Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Júliusban két kolozsvári zenekar is meglátogat minket, ami pedig közös bennük, azon kívül, hogy mindkettőre nagy hatással volt a pszichedelikus rock, hogy közös gitároson osztoznak Andrei Bobis személyében. Andrei már többször járt Budapesten a Lights Out zenekarral, aminek zenéjében egyszerre keveredik minden, ami az elmúlt nyolc év „indie” mezőnyében izgalmas és szerethető. Most egy feltörekvő vidéki fesztiválon, a MésziStock-on fog fellépni, ám úgy alakult, hogy hozza magával másik formációját, a Quantum Drive zenekart is, hogy rá pár napra, július 15-én az A38 Tetőteraszt töltsék meg, a hazai Lions of Suburbia társaságában. Erről kérdeztük Andrei-t, kíváncsiak voltunk, hogy áll most a pszichedélia Romániában, és volt egy kötelező hasonlítgatás a Tame Impalával is.
A Lights Out zenekart talán nem kell annyira bemutatni a magyarországi közönségnek, hiszen voltatok már nálunk fellépni többször is. Neked milyen élményeid vannak ezekről a koncertekről?
Emlékszem az első koncertünkre Magyarországon, a Gödör Klubban volt. Ezzel a cigány zenét játszó zenekarral léptünk fel (már nem emlékszem a nevükre) és mindenki lelépett a koncertjük után. Mi meg a menedzserünknek, a sofőrünknek és egy idősebb hölgynek játszottunk, aki azt hiszem, el is aludt a bárban. Szóval igen, megtanultuk már, hogyan kell egy nagy bulit összehozni a közönség hiányában is. Azért eléggé oda tudunk csapni.
Tagja vagy egy másik zenekarnak is, amivel viszont - ha jól tudom - most először látogattok el hozzánk. Bemutatnád röviden, hogy mit érdemes tudni a Quantum Drive-ról?
A Quantum Drive-hoz nemrégiben csatlakoztam, úgy nagyjából egy évvel ezelőtt, és mindezt úgy, hogy hatalmas rajongója voltam a zenéjüknek, nekik pedig épp szükségük volt egy gitárosra. A szerzeményeink dallamok az elmének, amely táncra fakaszt, zene, amely hagyja, hogy elszálljanak a gondolataid. Nem igazán egy könnyen hallgatható zenekar, meg kell valljuk.
Hogy sikerült egyébként ezt a pár bulit összehozni, turnéztok éppen, vagy csak hozzánk ugrottatok el?
Ezúttal nem vagyunk turnék, csak néhány bulit tolunk le Magyarországon. Ahogy megvolt már a MésziStock Fesztiválos dátumunk, köré próbáltunk szervezni még egy-két fellépést.
Mi az, ami neked más a két zenekarban, mi az, amit az egyikben ki tudsz élni, mi az, amit a másikkal tudsz csak megvalósítani?
A fő különbség az, hogy a Lights Out a saját projektem, míg a Quantum Drive egy olyan zenekar, ahova időközben ugrottam be. A Lights Outtal kezdtem a zenei karrieremet, írtam az első dalomat, vagy volt az első koncertem. Szóval ez egy olyan projekt, amit a semmiből kezdtem el, és mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Nem hiszem, hogy lennének olyan dolgok, amiket az egyikben megtehetnék, de a másikban nem. Ez sokkal inkább olyan, hogy megtanultam értékelni azt, ahogyan nagyon különböző emberek dolgoznak, és hogy hogyan hat a csoport dinamikája a zenekar teljesítményére.
Hogy tudod megtartani az egyensúlyt a két zenekar között?
Hát ez nagyon egyszerű. Mindkét zenekar azt a műfajt játssza, amit imádok. És annyira más, ahogyan dolgoznak, ez teszi olyan izgalmassá az egészet.
Hogy érzed, Romániában pörög ez az indie-rock, shoegaze vonal?
Nem igazán. Úgy értem, a Lights Out ért már el egész nagy sikereket, de azt nem tudnám kijelenteni, hogy a műfaj népszerű. Romániában, mint a legtöbb kelet-európai országban az a népszerű, ami a rádióból szól. És a rádióállomások csak gagyi elektronikus zenét vagy klasszikus rockot hajlandóak játszani.
A Tame Impala szinte a legmeghatározóbb a műfajban, és a Lonerism óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend a pszichedelikus rock. Nálunk is kezd felívelni a karrierje egy fiatal bandának, a Middlemist Rednek. Te hol látod a Quantum Drive-ot ebben a szcénában, mennyi van még magában a műfajban, és mennyire lehet fejlődni?
Nos, a Tame Impala és a Pond (talán még a Temples) az egyetlenek, akik tulajdonképpen léteznek ebben a "szcénában" vagy műfajban, amit említesz. Ezzel azt akarom mondani, hogy van egy rakás zenekar, amik Kevin Parker hangzásvilágához hasonló dolgokat kezdtek el játszani, de egyikük sem tört át igazán. Ezzel a műfajjal elérhetnek ugyanolyan szintit, viszont nem tudom elképzelni egy új bandáról, hogy valami hozzájuk hasonlót játsszon, és nemzetközi elismerést is kapjon majd érte. Ez már egyszer megtörtént, nehéz lenne ugyanazt megcsinálni, ugyanolyan jól vagy jobban. Nem látom a Quantum Drive-ot ennek a színtérnek a részeseként, vagy egy olyan bandaként, ami próbál beépülni a műfajba. Természetesen hatással van ránk, ugyanakkor nem igazán célunk, hogy valami ugyanolyat hozzunk létre.
Interjú: Kalocsai Krisztina
