Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Trottel Records története a 80-as évekig nyúlik vissza, független kiadóként punk kazettákkal nyitottak, különböző válogatásokkal és a Trottel zenekar albumaival, majd olyan, gyakran később kultikussá váló bandák lemezeivel, mint az Anima, a Leukémia, a Korai Öröm, a Slogan, a Persona Non Grata, a Kárpát Möbius, de gondoztak VHK, Kampec Dolores, Másfél, Navrang, Archbishop Kebab anyagokat is. A közelmúltban pedig a saját projektek mellett a fő csapást a különböző világzenei mozgásokba való bekapcsolódás jelentette, ez a zenekari albumok mellett a Szimpla Kerthez (is) kapcsolható aktuális bandákat sorjázó válogatásokban ölt testet, a Szimpla Garden Hits sorozat most tart a negyedik fejezeténél.
A kiadót (és a Trottel zenekart is) működtető Rupaszov Tamás a FolkBeats nép- és világzenei tehetségkutató egyik főszervezőjeként a legérdekesebb és legfontosabb résztvevők (A Köztársaság Bandája, Drum and Folk, Édes Málé Trió, Guessous Majda Mária, Hypernomad, Tarsoly, Illangó, Őskestar, Ba-Ra-Ka) albumait is publikálta. Az autentikus népzenei kategória egyik győztesének, Majda Máriának, azaz Mesinek már a harmadik lemeze jelent meg most a kiadónál, őt többször méltattuk az évek során, például itt. A debütálása szólóanyag volt, sok bensőséges pillanattal, másodjára Mesi Trióként magyar, török és marokkói népzenékhez kerülhettünk közel Mesi tündéri lényén áttükrözve, most pedig zenekara, a Meshinda már kvartetté bővült. Illusztris a zenekar, Barvich Iván tíz hangszeren játszik mesteri fokon, több tucat lemezen muzsikált már, többek közt olyan előadókén, mint a Zsarátnok, a Sebő együttes, Balogh Kálmán és Palya Bea. Tóth Szabolcs is régóta porondon van, nemzetközileg elismert szitárművész, különböző fesztiválok és koncerttermek megbecsült vendége, rendre profi tablások kísérik játékát. Boros Gerzson ütőhangszeres pedig kipróbálta magát a legkülönbözőbb popzenei műfajokban, kilencéves kora óta a keleti ütőhangszerek szerelmese. Guessous Majda Mária pedig tíz nyelven éneklő, Junior Prima Díjas énekesnő - de persze nem ettől jó, amit csinál. Mesi a földre szállt angyalok tehetségével bír, elég csak megszólalnia, már fenn is szárnyalunk a magasban, pillanatok alatt magával húz egy lakhatóbb minőségbe. Mindeközben a megénekelt témák nem feltétlenül könnyűek. Az Áradó Boszporusz elsősorban magyar és indiai népzenei alapokra íródott, de pakisztáni, török és kurd hagyományok is beépültek, miközben persze szó sincs valamiféle giccses világzenei mixtúráról, ilyesmire nyilván a Meshinda alkalmatlan is lenne. Ilyen intenzív és felemelő lemez hallatán, képtelenségnek tűnik még a popzene gondolata is. Megnyugtató az a kör, amit bejárunk, természetes életminőségek kerülnek újra közel az emberhez Mesi hangján és az akusztikus megszólaláson keresztül, sürgető vágy ébred, hogy újra megleljük a gyermeki tisztaságot. Eddig is sejthető volt, hogy Mesi és zenekara az egyik legjobb dolog, ami itthon történik a világzenében, most már azonban bizonyossá is vált. Kedvenc róla: Adj egy napot és Yemen türküsü
A mélyebb merülések kiváló terepe a Szűkített Kvartett is, Bakai Márton hegedűs és Pribay Valéria csellós gyermeke elsősorban ez a formáció, ami egészen a konzervatóriumi alapokig fejthető vissza. A zenekar elődjéhez a 2005-ös megalapítás után nem sokkal csatlakozott Clemente Gábor ütőhangszeres, majd Szalay Tamás nagybőgős 2011-es beszállásával lett teljes az a hangszeres felállás, ami ezen a második, Sűrű című albumon hallható. Jól nyomon követhető rajta a zenekar fejlődésének valamennyi stációja, az is, hogy szabad improvizatív koncertekkel szereztek tapasztalatokat, bár lehet, hogy nem tudom már kiszálazni, mert hallottam őket akkortájt is játszani. A klasszikus zene, és a bőgő révén némi jazz beszivárgása mellett a fő inspiráció a népzenei hatás, ami elsősorban a két alapmuzsikus közös érdeklődéséből fakad. Ennek nagyon örülhetünk, ugyanis itt egészen másképpen jelenik meg a folk, mint a népzenei képzettségű zenészek munkáiban, azaz itt egyáltalán nincsenek különálló és különváló népzenei vagy népdalos motívumok és betétek, sokkal inkább a bartóki szemlélet uralkodik, a klasszika és az autentikus zene ötvöződése természetesnek hat. Van ebben az instrumentális muzsikában valami ritkán hallható tartás, ami a régebbi korokra emlékeztet – ebben is megidéződik Bartók lénye és kora. Talán sokkal inkább, mint több, a nagy zeneszerző nevével felcímkézett produktumnál, amikkel az elmúlt években találkozhattunk. A Szűkített Kvartett ezen vonása és a folyamatos hangszerszólók révén egyszerre nagyon őszinte és nyitott benyomást tesz, miközben mégsem tűnik szószátyárnak, kiváltképp vonzó benne a mértéktartó jelleg. Ezzel a kettősséggel szinte meg kellett küzdenem, nem első hallásra adta át magát, és fedte fel igazi értékeit, de megérte a többszöri meghallgatás, mire a recenzió megírásáig jutottam, egyértelművé lett, hogy a legjobb magyar világzenei lemezek közé helyezhető, értékálló albummal van dolgunk.
Kedvenc róla: Billegős és Sirály.
Egészen másfajta, pörgős folk-rock hangszerelésbe és zenei köntösbe csomagolt árú a Baraka Együttesből alakult kaposvári Barackmag: A barack útja albuma. Már a felütésre egyértelmű, hogy a Kerekes Band ösvényét nézték ki ők is, erős funkos ritmusszekcióval dolgoznak, előtérben furulyával és kavallal, a népzenei alapok persze hangsúlyosak, miközben törtütemek, rockandroll, és némi swing is része a sztorinak. Ha engem kérdeznek, simán lazább és jobb ízű produkció az övék, mint a befutott felmenőé, már csak azért is, mert úgy változatosabb, hogy nincs benne semmi görcsölés, és néha nekik sikerül túllépni a saját maguk által felépített formán is. Akkor a legjobbak, amikor elfelejthetjük, miért is jöttünk itt össze, azaz, hogy jól bebulizzunk, és megpillanthatunk valamit a népzene lényegéből. Vagy éppenséggel a rockandrolléból. Ez egyébként elég hamar megtörténik, pár kötelező kör után, ami persze arra nyilván jó, hogy mindenki belőhesse, miről is van szó, beleszaladunk olyasmikbe, mint az Álom esett, vagy rögtön utána a Két fa között, majd odébb a Szabad madár, a Jót szeretni, és ki is derül, hogy a Barackmag saját ízű banda. Remek dalokat írnak, jók a muzsikusok, Pataky Annamária pedig príma énekesnő, jellegzetes hanggal és teljes odaadással. Az már csak az én nyavalygásom, hogy az album elejére nem tipikus funkys dolgot raktam volna, sokkal inkább valami sajátosabbat, de értem én a marketing fontosságát, bárki kezébe is kerüljön a lemez, rögtön kódolhassa a lényeget. De ha nem lenne egyértelmű az eddigiekből, akkor hangsúlyozom, funkban is ők a legjobbak most, amikor a vége felé eljutunk a banda nevét viselő, tehát definitív számig, mást se kívánunk, csak azt, hogy ennek kéne szólnia lépten-nyomon a rádiókból.
Kedvenc róla: Álom esett, és Két fa között.
A Trottelt, mint kiadót és zenekart is vezető Rupaszov Tamás nem csak anyazenekarával tudott korszakonként megújulni, de pár éve összehozott egy a rocktól eltávolodott zeneiségben érdekelt, filigrán kiszerelésű triót Paprika Paprika néven. A debütálás Folk Power címre hallgat, és ez sokat elárulhat róla. Az identitást mindenképpen, mi pedig most hozzátehetjük, hogy az ifjú banda egészséges, oldott hangulatú, főleg moldvai népzenében utazó akusztikus folk-punk zenéjében semmi megterhelőt és erőltetettet nem találunk, sőt, nem is találhatunk. Egyszerűen nem a fájdalmakban és a befelé fordulásban érdekeltek, sokkal inkább a fesztiválok, utcazenélések, falunapok, össznépi megmozdulások kísérő zenéje az övék. Egyaránt kiváló színpadra és sörsátrak közé, nagyon szerethető amit csinálnak, és még csak nem is kell különösen vonzódni hozzá a folkzenékhez. Az oldott és laza hangulat persze nem jár semmiféle pongyolasággal, ügyesen vannak a dalok felépítve, a gerincet Rupaszov Tamás adja basszussal, Rupaszov Dani egy szál cajonnal megoldja a dobkérdést, Fekete Inci hegedűs, a kecskeméti szerdai táncházból érkezett népzenész pedig szívet ad az egészhez. A rövid, vidám album néhány sornyi, mondhatni jelzésértékű népdalokból származó szövegtől és itt-ott felcsattanó rikkantásoktól eltekintve instrumentális anyag, és ez érthető is, ez nem a nagy megfejtések ideje, itt és most pont onnan veszünk ki szabadnapot. Élőben trióként nyomják, a lemezen még közreműködik Sub Anselmo tangóharmonikával és akusztikus gitárral, valamint Varró Márk dudaszintetizátorral.
Kedvenc róla: Botosutánka, és Dungá.
A kiadó most egy régi klasszikust, a Trottel zenekar 1995-ös, Az ellopott kert című albumát átmaszterelve újra piacra dobta (a banda ezt a lemezt követően több inkarnáción és névváltozaton is átesett). Az újbóli megjelentetésre azért is mutatkozott igény, mert ez az egyik legjobb lemeze a kultikus bandának - a hangzásbeli feljavítás pedig gyakran jót tesz egy régebbi anyagnak. Akinek hiányzik a gyűjteményéből, most pótolhatja CD, online és kazetta (!) formátumokban.
