2020.04.25. 14:14 – sz.ági.

Tiger King: Murder, Mayhem And Madness - Kritika a Tigrisvilágról

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

tiger-king-1.jpg

A Netflix új, magyar változatban Tigrisvilág címet kapott dokumentum-sorozata olyan, mint egy redneck Trónok Harca, de minimum egy állatkertben játszódó Mónika Show: rendkívül addiktív, a néző pedig alig hiszi el, amit lát. Kritika, némi spoilerveszéllyel a hajtás után! 

A Tiger King tulajdonképpen egy trash doku, aminek legnagyobb karaktere egy nagymacskákra specializálódott állatkert Joe Exotic fantázianévre hallgató tulajdonosa, aki éppen több, mint 20 éves börtönbüntetését tölti. Joe tényleg egy olyan ember, amilyen csak nagyon elborult írók elméjében képes megfoganni: a magát Tigriskirálynak hívó tulaj egy amerikai redneck, aki imád a kamera előtt szerepelni, mindennek tetejébe vállaltan meleg, extrém stílusú, bundesliga frizurás, totál exhibicionista, fegyvermániás, pénzéhes netsztár, aki még a 2016-os elnökválasztáson is indult, ahol a saját arcképével ellátott kotonokat osztogatott. Ezen kívül poligám, gyakran csábít el nála jelentősen fiatalabb, akár hetero fiúkat is, valószínűleg meth-függő, kamu-country énekes, bámulni való divatérzékkel, aki Oklahoma kormányzói címéért is indult, miközben állatszeretetből nyitott egy nagymacskatelepet, de aztán a pénz hívószavára inkább kölyöktigrissimogatót üzemeltett, amivel kihúzta a gyufát az állatvédőknél. Már ebből is látszik, mennyire őrült a sztori, amiben egyelőre fél lábbal sem vagyunk benne, hiszen még csak most jön a képbe Joe Exotic ősellensége, Carol Baskin - akinek megölésére Joe bérgyilkost akart felfogadni; de végül az FBI elkapta, mert Joe bármilyen szórakoztatónak is tűnik elsőre, abban biztosak lehetünk, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban.

Persze kiderül, hogy címszereplőnk csak a jéghegy csúcsa, mert kapunk még pár olyan fazont, akiknek a létezését tényleg nem hinnénk el, ha nem egy dokumentumfilmről lenne szó. Más nagymacskatulajdonosok is képbe kerülnek, de a másik legjobban körbejárt szereplő Carol Baskin lesz, aki szintén egy hasonló profilú állatkertet üzemeltet, magát pedig szentként aposztrofálja, mert elmondása szerint megmenti azokat az állatokat, akiket a Joe Exotic-félék csak pénzszerzés céljából tartanak. Nem csoda hát, ha a két főszereplő finoman szólva sem rajong egymásért. Ez már önmagában is elég szép lenne, de Carol önmagában is furcsának tűnik, és aztán az is kiderül róla, hogy volt egy dúsgazdag férje, aki egy nap hirtelen eltűnt, és persze a közeli ismerősök mindegyike azt feltételezi, hogy Carol tette el láb alól az örökség miatt. Konkrét bizonyíték nincs, de a logika és a körülmények nem engedik kizárni ezt a feltételezést a néző agyából.

A shitshow mind a hét részben egyre durvábban tetőzik: rengeteg furcsa, őrült karaktert ismerünk meg, gyilkosságok, öngyilkosságok, dráma, egy csomó tigris, és a folyamatos megrökönyödés Amerika kevésbé közismert, vidéki arcán garantálja, hogy percenként elhagyja a néző száját: "Hát ilyen nincs!" A káosz egyre nő, egyre több titokra derül fény, amíg már le sem vesszük a szemünket a történésekről, hogy hogyan vezetett két ember ellentéte odáig, hogy az egyik bérgyilkost fogadjon.

Bár felmenteni nem akarjuk, Joe Exotic elég kemény életet tudhat maga mögött: ötévesen egy nála idősebb fiú megerőszakolta, majd a családdal Texasba költöztek, ahol rendőr lett, de mikor apja megtudta, hogy meleg, öngyilkosságot kísérelt meg. Később vett egy kisállatkereskedést testvérével, aki azonban egy balesetben meghalt. Ezután kezdte el csinálni a nagymacskafarmot, de addigra már a drog és az alkohol is a mindennapok része lett. Több férfi is volt az életében, általában mind fiatalok, az egyik öngyilkos lett, a másikat pedig olyan vidám dolgokkal fenyegette meg, hogy megöli, és megeteti a tigrisekkel, aminek következtében másnap arra ébredt, hogy valaki fegyvert szegez a fejéhez. Ennek a kapcsolatnak ezzel vége is lett, majd jöttek mások, de valahogy a romantika és a happy end sosem jártak nála kéz a kézben.

A Tiger Kinget sokan vádolják azzal, hogy a fókusz nem a valóban veszélyeztetett nagymacskákon van, akikből kétszer annyi él fogságban, mint a szabadban. Az egyik készítő - Eric Goode - maga is nagy állatvédő, de kétlem, hogy emiatt kritizálni kellene a sorozatot. Igen, nagy a hype, de a készítők nem ígértek mást, nem mondták, hogy nagyobb fókusz lesz a tigriseken, hiszen elsősorban az az őket körülvevő emberek bődületesen őrült sztoriját akarták elmesélni. Emellett pedig igenis sikerült elgondolkodtatniuk a nézőiket azt illetően, milyen aljas dolog folyamatosan cuki tigriskölyköket tenyészteni üzleti célból, hogy aztán nagyobb korukra, amikor már nem lehet belőlük pénzt csinálni, csak felesleges pénznyelőknek tűnjenek a gazdák szemében, akikről elhisszük, hogy egyszer régen valóban az állatszeretet miatt vágtak bele ebbe a bizniszbe. Ha tehát az ember túllép a Tiger Kinget övező felhajtáson, rengeteg érvet találhat, ami miatt érdemes megnézni a sorozatot. 


kritika sorozat film egyesült államok netflix tiger king



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása