Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A hazai trip-hop és nu-jazz talán legismertebb zenekara, a Bin-Jip még tavaly év végén jelentette meg második lemezét, amit pénteken az A38-on mutatnak be Harcsa Veronikáék, miután a Művészetek Palotájában már egyszer telt házat csináltak vele. Ennek apropóján beszélgettünk egyet a zenekar kétharmadával, Andrew J-vel és Gyémánt Bálinttal.
Sűrű időszakon vagytok túl. Mi történt mostanában veletek?
Gyémánt Bálint: Decemberben elkészült a második lemezünk Heavy címmel, aminek volt lemezbemutatója is a Művészetek Palotájának nagytermében, Erik Truffaz világhírű trombitás vendégszereplésével. És hát most indul a lemezbemutató turné, már volt Debrecenben egy koncertünk múlt hét csütörtökön, és most pénteken lesz a budapesti lemezbemutató, az A38-on.
Andrew J: Gyakorlatilag végigjárjuk az összes nagy egyetemi várost, mindenhol játszunk, ahol kínálkozik erre lehetőség. Fellépünk Miskolcon, Sopronban, Veszprémben, Szegeden, illetve egy-két állomás közvetlenül a határon túlra is becsúszik, de ezekről minden infó fent van a Facebook-oldalunkon.
Itt azt is meg lehetett találni múlt hét vasárnap, hogy klipforgatásba kezdtetek, de még nem árultátok el, hogy melyik számhoz készül a videó. Most már elmondjátok?
Gyémánt Bálint: Szerintem elmondhatjuk, a Dinner With a Demon című számhoz készít klipet Vandad Kashefi fantasztikus vizuális művész és rendező. Nagyon izgatottak vagyunk, igazából még számunkra sem állt össze teljesen, hogy hogyan fog kinézni a klip. Nyilván azt tudjuk, hogy miről szól, nagyon bízunk Vandad ízlésében és művészi munkájában, és reméljük, hogy minél előbb meg tudjuk mutatni a közönségnek az anyagot. Az az igazság, hogy egy ilyen filmkészítés annyira komoly procedúra, hogy nem lehet előre pontosan megmondani a bemutató dátumát. Mindenesetre szeretnénk még áprilisban kijönni vele. A tegnapi még csak az első forgatási nap volt, lesz még három alkalom ezen kívül, és még csak utána jön az utómunka, úgyhogy eltart még egy darabig, mire elkészül a videó.
Már lassan két hónapja kijött a Heavy, aminek dalait már megismerhette a közönség korábbi koncertjeiteken is. Milyen a lemez fogadtatása?
Gyémánt Bálint: Én úgy gondolom, hogy pozitív fogadtatásban részesült. A terjesztőnkkel azt találtuk ki, hogy az első két doboz lemezt dedikáljuk, és ezek napokon belül el is fogytak az internetes vásárlásokon keresztül, illetve elég jól mentek a MüPában is. Az biztos, hogy ez a lemez dinamikusabb, mint az első lemezünk, az Enter volt.
Andrew J: Meg ez tulajdonképpen annyira nem is új lemez, hanem a többéves munkánk összefoglalása: azokat a dalokat adtuk ki most stúdióverzióban, amiket már régóta játszunk koncerten. A tavalyi év folyamán már kiadtunk egy koncertanyagot Blu-Rayen, a legtöbb szám azon már rajta volt, csak egy pár felvétel került fel pluszban az új lemezre.
Egyértelmű volt, hogy a Heavy lesz a címadó dal?
Gyémánt Bálint: Egyáltalán nem. Elég sokat agyaltunk azon, hogy melyik az a szám, ami az egész lemez koncepciójához annyira illik, hogy címadó dal lehet, de szerintem nagyon jó választás volt a Heavy. Mindamellett pedig Szabó Levente fantasztikus grafikusművész készített a dalhoz egy klipet, és ő készítette a lemezborítót is, nyilvánvalóan a klipból kivágva bizonyos részleteket és képeket.
Andrew J: Nagyon tetszett nekünk az általa teremtett látványvilág, és úgy gondoltuk, hogy ez a rajzfilmes megjelenés továbbra is jó lenne nekünk. Meg hát a Heavy című számunk az egyik legsikeresebb, meg illik az egész lemez hangzásához is, így végül emellett döntöttunk.
A lemezt meghallgatva feltűnt, hogy nagyon perfekcionisták lehettek. Jól érzem?
Gyémánt Bálint: Abszolút így van, de egyáltalán nem rám vagy Veronikára, hanem Andrewra jellemző a tökéletességre való törekvés, aki a lemez megszólalásáért felelős. Ő az, aki a keverési munkálatokat is végigdolgozta, illetve ő a zenekar zenei producere, úgyhogy a hangzás az ő problémája.
Andrew J: A felvételek után minden egyes számon dolgozunk még körülbelül egy hónapot Schram Dáviddal közösen, és ezért is tartott a felvételek befejezése után még másfél évig, hogy megjelenhessen a lemez. Nyilván van egy védjegyünk, ha valaki meghallja egy számunkat, akár régit, akár újat, be tudja lőni, hogy ez a Bin-Jip lesz. Erősen megjelenik a zenénkben a kilencvenes évek hangulata, és az van átkeverve egy mai, modern hangzásra. Szóval nem titok, hogy a kilencvenes évek groovejai szólalnak meg a dalainkban, ami talán a koromból adódik, én ekkor már aktívan diszkóztam.
Gyémánt Bálint: Mindamellett az egy nagy feladat volt, hogy ne csak egyenként a számok tudjanak egységes kompozíciót alkotni, hanem a lemez úgy ahogy van, elejétől a végéig meghallgatva bejárjon egy ívet. És tulajdonképpen ez is Andrew érdeme, hogy a lemez egy egységes kompozíciót alkot.
Említettétek a teltházas lemezbemutatót a MüPában, most egy szabadabb környezetben, az A38-on fogtok fellépni.
Gyémánt Bálint: Így van, bár azt hadd mondjam el, hogy a müpás lemezbemutató koncertünk végén is felállt a közönség, és körülbelül az emberek nyolcvan százaléka állva táncolt a No Way Boy című számra. Én azt nagy sikernek és a közönség részéről egy nagy gesztusnak érzem, hogy Közép-Európa talán legnagyobb presztízsű koncerthelyszínén is le tudták vetkőzni a gátlásaikat, és inkább a zenének hittek, mint a külsőségeknek. Remélem, hogy az A38-on még nagyobb buli tud kerekedni majd.
Lassan öt év telt el azóta, hogy először színpadra álltatok együtt. Hogyan értékelitek ezt az időszakot? Elértétek, amit szerettetek volna?
Gyémánt Bálint: Én személy szerint nagyon-nagyon boldog és hálás vagyok minden egyes sikerünkért. Azokért is, amikért száz százalékban mi dolgoztunk meg, és azokért is, amelyekhez esetleg kellett szerencse is, hiszen ez egy olyan szakma, amelyhez valamilyen szinten szerencsére is szükség van. Az biztos, hogy nem volt egyszerű, és nem is ígérkezik egyszerűnek ez az út, csak lépcsőfokról lépcsőfokra tudunk haladni, nem is áll szándékunkban kikerülni őket. A Bin-Jip eredetileg egy négyfős zenekar volt: Kaltenecker Zsolt zseniális billentyűs játékát és kompozíciót is hallhatjuk az Enter című lemezen. Különben a most megjelent Heavy hat számában is nem csak hogy közreműködik, hanem társszerzőként is szerepel, hiszen annyira régen kezdtük el azokat a számokat közösen formálni, hogy akkor még ő is a zenekar tagja volt.
A legnagyobb krízis a zenekar életében mindenképpen az volt, mikor Zsolt úgy döntött, hogy csak a saját, privát karrierjével szeretne foglalkozni, és nem akar részt venni a zenekarban. Az biztos, hogy az egy nagyon nehéz időszak volt, amikor ezzel szembetaláltuk magunkat, majdnem egy évet ki is hagytunk, tehát ez az öt év tulajdonképpen csak négy aktív évet jelent. Nagyon örülök, hogy túl tudtunk lendülni ezen, és eszünkbe se jutott Zsoltot pótolni bárkivel is, mert úgy gondoltuk, hogy ez nem is lehetséges. Megpróbáltuk a saját lehetőségeinket kihasználni. Még több gitárhangszín szólal meg most a zenénkben, illetve Andrew készített mintákat vendégelőadókkal. Például Lantos Zoltán hegedűjátéka hallható a lemezen, Tálas Áron billentyűzik egy-két számban, illetve Kolta Gergő basszusjátéka is megjelenik.
Egy olyan rétegzenei műfajban, mint a tiétek is, mennyire nehéz érvényesülni Magyarországon?
Andrew J: Nem könnyű érvényesülni a zenei piacon, de Veronika egyéni énekstílusával, Bálint különleges gitárjátékával és az egyedi zenei alapokkal talán különleges lehet a Bin-Jip zenéje.
Gyémánt Bálint: Mindemellett úgy gondolom, hogy ez a műfaj az egész világon nehéz helyzetben van, tehát ez nem egy magyar különlegesség, hogy nehéz érvényesülni, mindenhol nehéz érvényesülni a világon jelenleg. Én nagyon örülök a zenekar minden egyes sikerének, és hát reméljük, hogy folyamatosan tudunk majd előrelépni.
Külföldön mennyire találtok utat a hallgatósághoz?
Gyémánt Bálint: Érdekes, hogy a múlt héten volt egy rádióinterjúnk, ahol azt kérdezte a riporter, hogy nem gondoljuk-e azt, hogy rossz ötlet angolul énekelni, hiszen így nagyon leszűkítjük a hallgatóink számát. Ő nyilván csak a magyar piacban gondolkozott, hogy az amúgy is szűk rétegből így csak azok tudják hallgatni a zenénket, akik beszélnek angolul. Mi ezt éppen fordítva látjuk, az egész világot nézve sokkal többen beszélnek angolul, mint magyarul, és így sokkal szélesebb rétegekhez képes eljutni a zenénk. Az biztos, hogy a Bin-Jip zenekarnak nagy előrelépési lehetőség lenne, hogyha találna egy külföldi kiadót. Nagyon fontos az, hogy legyen helyi ember, nyilván a japán kiadónkon kívül, hiszen az fantasztikus, hogy van Japánban kiadónk, de olyan messze van, hogy soha nem sikerült még eljutnunk oda a zenekarral. Erősen dolgozunk azon, és a kiadó is, hogy sikerüljön ott is bemutatni az anyagot. A kiadó már volt itt koncertünkön, nagyon tetszett neki, és mindent megpróbál leszervezni nekünk. Azt viszont látni kell, hogy bármilyen babér is terem az embernek itthon, külföldön attól még nulláról indít. Így itt is vannak lépcsőfokok, amiket nem is lehet és nem is kell átugrani.
Az nem merül fel bennetek, hogy elmenjetek egy poposabb irányba?
Andrew J: Bennem speciel nem merül fel, sőt, arra próbálok figyelni is, hogy nehogy elmenjünk rossz irányba. Pontosabban arra figyelek, hogy attól, hogy esetleg egyre népszerűbbek vagyunk, nehogy csináljunk olyan felvételeket, amelyeknek csak az a célja, hogy még nagyobb közönséget vonzzon.
Gyémánt Bálint: Az biztos, hogy a Bin-Jip egyelőre még nem hallható a rádiókban. Egyszer-kétszer azért lemegy egy számunk, de ez nem valódi rádiós játszás, akárhogy is nézzük. Viszont ezt egyáltalán nem bánjuk. A legfontosabb, hogy olyan zene kerüljön a korongra, és olyan legyen hallható a koncerteken, ami a mi zenei igényeinket száz százalékig kielégíti. Mindannyian vagyunk annyira profi és szakmai emberek, hogy tudjuk, hogy mik lehetnének azok az irányok, amik szinte biztosan sikereket hoznának, de a Bin-Jip nem ezt az utat kívánja járni az első perctől kezdve, hanem inkább próbálkozunk a saját zenei elképzeléseinkkel bejutni a koncerttermekbe és a rádiókba.
Ez fontos értéke lehet egy zenekarnak, belegondolva abba, hogy mennyien lépik át a saját maguk által állított hasonló korlátokat.
Gyémánt Bálint: Úgy gondolom, hogy nincs visszaút. Hogyha az ember mint előadó hitelét veszíti a közönsége előtt, akkor onnan nagyon nehéz visszatáncolni. Hiába hozhat az plusz sikereket, vagy esetleg pénzt, vagy rádiós játszást. Nem titok, hogy a tavaszi turnénkra sem tudjuk még egyelőre a teljes stábunkat vinni. Nyilván minden erővel azon dolgozunk, hogy mindenhol a legjobb hang- és fénytechnika álljon rendelkezésre, de ehhez még azokat a bizonyos lépcsőfokokat meg kell mászni.
Említettétek, hogy az angol nyelvű szövegekkel, amiket Veronika ír, szélesebb közönséget tudtok elérni. Lesznek valamikor magyar nyelvű Bin-Jip-dalok is, vagy úgy gondoljátok, hogy a zenétekhez jobban illik az angol nyelvű dalszöveg?
Andrew J: Jó kérdés, nem kizárt, én nem vagyok ellene.
Gyémánt Bálint: Szerintem kizárt. Csak azért vagyok ennyire határozott ebben a kérdésben, mert tudom, hogy Veronika mit szokott mondani rá. Ez a zene sokkal inkább illik az angol nyelvhez, mint a magyarhoz. Elsősorban azért, mert a magyar nyelv prozódiája, például az, hogy hangsúlyok vannak minden szó elején, ebben a zenében nem működik. Nem azért nem zenélünk magyarul, mert bármi bajunk lenne a magyar nyelvvel, nem azért, mert feltétlen külföldi sikerekre éhezünk, hanem egyszerűen ez a zenei környezet az angol megszólaláshoz biztos táptalaj. És egyelőre Veronika angolul írja a szövegeket.
Andrew J: Én ebbe belekötnék, mert egyszer már szóbahoztam ezt, és akkor nem zárkózott el Veronika. Mindenesetre a szólókarrierjét tekintve sincs még magyar szövege.
Nem reprezentatív felmérésem szerint ti vagytok az egyik leglelkesebb zenekar azt nézve, hogy mennyire tartjátok a kapcsolatot a közönségetekkel a Facebookon.
Gyémánt Bálint: Igazából mindannyiunknak áll a lehetőség, hogy írjon a Bin-Jip nevében, és mindannyian szoktunk is kommentelni. Pont nem olyan régóta van egészen komoly segítségünk is a facebookos kommunikációval kapcsolatban, szóval van, aki segít abban, hogy hogyan legyenek megfogalmazva a posztjaink, vagy hogy milyen időszakban érhetjük el a legtöbb embert. De ez alapvetően egy személyes dolog, a vasárnapi posztot a klipforgatásról például én raktam ki Andrew telefonjáról, szóval ez bármelyikünknek fennálló lehetőség. Szerencsések vagyunk továbbá, hogy olyan emberek segítenek bennünket, mint Anga-Kis Miklós és Ágoston Eszter. Az ő munkájuk nélkül sem tarthatna itt a zenekar.
Ha kicsit utánanézünk, mindkét lemezetek fent van a Deezeren streamelhető verzióban. Mennyire bíztok abban, hogy el tudtok adni annyi lemezt, hogy megérje fizikai formátumban is kiadni őket? Tervezitek ezt a jövőben is?
Andrew J: Igen, tervezzük, mert koncertek után sokszor jönnek oda hozzánk, és keresik a hanganyagainkat és képanyagainkat, DVD-t és CD-t egyaránt el tudunk még adni. És hát amíg el tudjuk adni, addig miért ne gyártassuk. Meg kicsit azért régimódiak is vagyunk talán, jó érzés, mikor kijön a gyárból, megfogod, és ott van előtted, amit csináltál. Csak úgy feltölteni az internetre, az nem olyan érzés. Mindemellett még bakelitet is tervezünk a jövőben, többen is mondták a közönségünkből, hogy a dalainkat szívesen hallgatnák lemezjátszón is.
Gyémánt Bálint: Természetesen nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan réteghez szólunk, akik még vásárolnak CD-t vagy DVD-t, vagy esetleg Blu Rayt. Nyilván olyan lemezeladásokat már nem lehet produkálni, ami például a kilencvenes években volt nem csak Magyarországon, hanem az egész világon, de ennek ellenére azt hiszem, a zenekar nevében mondhatom, hogy szerintünk egy professzionális kiadvány a mai napig a legjobb reklám. Mikor kézbe veszel egy CD-t, ami fantasztikusan szól, és nagyon jól néz ki, az olyan reklám, ami a következő évtizedekben még biztosan kikerülhetetlen, legalábbis azoknak az embereknek, akiknek mi zenélünk.
Hogy állnak a Bin-Jipen kívüli projektjeitek?
Andrew J: Mostanában Lantos Zoltán hegedűművésszel duózom, de tervezünk egy közös lemezt is. Most kezdtük el a munkálatokat, hogy mi lesz, hogy lesz, mik lesznek rajta, az még annyira nem állt össze, de elkezdtünk dolgozgatni. Meg hát rendszeresen dikszkózgatok itt-ott, mindenféle stílusban.
Gyémánt Bálint: Van Veronikával egy közös akusztikus duónk, amivel most kezdtünk el a második lemezen dolgozni. Az természetesen tudatosan van kezelve, hogy most a Bin-Jip a legfontosabb, amivel országos tavaszi turné van, nyilván gyengítené egymást, ha mi közben koncerteznénk a duóval is. Azt még nem lehet megmondani, hogy mikor készül el a második lemez, de az biztos, hogy folyamatosan dolgozunk rajta. Ezen kívül van egy duóm egy Juhász Gábor nevű fantasztikus jazzgitárossal, aki az első gitártanárom volt, illetve tíz év után újra összeszedtem a bátorságomat, és májusban újra megjelenek a saját jazztriómmal, amiért szintén nagyon izgulok. Most is, mielőtt idejöttem az interjúra oda írtam a kottákat. Úgyhogy folyamatosan vannak kreatív tervek és megvalósítható álmok, mindannyian folyamatosan dolgozunk együtt és külön is.
És a Bin-Jippel mi a tervetek?
Andrew J: Levonjuk a tapasztalatokat a turnéból, és abból fogunk táplálkozni, hogy milyen utat járjunk majd be később. Biztos lesznek új számaink, próbáljuk majd kiegészíteni a mostani turnét is új dolgokkal, a régi számaink is folyamatosan változnak.
Gyémánt Bálint: Szerintem a Heavy egy nagyon erős anyag lett, amire büszke vagyok, és azt hiszem, ezt mindhármunk nevében mondhatom. A következő egy évben az a nagy feladat, hogy minél több emberhez eljusson az anyag, hogy minél több embernek megmutathassuk. Úgyhogy a legfőbb terv az ez, illetve ha nem terveket, hanem álmokat nézünk, akkor viszont a külföldi kiadót mondanám. Ha találnánk egy olyan nagy külföldi kiadót, ami lát fantáziát a Bin-Jipben, és hajlandó energiát szánni ránk, az nagyszerű lenne.
