Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sokadszorra hallgatom az új Takáts Eszter lemezt, és nem nagyon értem, hogy miért fut be ilyen nehezen ez a lány, aki a létező legjobb a környéken dalszerző/énekesként (itt most direkt nem énekesnőt írtam). És még csak nem is a környéken, persze magyarul nem lehet különösebben érvényesülni a világpiacon, ami érthető, tehát ezt jelzés értékkel hoztam szóba: amit a popzenében művel, azzal egészségesebb környezetben bárhol tarolna, azaz mindenhol. A fokozást pedig direkt nem hagyom abba: a mi legjobb énekesnőnk, a legjobb zenével, ami tényleg beat és rockandroll, mind érzelmi, mind pedig formai síkon lefedi a poptörténet nagyját, ezért nem is fura, hogy a lemez az I Want You Beatles klasszikussal zárul. Eszter valóban nagyon tud dalt írni, zeneileg és szövegekben is rendkívül termékeny, egy-egy hasonló minőségű sorért és dallammenetért mások fél életeket izzadnak – mindhiába. Hangban pedig a fiatal Kovács Katihoz mérhető, nem is csak a hangszín hasonlósága miatt, de az a bátor kitárulkozó áradás a sajátja, amiért nem bírok elég hálás lenni.
Esztertől annyira szerettem az akusztikusabb lemezeket, a harmonikás, hegedűs, dobozgitáros dolgokat, hogy fázni kezdtem pár éve, amikor belevágott ebbe a Beat Bandbe Kirschner Péterrel (Európa Kiadó, Sziámi), aztán az első koncertek és EP-k után megnyugodtam, ez a csodalány ezt a formát is olyan simán tölti meg élettel és tartalommal, amihez foghatót túlajnározott rock-csapataink alulról is alig szagolnak.
Termékenysége mellett most megengedte magának, hogy jócskán beemeljen ebbe a debütáló Beat Band albumba mások verseiből és dalaiból (Karafiáth Orsolya, Kőnigh Péter, Bereményi Géza, Másik János, Lennon-McCartney), de ez mit sem változtat azon, hogy ez a lemez nem kevésbé Takáts Esztis, mint az eddigiek. Sőt, a nyitás mások felé úgy szélesíti ki a produkciót, hogy a kulturális beágyazódás mélységmérője ne érjen aljzatot, ebben a történetben tehát az is jó, hogy a műfaji határok és hovatartozások felszívódnak, és sűrűbb szövésű közösségi élménnyé lesz ez a minőségű popzene, amiben egyre fontosabbá válik a gyógyító megmerülés és feloldódás. Még mielőtt ennek a feloldódásnak a veszélyei villannának be, a sematizálódás és uniformizálódás, jegyezzük meg, ha valaki ezt okosan, tehetséggel, és mindezt jól gondozva műveli, akkor az erős kontúrok és sajátos színek inkább kidomborodnak, mintsem elnyelődnének. Eszter ebben igen jó, képes mindent sajátos világához igazítani, popkulturális idézetekből és utalásokból szárnyaló és felemelő dalokat kerekít, töredékekből, érzelmi zűrökből és a legkülönbözőbb megélésekből érvényes történeteket kovácsol, és amikor néha búslakodik, akkor is fénylik, mint a szentjánosbogár.
Takáts Eszter és Kirschner Péter mellett Szeifert Bálint basszusgitáros és Prommer Patrik dobos itt a tagjai a Beat Bandnek (olyan vendégzenészekkel, mint Dióssy Ákos, Szekeres András és Bakay Márton), és ha lehet, kérnénk még ettől a bandától további lemezeket, de addig is kimondom újra: ez most a legjobb, ami hazánkban popzene címen történik.
