Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Voltál már Belle and Sebastian-koncerten? Vagy Santigoldon? Ha még nem, viszont a mainstream fellépők mellett tényleg szeretnél olyan zenekarokat is látni, amik Magyarországra csak nagyon ritkán jutnak el, vagy mondjuk hipszter vagy, akkor a Take Berlin projektet neked találták ki. Ez a kezdeményezés ugyanis utazási kedvezményeket, és mindenféle más segítséget nyújt ahhoz, hogy idén megjárd a Berlin, a Lollapalooza vagy a Melt! fesztivált, ahol például óriási földmunkagépek között bulizhatsz. A projektről annak egyik vezetőjével, a Mamazone igazgatójával, Jeges Zsolttal beszélgettünk, aki arról is mesélt, melyik hazai zenekaroknak van esélye befutni külföldön, részletes infókat pedig a www.takeberlin.eu oldalon találtok.
Honnan jött az ötlet, hogy megszervezzétek ezt a projektet?
Van egy nagyon régi kapcsolatunk Szép Fruzsina személyében, aki a Sziget programigazgatója volt hét évig. Vele lassan már egy évtizede dolgozunk együtt mindenféle projektekben, ilyen volt például a Hangfoglalás, a RegiON konferencia, a Magyar Zenei Exportiroda es a CEETEP is. Fruzsina tavaly ősszel került Berlinbe, a Berlin Festival és a Lollapalooza Berlin igazgatói pozíciójába, és felfedezte, hogy tulajdonképpen a berlini fesztiváloknak nincs kommunikációja Németországon kívül, külföldön semmiféle promóciós tevékenységet nem végeznek. Ezért megkérdezett minket, hogy nem látunk-e fantáziát a helyi fesztiválok kelet-európai promotálásában. Na, most ez egy olyan kérdés volt, mint amikor egy éhes embert megkérdezel, hogy van-e kedve enni. Így hát Náray Mártonnal ketten összeraktunk egy anyagot, hogy hogyan is képzelnénk el első körben a Berlin Festival, a Melt! és a Lollapalooza promotálását és jegyértékesítését Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon.
Tehát akkor a fesztiválok részéről is volt igény, hogy nyissanak a térségünkre.
Természetesen. Nem kishitűségből, de Berlinben korábban el sem tudták képzelni, hogy ezek a fesztiválok a kelet-európai régióban is érdekesek lehetnek, hiszen nekünk megvannak a saját nagyfesztiváljaink, és így nem is nagyon gondolkoztak az itteni terjesztésben. Amikor aztán vázoltuk, hogy mi is a helyzet, akkor kezdték már kapiskálni, hogy tényleg lehet ebben a dologban valami, és nem hülyeség megismertetni ezeket a fesztiválokat a kelet-európai országokban sem, mert igenis van egy olyan csoport, ami nyitott azokra a zenékre, kulturális és szociális kezdeményezésekre, amiket a berlini fesztiválokon lehet találni.
Ez gondolom azért is lehet, mert még egy nagy magyar fesztivál rá van szorulva a külföldi látogatókra a kis piac miatt, egy német bőven fenn tudja magát tartani a helyi piacról is.
Igen, abszolút.
Egyébként jártál már valamelyik fesztiválon a három közül?
A Melt! fesztiválon jártam 2007-ben. A Lollapalooza ugye idén van először Európában, Amerikában ez már egy huszonöt éves fesztivál, de azon még nem voltam. A Berlin Festivalon is most leszek először. Igazából tehát a Melt!-et ismerem elég jól, és azt meg is szerettem, mikor ott voltam.
Miért Csehország és Lengyelország vesz részt még a promócióban?
Csehország azért, mert a kollégám, Náray Márton kint él Prágában, ugyanis egy cseh lánnyal kötötte össze az életét. Csehország tehát adott volt, Lengyelország pedig szimplán a kapacitás és a meglévő kapcsolataink miatt volt kézenfekvő. Mi koordináljuk az ottani promóciót, de van egy partnerünk is Varsóban.
Mit gondolsz, kik azok az emberek, akik itthonról elmennek egy ilyen nyugati fesztiválra? Másképp fogalmazva, mi a célcsoportotok?
A célcsoportunkat nagyban meghatározzák azok a tények, amelyek ezen fesztiválok kapcsán adottak. Az egyik az, hogy Berlinbe eljutni nem túl bonyolult, és nem is túl drága. A második, hogy a három fesztivál jegyára szintén olyan, ami egy magyar, cseh vagy lengyel fiatalnak is megfizethető. A harmadik az, hogy semmivel sem drágább a kinti élet, az étkezés például abszolút megfizethető áron van. És ami a legfontosabb, hogy olyan előadókat lehet Berlinben megtekinteni, akik valamilyen oknál fogva nem jutnak el Csehországba, Lengyelországba vagy Magyarországra.
A fesztiválokon kívül van már jó pár olyan klub is Budapesten, ami megmozgat nagy előadókat, például Fritz Kalkbrenner, aki berlini illetőségű és a Berlin Festivalnak az egyik fő fellépője, az Akváriumban is játszott nemrég. Vannak viszont olyan zenekarok, akik mondjuk számunkra is érdekesek, meg nagyon jól tudjuk, hogy még számos fiatalnak is azok, de azt is tudjuk, hogy ha Budapestre eljönnének, nem hoznának össze akkora közönséget, ami rentábilissé tenné a fellépést. Mondjuk itt Toro y Moi-ra gondolok, vagy a Mogwaira, a Belle and Sebastianra, meg még tudnék mondani olyan előadókat, akiknél nem látok esélyt arra, hogy eljöjjenek. Van tehát egy olyan igény, ami nincs kiszolgálva, és ennek az igénynek a kiszolgálása viszonylag könnyen elérhető. Ez volt az a kombináció, ami miatt úgy gondoltuk, hogy gazdasági szempontból is érdemes belevágni a projektbe.
A Take Berlin másik fontos eleme az, hogy magyar előadókat is meg szeretnétek jelentetni a berlini fesztiválokon, DJ Bootsie-t már sikerült is leszervezni. Rajta kívül kikkel próbálkoztok még?
Azzal kezdeném a választ, hogy nekünk volt már ilyen jellegű próbálkozásunk az elmúlt években. Megint Szép Fruzsinát említeném meg, aki például a CEETEP (Central European Talent Exchange Programme) társalapítója is, ami egy európai tehetségkereső-felfedező program. Én a Mamazone vezetőjeként is vittem már ki magyar zenekarokat showcase-fesztiválokra, mint a Eurosonic vagy a Tallinn Music Week. Voltunk Brüsszelben és Fraciaországban is, nagyon sok fesztiválon, de ezek mind csak egy-egy lehetőségek voltak. Tehát nagyjából láttuk azt, hogy ez hogyan működik, és mik a betegségei, ebben a kapcsolatban pedig megláttuk azt a lehetőséget, hogy bővíthetjük a kört, és segíthetünk azoknak a zenekaroknak, akik ezekből az országokból szeretnének a nyugati piacra bekerülni. Már csak azért is, mert a szándék bennünk és Fruzsinában megvan.
A folyamat úgy zajlik, hogy Mártonnal kiválasztjuk azokat, akik egyáltalán szóba jöhetnek a Berlin, a Melt! és a Lollapalooza kapcsán, figyelembe véve, hogy milyen stílusú zenekarokat léptetnek fel a fesztiválokon, és leteszünk a berliniek elé javaslatokat, majd ők választják ki, hogy ki az, aki esélyes lenne. Utána nyilván jön az egyeztetés a technikai dolgokról, időpontról, pénzről, de alapvetően így megy ez, a végső szót a berliniek mondják ki. Tehát olyat nem csinálunk, hogy olyan zenekart ajánlunk, aminek egyébként esélye nincs a külföldi piacon, hanem olyanokat viszünk ki, akikben azért megvan a potenciál arra, hogy akár a német piacon is beinduljon valami körülöttük.
Tudnál mondani olyan előadókat, akikben szerinted megvan ez a potenciál?
Elég sokat tudnék mondani, de most talán a Middlemist Redet emelném ki, akik a MIDEM-en is fellépnek majd. Ők az egyik zenekar, amiben szerintem megvan az a lehetőség, hogy kitörjön, és ezt nem azért mondom, mert mamazone-osok. De mondhatnám a Fran Palermo-t is, vagy az Irie Maffiát, ami szintén alkalmas arra, hogy fellépjen európai színpadokon. És megemlíteném iamyankot, aki egy eléggé fiatal, tehetséges, elektronikus zenében alkotó srác. Szerintem ő is olyan, aki megérdemelné azt, hogy kijusson, és szerintem neki esélye is lenne erre.
Olyan igény van a berlini fesztiválok részéről, hogy tipikus balkáni, vagy népzenére épülő kelet-európai zenekarokat hozzatok?
Nincsen ilyen megkötés. Alapvetően az fontos, hogy minőségében jó legyen a zenekar. Nem azt mondom, hogy nekik mindegy, hogy mit viszünk ki, de nincs ilyen elvárás a részükről, hogy a zenekarban mindenféleképpen legyen egy citerás vagy lantos. Jó zene kell. Ha az olyan, ami népzenei gyökerekkel bír, akkor az tök jó, örülnek neki, de nem ragaszkodnak hozzá.
Hogy álltok most a promócióval?
Az elsődleges feladatunk az volt, hogy felkutassunk olyan partnereket és médiumokat, akiken keresztül eljutunk a közönségünkhöz. Elkezdtünk egy úgynevezett nagyköveti rendszert is felépíteni, mert nem a klasszikus módon szeretnénk elérni azokat, akikről úgy érezzük, hogy elmennének Berlinbe. A nagyköveteink benne élnek ezekben a közösségekben, valami különlegeset alkotnak, és terjeszteni tudják ezeknek a fesztiváloknak a hírét. Úgyhogy ilyen klasszikus tévés vagy rádióreklámokkal biztosan nem is fogtok találkozni. A fő kommunikációs elemeinket összeraktuk, és most, a napokban kerülnek majd ezek feltöltésre. Április nyolcadikára-kilencedikére pedig összehoztunk egy-egy warm-up partyt Prágába illetve Budapestre, amik sikeresen lezajlódtak.
Mennyi látogatóval lennétek elégedettek Magyarországról?
A mi becsléseink alapján négy-ötszáz ember reális, hogy idén megmozduljon a Berlin Festivalra, vagy akár a többire is. Ha ennyi összejön, az azért jó, mert így be tudjuk bizonyítani, hogy valóban van egy megszólítható közönség nálunk is. Középtávon sem célunk az egyébként, hogy tízezrek mozduljanak meg, a fesztiválok befogadóképessége sem bírná ezt el. Sokkal inkább akarjuk azt, hogy alakuljon ki egy kétezres, talán háromezres közösség, amelyikről tudjuk, hogy szereti azt az elektronikus zenét, ami például a Berlin Festival sajátja, azaz a minimál, minőségi, jófajta elektronikát. Vagy akik szeretnek minden stílusban olyan zenekarokat hallgatni, amik nem feltétlenül vannak jelen a tömegmédiában. Iszonyatos mennyiségű új zene és új zenekar van, és van ezek közül nagyon sok jó. Van, aki ezeket vadássza, de soha az életben nem találkozhatna velük, de mondjuk a Berlin Festivalon igen. Tehát azt gondolom, hogy az ilyen emberekből álló, párezres közösséget tudjuk majd megszólítani.
Ha sikeres lesz a Take Berlin, elképzelhető, hogy másfele is terjeszkedtek majd?
Természetesen, abszolút benne van a pakliban, hogy más fesztiválok felé is nyitunk majd. A szerencse az, hogy mi most egy olyan csoporttal dolgozunk együtt Berlinben, ami jópár fesztivál tulajdonosa, például ilyen a Reading & Leeds, a Latitude, az Electric Picnic és a Glastonbury is. Ha ezeknél is be tudunk kapcsolódni a promócióba, ami a terveink között azért valahol szerepel, az nagyszerű lenne. Mi mindenesetre nagyon élvezzük, amit csinálunk, és reméljük, hogy Fruzsina víziója alapján hidat építhetünk magyar művészeknek Budapest es Berlin között, amivel sokaknak örömet fogunk okozni szándékaink szerint.
