Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Már az eredeti célunk is az volt idén, hogy a fesztiválozást egybekössük egy kis bringás természetjárással, hiszen Tokaj környéke és a Tisza nyáron mindig gyönyörű. Arról nem is szólva, hogy erről a környékről származik a családom anyai ága, szóval már csak becsületből is fel kellett keresni pár helyet. Természetesen ez nem ment könnyen, első este ugyanis sikerült vállalhatatlanul berúgni, másnapra meg vártuk néhány barátunkat, akik általában szintén nem macskagyökérteával és Terefere linzerrel szokták bevezetni az estét.
Újsütetű barátaink kaján vigyorral figyelték gyűrött arcunkat, és kedvesen figyelmeztettek minket, hogy be fognak rozsdásodni azok a bringák, meg egyébként is megmondták hajnalban, hogy nem megyünk mi sehová. De nem adtuk fel, és bár harapófogóval húztuk magunkat nyeregbe, egy kisebb túrát csak összehoztunk. Az úton újabb érdekes emberrel sikerült összetalálkoznunk. Anikó épp Záhonyból tart Szegedre biciklivel rokonlátogatással egybekötött nyaralás céljából. A projektre kivett egy hét szabadságot, és akár egy szorgalmas gitáros, egész nap teker ő is. Ott alszik, ahol épp ráesteledik, másnap megy tovább, ráadásul mindezt tök egyedül, ami azért nem kis bátorságra vall. Ha minden igaz, és tartja a tempót, most érhet Szegedre.
Mi ennyire vagányok azért nem vagyunk, de sikerült bejárni a két szomszédos falut, Tiszaladányt és Tiszatardost. Itt még a temetőbe is bementünk, mert hát egy igazi metálos hová menjen fesztiválon máshová, nem igaz? Valójában itt nyugszanak a nagyszüleim, de mivel az érzelmek nem férfiasak, ezt nem árulom el senkinek. Később felkerestük a Holt-Tiszát is, amit az Exodus főnökéről neveztek el, amikor fellépett itt a Slayerrel pár éve. Gary annyira meghatódott ettől a gesztustól, hogy még a whiskyjét is félrenyelte a backstageben. Visszafelé láttunk egy mocsarat is. Sanyi bácsi, az öreg pákász azt mesélte, hogy egy időben itt próbált a Crowbar, de nem bírták a szúnyogokat, mert abban az évben nem permeteztek, és ezért inkább visszaköltöztek New Orleansba.
A városba visszaérvén egyre több rockerre lettünk figyelmesek. A bolt előtt egyiküknek mondtam is tréfából, hogy siessen, mert mindjárt kezd az At The Gates. Láthatóan teljesen hülyének nézett, és nem is lőtt mellé nagyon. Időközben barátaink is megérkeztek, és már el is kezdték a tankolást a helyi borokból, néhány frissen megismert fesztiválozóval, akik, mit ad isten, szintén csak azért is jól akarták érezni magukat. Ahogy láttam, sikerült is, saját bevallásuk szerint már reggel nyolc óta iszogattak, amit készséggel el is hittem.
Hamarosan mi is nekiálltunk a szórakozásnak, ismét eredményesen sikerült jól éreznünk magunkat, szallonasütés, jó hangulat hajnalig, többségi nyomásra Russkaját, Nightwisht meg mi tudom én még, miket hallgattunk, de legalább egy Slayert sikerült kierőszakolni magamnak is. Természetesen a hangulat emelkedésével újra nekiálltam propagálni a saját dalszerzeményeimet, mert pityókásan hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ezek nem kifejezetten találkoznak közönségigényekkel, ezúton is elnézést kérek szegény áldozataimtól.
Persze másnap bosszút álltak. Zúgó fejjel botorkáltam ki a lakókocsiból, miközben esküdöztem, hogy én ma biztosan nem fogok rágyújtani, inni meg pláne. Kedves barátaimnak köszönhetően ez a fogadalom körülbelül huszonöt méterig és nem egész két percig tartott, azonnal a kezembe nyomtak egy jó kis pálinkát, és minden kezdődött elölről. Az eredmény egy akkora buli lett, amelynek a végére még egy viharban bográcsozást is összehoztunk. Ha valaki még nem látott volna ilyet, akkor képzelje el, hogy kissé galuskás emberek próbálnak szakadó esőben tüzet gyújtani, a társasághoz hasonlóan tökéletesen elázott fahasábok, és újabb italok segítségével. A helyzetet súlyosbította, hogy még a délután folyamán kaptunk egy kedves kis meglepetést a Red Lemon Médiaügynökség munkatársaitól, fesztiválos karszalagokat, VIP passokat, ha már itt vagyunk, plusz egy kis üzemanyagot. Azt hiszem, nem kell tovább részleteznem, minden elfogyott, és mindenki nagyon szeretett mindenkit.
Ma diszkó lesz a kempingben, ahová elvből nem megyek, de okoztam már nagyobb meglepetéseket is magamnak küzdelmes életem során. Ha valakinek van egy fölösleges mája, írjon priviben! A végére meg kaptok egy kis Wolves In The Throne Roomot, mert az jó.
