Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Slipknot tegnapi koncertjét végignézve azon gondolkodtam, milyen döntések alapján rakja össze a setlistet egy akkora zenekar? Mert tegnap bőven többségben voltak az aprítós, darálós dalok a nagyívű refrénesekhez képest. Bizonyítani akarnak, hogy „mi még mindig true-k vagyunk!”, „nem fog rajtunk az idő!”, „tessék, egyétek meg!”? Ez a kérdés motoszkál bennem azóta is. Azaz: ők valóban élvezik ezt a fajta és ilyen intenzitású zúzást, amit egyébként valóban jól csinálnak? A későbbi időszak letisztultabb dalainak személy szerint jobban örültem volna, de nem így történt, emiatt maradt is hiányérzet bennem. A ráadásban a (sic)- People = Shit – Surfacing alatt tényleg akkora aprítás volt, hogy a végére azt éreztem, hogy… igazság szerint nem is tudom, mit éreztem már, komolyan. Nagyjából azt, hogy „mindegy, csak ki innen”. Félreértés ne essék: ez természetesen a zenekar dicsérete. (Fotók: Artlasso.hu)
