Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A népzene akkor igazán vonzó lemezen, ha egészen közel jár ahhoz a tisztaságfokhoz és sallangmentes kifejezési módhoz, ahogyan az valamikor az egyszerűbb és természetesebben működő életterekben létrejött. A paraszti zenékben úgy volt helye ezzel együtt az improvizációknak és egyéni ízeknek, hogy az eredendő szándék és a közös nyelv kódja sosem sérült. Egyszerűen szólva mindenki tudta a közösségben, hogy mi miért történik. Az énekes dalok, a szövegek és a bővérű vonószenéken túli legegyszerűbb furulyanóták is kifejeztek hangulatokat, létállapotokat, és az egyén a zenén és éneken keresztül kapcsolódni tudott a közösségi én megnyugtató és biztonságot adó közegéhez, megélve és feldolgozva közben saját megéléseit. (Fotó: Rozsdamaró Facebook)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kezdem a végével. A Folkfonics Két karodban című bemutatkozó albumának utolsó dala, Radnóti Miklós Éjszaka című versének feldolgozása olyan, mint amikor az ember forrásvizet iszik hosszú gyaloglás után a már szürkülő erdőben. Már csak ezért a dalért is érdemes volt felvenni a lemezt, de a másik kilenc is méltó ehhez a szűk öt percnyi szelíd csodához.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Van még néhány olyan elmaradásunk folk és világzene ügyben tavalyról, amiket nem akarunk megkerülni, de vadonatúj, év eleji megjelenés is került hozzájuk időközben. A ténylegesen közös bennük: mindegyikük más, így persze nagyon sajátos karakterrel, zeneiséggel, gondolatisággal formálódtak magas minőséggé; tán már az elején kimondhatjuk: hiba lenne nem megismerkedni velük közelebbről. (Illusztráció: Pearly Clouds Facebook)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bár korábbi írásaimból ez tűnhet ki, a látszat ellenére nem utálom a Behemoth zenekart. Szimplán taszít az a féle hozzáállás, a mindenféle önmérséklet és gátlás nélküli jéghideg profizmus, ami a zenekar munkásságát jellemzi a videóklipektől a frontember Nergal médiajelenlétén át az általuk forgalmazott, faltól falig elvitt merchandise termékekig. Ennek ellenére kísérletet tettem arra, hogy objektív füllel meghallgassam új albumukat. A folytatásból kiderül, mire jutottam.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kifejezetten érdekes megfigyelni, ahogy a Morbid Angel a death metal atyaúristeneiből egy kifejezetten megosztó zenekar pozíciójába manőverezte magát összesen két lemezzel. A csapat táborának konzervatívabb fele egy emberként hányt be a hat évvel ezelőtti Illud Divinum Insanus kísérletei hallatán, széteffektezett diszkós szarnak értékelve az albumot, jórészt David Vincent énekes nyakába varrva a fiaskót. Persze voltak olyanok is, akik zseniális, tabudöntögető mesterművet emlegettek, és nyilván mindkét halmazban akadtak olyanok, akik végig sem hallgatták a művet. Aztán Trey Azagthoth zenekarvezető-gitáros szokásosan öntörvényű módon visszahozta a zenekar "másik" frontemberét, Steve Tuckert, aki bőszen neki is állt nyilatkozgatni arról, hogy vele márpedig csak death metal album készülhet. A Kingdoms Disdained az is lett, aminek eredményeképpen most tovább osztódtak a szekértáborok.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Olyan ez a lemez, mint amikor egy elegáns állófogadáson a korosodó, de még mindig jó karban lévő házigazda teljesen váratlanul a táncparkett közepére perdül, és egy belépős argentin tangó után lenyom két tucat fektővámaszt öltönyben, mondván, még mindig tud ilyet is, hogy aztán csibészes vigyorral zsebelje be az elismerő pillantásokat a jelenlévő negyvenes hölgyektől. Valami ilyesmi jutott eszembe az 57th and 9th kapcsán.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Pár hete a cikk első részében megtárgyaltunk néhány nagyszerű hazai világzenei lemezt, amik az elmúlt hónapokban jöttek ki, és most folytatjuk a sort. Van mit. (Nyitókép: Kaláka; fotó: Raffay Zsófi)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az elmúlt hónapok világzenei kínálatából válogattuk ki a szerintünk kihagyhatatlan albumokat, és ebből az adagból is jól körvonalazódik - hát még ha hozzávesszük az idei korábbi megjelenéseket - hogy míg sok szinten komoly értékválságok tizedelik a popkultúrát, a folkot és a világzenét mintha semmi ilyesmi nem érintené, sőt folyamatos a fejlődés, és a különböző hangzó nyelvek tökéletesre csiszolása. Itt-ott már a csillagokban járunk. (Nyitókép: Meszecsinka)