Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tele van jó klipekkel és kislemezekkel a mostani dalmegosztás, ráadásul az aktuális csokor a stílusokat tekintve is nagyon változatos lett. Kezdésnek itt van rögtön az Irie Maffia videója a Sziget idei himnuszához, aztán pedig a zongorás-hegedűs indie-től a hangszeres hip-hopon és a metálon át a Mantra Porno új klipjéig sok mindennel találkozhat az, aki lejjebb teker.
Ahogy arról már beszámoltunk, idén az Irie Maffia adja a Sziget-himnuszt, amihez most elkészült a fesztivál legjobb pillanatait bemutató klip is. A megjelenés kapcsán pedig MC Columbo el is mesélte legemlékezetesebb szigetes élményét:
Egy jól sikerült koncert után kicsit jobban megnyomtam a bulit és egy sátorban ébredtem másnap délben. Mivel az előző napi karszalaggal sétáltam ki, sajnos lekapcsoltak a biztonságiak és kérték, hogy várjam be a gyűjtőkocsit, ami a bliccelőket viszi ki. Elég kalandosan hangzott, ezért nem is ellenkeztem. Így esett, hogy egy pár holland punk társaságában hagytam el a Szigetet, kvázi egy „rabomobilban”.
És még azt is hozzátette, hogy szerinte a Sziget egy mintaállam, ahol hovatartozástól és beszélt nyelvtől függetlenül tud felhőtlenül együtt élni több tízezer ember. Igazából így a hosszú után annyira hatásosak az ilyen klipek, hogy én legszívesebben már indulnék is a K-hídhoz.
Trükkösen meztelenkedős klippel jelentkezik a Blahalouisiana, ami gyakorlatilag arról szól, hogy Schoblocher Barbara énekesnő fürdés után egy szál semmiben körbemászkál a lakásban. Az intim részek elrejtését a régi filmes módszerrel oldja meg a csapat, nevezetesen valami mindig kitakarja őket, például egy létra fokai, vagy éppen egy gitár. A kukkolás mellett egyébként érdemes a fülünket is nyitva tartani, az Ahol Összeér ugyanis egy tök jó popdal. A lányoknak ez persze sokkal könnyebb lesz.
Igazán jól indul az Ozmo zenekar bemutatkozó EP-je, és nyerő ötletnek tűnik, hogy a már eléggé elcsépelt indie-s hangzást zongorával és hegedűvel dobja fel a zenekar, de azért nem minden fenékig tejfel, mert egyszerűen túl hosszú az első két dal ahhoz, hogy érdekes tudjon maradni. Aztán a Summer Mountain Rain Valley és a lemez legpörgősebb szerzeménye, a Flyover abszolút visszarángatja az ember figyelmét, két zeneileg nagyon változatos és színvonalas dalról van szó. Összességében azt mondanám, hogy bár azért a zongora és a hegedű nem mindig alakít ki jó összhatást, érdekes az Ozmo új anyaga, ami megér egy hallgatást. És ez így még rímelt is.
Bár utolsóként került rá, azt hiszem, hogy a lista legjobb anyaga a Face Today új EP-je. A srácok azt írják, hogy Magyarországon mostanság egyre több angol nyelvű tökös gitárzene van, és azt hiszem, rájuk is jól passzol ez a meghatározás. A meghatározásból pedig akár ki is találhattátok, hogy mint annyi ilyen zenekar esetében, a felvételekben itt is Beke István segített be. Mindenesetre a We’re On The Way, There’s no Worry az általa segített zenekarok között is abszolút megállja a helyét, tele van király riffekkel és valóban tökös részekkel, és annak ellenére is újra meg akarja hallgatni az ember, hogy a végére azért kicsit ellaposodik a lemez, és az I’ll Be There kezdőriffje kísértetiesen hasonlít a Babyshambles Deliveryjére.
Kosztümös-maszkos videoklipet készített a tavaly megjelent bemutatkozó albumán található Mind (Ha nekem játszol) című dalához a Superbutt tagjaiból alakult Ørdøg. Ennek megfelelően pedig elég nagy a kontraszt a képi világ és az alatta hallható zene között, már a rózsaszín frakkok is viccesek, de a legjobb a közös koreográfiát bemutató tánccsoport, amiről nekem a Thriller zombis klipje jutott eszembe, gondolom a körítés miatt. Ja, és a videó főszereplő-maszkja az a Szűcs Szabolcs, aki a Depresszió hangmérnöke, az Ørdøg tiszteletbeli tagja, meg volt a Superbutt gitárosa is, és aki a végén meg is tapsolja a srácokat.
Új klipet készített tavaly ősszel megjelent kislemezének egyik dalához a fenti képen is szereplő Mantra Porno. Méghozzá a Máshol Kéne című számhoz, ami a poszt címét is adta, és ami arról az érzésről szól, amikor az ember egyszerre ezerfele szaladna, mert egyszerre történik minden izgalmas, és egyazon időben próbál meg helyt állni a munkában és a magánéletben. A klipben Kassai Eszti énekes végigszaladgálja a főváros különböző helyeit, nehogy lemaradjon valamiről, miközben időnként találkozik a zenekar többi tagjával is, a dal vége felé pedig pont felér a színpadra, hogy elénekelje az utolsó refrént. Ja, és közben üldözi is valaki, de azt nem tudjuk meg, hogy ki.
A Kiddo második EP-jével tovább folytatja a kísérletezést, de azért a pop barátságos vizein belül marad, zeneileg és szövegileg is. Mindenesetre az abszolút igaz, hogy nem tucatpop a kiddo2, még ha a szöveg kicsit közhelyes is időnként. A legjobb dal egyértelműen a Nem hiszem, főleg a fülbemászó finom szinti és az ehhez képest igencsak határozott dob miatt. De úgy amúgy is, ha meg kéne mondani, hogy melyik a leghatásosabb popszám a lemezen, akkor ezt mondanám. A dalhoz egyébként egy visszafelé síró lányt ábrázoló klip is készült, amit erre találtok, és persze azért a másik két számot is érdemes meghallgatni.
Oravecz Gergő díjnyertes képregényrajzoló készítette a Gatsunami új klipjét Detektívregény című számukhoz. A cím adja magát, a videoklip és a dal témája is egy detektívregénybe repít el minket, amiben azért persze megbújik egy szerelmi szál is. Leginkább a refrén működik egyébként ebben a magyaralter popdalban, ami persze egyáltalán nem rossz dolog. Ez is elsősorban a dal más részein azért nem olyan erős szöveg miatt, de igazából nálam a zene is működik.
A Zsebpiszok Beats azt a fajta hangszeres alapú, funkos, jammelős, groove-os hip-hopot játssza, ami a stíluson belül a legközelebb áll hozzám, ennek megfelelően debütáló anyaguk is egészen tetszik. Az ötszámos EP eleje még nem is annyira jó, aztán a közepe felé már jobban működnek a hol szellemes, hol kicsit erőltetett sorok a meglehetősen változatos zene mellett. A legjobb szám egyébként az Ombudsman, de a Rabszolgasor basszusmenete is ott van.
Hihetetlenül eklektikus EP-vel jelentkezik a Kloggs, aminek három számában a diszkós szintitől a meglepően kemény riffekig tényleg mindenféle elem feltűnik, sokszor teljesen össze-vissza. Sőt, igazából annyira katyvasszerű az Outer Shell, hogy attól már inkább csak érdekes lesz, mint élvezetes. Vagy másképp fogalmazva, lehet, hogy itt egy számban nagyobb a változatosság, mint a teljes AC/DC-életműben, de ez még nem garancia a minőségre. Na azért ennyire nem rossz a helyzet, mint ami a fenti sorokból látszik, az IGNAC zúzdája például tök király, és kellemes meglepetés volt.
A Nádasi feat. Tuza projekt első termése egy rádióbarát punk-rock dal, a fiatalság életérzéséről szóló kicsit közhelyes szöveggel, tehát leginkább az "egyszer élünk-próbálj ki mindent” gondolatvilágra épül. A Holdfény sugárút zenéje ehhez illeszkedik is, a refrénje pedig olyan, mintha az első punk-rock Disney-film betétdalából származna. A srácok egyébként a Simple Planhez hasonlítják magukat, és egy egész jó klipet készítettek a dalhoz, amiben a projekt tagjai mindenféle emberrel találkoznak egy liftben, és azok általában nem is hagyják őket békén.
