetét kísérhetjük figyelemmel, Gróf Balázs készítette. Maga a szám pont olyasmi, amire számítani lehet a zenekartól "nyitódal" címszóval, de ez nem kritika. A folytatásban itt a klip, a teljes lemez Youtube-linkje, valamint az új albumhoz kapcsolódó dokumentáció két újabb része is, benne Eric Peterson gitárossal és Chuck Billy énekessel, akinek ezúton is jobbulást kívánunk. Érdemes megnézni, az utóbbi idők egyik legérdekesebb, egyszersmind legigényesebb lemezfelvezető sorozata, még arra is figyeltek, hogy a főcímek illeszkedjenek az egyes tagok által képviselt elemekhez. Minimum négy videó a hajtás után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az elejére valami vagány, alaphangot megadó felütést kéne írnom. Valami olyasmit, hogy Steve Austin az egyik leginkább különutas figura a komplett undergroundban, és hogy zenekara, a noise rocktól a sludge-on és grindcore-on át az avantgard metálig mindenhová besorolni próbált, de mégis mindenhonnan kilógó Today Is The Day már 1992 óta sokkolja a jobb sorsra érdemes hallgatóságot gyűlöletben pácolt zenéjével. Megemlíthetném, hogy amikor azt mondom, "zenekar", az jobbára őt jelenti, hiszen már hosszú-hosszú évek óta ő az egyetlen állandó tag. Meg hogy a No Good To Anyone már a tizenegyedik lemez a sorban, amin olyan csúf zene hallható, hogy azzal vallatni lehet, az ilyen frappáns megfogalmazásokat úgy tudom, szereti a közönség. De jelenleg csak nézek magam elé, hallgatom immár sokadszor ezt a tizennégy számot, és semmi sem jut eszembe, csak az, hogy épp tökéletesen aláfestik azt hangulatot, amikor szürke az ég, és március végén havazik az előző napi verőfényes napsütés után. De valójában hetek-hónapok óta tologatok egy csomó lemezt, amiről írni szerettem volna, többek között ezt is, mert mostanában gyakorlatilag reménytelennek tűnik bármi érdemlegeset mondani zenéről úgy általában. Mintha a Titanic utolsó pillanatig játszó zenekaráról kellene megírni még egy utolsó flekket a palackpostába. De innen szép győzni.