Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az alábbi cikkel nagy késésben vagyunk. A pár hónapja megjelent gyűjtésünkben új hard rock lemezekről írtunk, és a termésből még van sok, így következik a második etap. A három (Toto, Eclipse, Thunder) viszonylag friss megjelenéshez hozzácsaptuk a The Night Flight Orchestra második albumát, illetve Mark Tremonti új szólólemezét is, bár utóbbi kissé kilóg a sorból. Persze lehetne még másokat is előcitálni, de az alábbiakra biztosan érdemes figyelni. A késésre pedig az a mentség, hogy a hard rock az a stílus, ahol nem mindig a legfrissebb albumokkal kapcsolatban érdemes képben lenni.
Toto - Toto XIV
Tegye fel a kezét, akinek a Toto hallatán nem a Rossana vagy az Africa jut eszébe. A Toto persze nem csak ezekről a számokról szól, és a rajongók is megharagudnak, ha csak ezt képes valaki felhozni velük kapcsolatban. Azonban az tény, hogy a Toto ezektől a daloktól lett annyira ismert, hogy még ma is tud lemezeket csinálni, bár az új anyag előtt volt egy nagyjából tíz éves szünet. A Toto XIV szakmailag egy kifogásolhatatlan album, nagyon kidolgozott hangszeres részekkel. Az izgalomfaktorral viszont van gond. Ártalmatlan, sokszor túllágyított, túlzengetett dallamok sorakoznak egymás után. Kellemes hallgatnivaló, de a rajongókon kívül ez az album nem képes sokakat megfogni.
Lemez: 3
Tökösség: 1
Amikor nagyon jó: Burn
Amikor már túl sok: Unknown Soldier
Thunder – Wonder Days
A brit Thunder is a nagy öregek sorát erősíti, és nekik is volt több leállásuk a karrierjük során, a Bang! című utolsó lemezük még 2008-ban jelent meg. A zenekar a basszusgitáros poszt kivételével annak megalakulása (1989) óta változatlan formában működik, és viszonylag kitartóak is, hiszen az igazi, átütő siker elkerülte őket. A zenekar a Led Zeppelin vonalán zenél, a Wonder Days hangzása is őket idézi, de azért a Zeppelin ennél jóval blues rockosabb. Azért itt is van olyan dal, amit akár a Zeppelin is írhatott volna, pl. a The Rain, ami egy tipikus Page/Plant-ballada. A Thunder viszont viszonylag felszabadultabb, a dalaik is könnyebben hatnak, és összességében az egész lemez működőképes. Annyi a baj csupán, hogy nincs benne annyi frissesség, hogy ez 2015-ben megállja a helyét, a dob pedig sem nem fantáziadús, sem nem erőteljes. Nem húzza a hallgatót magával.
Lemez: 3,5
Tökösség: 2
Amikor nagyon jó: Chasing Shadows
Amikor már túl sok: Ressurection Day
Tremonti - Cauterize
Mark Tremonti a Creed fő zeneszerzőjeként vált ismerté, és – ami egy ilyen magasra tört rockzenésznél kevésbé jellemző – éppen az anyazenekar feloszlása/szünetelése után/alatt kezdett el marconább, karcosabb zenét írni. Ehhez azóta mind az Alter Bridge-ben, mind a szólópályáján tartja magát. Tremonti szólódolgai minden munkájánál metálosabbak, már-már a thrash határán táncolnak. Ezért is jeleztük, hogy kissé ki is lóg a Cauterize a sorból. A gitáros persze az ének terén tartja magát a melódiákhoz, és persze most sem hagyta ki a megszokott dallamos balladáját (három is jut a lemezre). A vokál sajnos továbbra sem erős, ezekkel a dallamokkal egy profibb énekes csodákat tenne, de hát ez egy szólózenekar, és így legalább az is világos, hogy az Alter Bridge énekdallamaiból is sokat Tremonti ír, csak Myles Kennedy többet tud kihozni belőle. Az új lemez az All I Wasnál hatásosabb, és jobbak a dalok rajta. Ez egy egészen szórakoztató hard rock/metal album.
Lemez: 4
Tökösség: 4
Amikor nagyon jó: Cauterize, Arm Yourself, Another Heart
Amikor már túl sok: Dark Trip
Eclipse - Armageddonize
A svéd Eclipse egy viszonylag fiatal hard rock zenekar. Fiatalságuk ellenére nem pörögnek nagyon, három éve jelent meg utoljára lemezük. A dallamos hard rock színtéren már elég ismert a nevük, de még nem annyira, mint amennyire indokolt lenne. Óriási tehetséggel megáldott dalszerzők zenélnek ugyanis itt, akik összetéveszthetetlenül svédek, nem csak a dallamérzék miatt, hanem mert az északi borongó hangulat is megmutatja magát néhol. A hangzás valamennyire karcos ugyan (a riffelés néha Randy Rhoads lazaságát idézi), de a zene hihetetlenül dallamos, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. A gitárokat lecsupaszítva popzenének minősülnek a dalok (lásd pl.: The Storm). Ha csak egy dalt kéne kiemelni, akkor az a Stand On Your Feet lenne, ami az év egyik nagy rockslágere (kéne legyen). A slágeresség ellenére nem unalmas a lemez, és bár néha persze ez is csöpögőssé válik, mégis nagyon erős vonzereje van, hallgattatja magát – ez alapján érthetetlen, hogy miért nem megy jobban a szekerük. Ha valaki csak egy lemezt hallgat meg idén ezen a vonalon, egyelőre ennél jobbat nem talál.
Lemez: 4,5
Tökösség: 3
Amikor nagyon jó: Stand On Your Feet, Wide Open
Amikor már túl sok: Live Like I’m Dying
The Night Flight Orchestra – Skyline Whispers
A The Night Flight Orchestra a Soilwork két tagjának mellékprojektje, az énekes Björn Strid és David Andersson gitáros zenél benne. Rajtuk kívül még egy ismerős lehet a tagok közül, Sharlee D'Angelo (Arch Enemy), aki szintén nem azon a vonalon lett ismert, mint amit itt játszik. A projekt ugyanis a legklasszikusabb értelemben vett hard rock, már-már az AOR vagy a prog rock határát is átlépve. A fent is bemutatott nagy öregekkel szemben azonban ők tudnak frissebb fejjel gondolkozni, még ha a végletekig retro is a megközelítés. Ez a zene nem váltja meg a világot, nem vág hanyatt, de szinte látszik, ahogy nagy vigyorral összerakták a számokat, és ez mindvégig érződik a produkción – olyannyira, hogy át is ragad a hallgatóra. Akkor meg tök mindegy, hogy mennyire fajsúlyos az egész. Erre az érzésre persze egy alkalommal, a lemez végén rácáfolnak, mert a The Heather Reports egy tíz perces, lassan építkező progrock dal. Olyan ez a lemez, mint egy ki mit tud verseny, csak itt egy zenekar zenél végig. Az már egyéni probléma, hogy Strid hangját nagyon nehezen lehet ráhúzni erre a ötttthhhzenére, annyira összeforrt a Soilwork-féle dallamos death metállal, de nagy nehezen ez is megy.
Lemez: 4
Tökösség: 3
Amikor nagyon jó: Sail On, Living On a Nighttime, Lady Jane
Amikor már túl sok: Stilletto, de csak ha zavar, ha valami abbás
