Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A psychobilly-rajongó közönségnek biztos nem furcsa a gore’n’roll kifejezés, a többieknek pedig csak meg kell nézni egy Banane Metalik-videóklipet, vagy leginkább elmenni egy koncertre és gyorsan leesik a tantusz. Mert hogy így definiálja magát a francia zenekar - közel 25 éves múlttal, tele őrült, nonkonformista fazonokkal. A zenekar énekese, Ced666 válaszolt kérdéseinkre, aki nagyon lelkes a budapesti fellépés miatt, mely szeptember 16-án lesz a Dürer Kertben.
Volt egy hosszabb szünet a zenekar életében 1995 és 2005 között. Miért döntöttetek úgy, hogy szükség van pihenőre? És hogyan lehet ekkora kihagyás után újrakezdeni mindent?
Első albumunkat '94-ben vettük fel, amely a Requiem de la Dépravation címet viselte, néhány hónapon belül már nagy európai turnéra készültünk, ami végig teltházas volt. Mégis sok különböző tényező kényszerített minket arra, hogy 1995-ben szakítsunk egymással.
Aztán 2003-ban lemezkiadós barátaink megkértek minket, hogy rögzítsünk egy dalt a kiadó születésnapja alkalmából. Ekkor döntöttük el, hogy visszatérünk, de komoly célkitűzéssel és sok projekttel, felvételekkel, turnéval. Az első koncertjeink teljesen elmebetegek lettek, őrületes gore'n'roll show-kat adtunk és meglepődve láttuk, hogy a közönségünk időközben nagyon vegyes lett, különböző figurákkal, akik a punk, psycho, garage, metal közegből egyaránt érkeztek. Úgy éreztük, muszáj folytatnunk, mert kimondottan jó móka. Ez azóta is tart.
Mi változott az elmúlt 25 évben, akár zeneileg, akár hozzáállásban, akár a show-t tekintve?
Semmi sem változik igazán, mindig csak ugyanaz a szar van. Amikor gyerek voltam, imádtam a filmeket, a horror cuccokat, meg a rock'n'rollt. Ez az egész nem valami átmeneti hóbort vagy divat: a zenekar az életünk szerves része és szenvedély is egyben. Ez az, amire szükségem van. Soha nem találtam igazán a helyem a fogyasztói társadalomban, nem szeretem a normákat, és az olyan életformát, amit mások próbálnak rád erőltetni. Egy nyitott gondolkodású zenekarnak tartjuk magunkat: a Banane Metalik mindig jó eszköz számunkra arra, hogy kifejezze a különbözőségünket és kreativitásunkat. Persze ez elég bonyolult ebben a világban, a kereskedelmi faszságokra mindig van hely, de azért sok igazi művész található még mindig ezen a pályán, hogy megvívják harcukat a maguk módján a "la propaganda de la mierda" ellen (a szar propagandája - szerk.).
Van valamilyen speciális rituálétok a fellépések előtt? Mennyi ideig tart például elkészíteni a sminketeket?
Az egyetlen rituálénk, hogy bízunk a zenénkben, és játszunk, hiszen ez a szenvedélyünk tinédzser korunk óta. Amúgy körülbelül 40 perc kell ahhoz, hogy elkészüljünk, mielőtt színpadra lépünk. Minden turnén megváltoztatjuk show-ink látványvilágát, nincs időnk unatkozni. Mindig kapcsolódik persze egy filmhez vagy univerzumhoz, amit szeretünk.
Azt látni az élő felvételekből, hogy megőrültök a színpadon, de mi a helyzet a közönséggel? Fel tudjátok őket hergelni?
Naná, mindig igyekszünk gyilkos műsort csinálni! Ahogy mondtam, minden koncertet nagyon vizuálisra tervezünk, mert mindent megteszünk, hogy az őrület, nonkonformitás és provokáció érzetét keltsük. Általában sok csaj jön fel a színpadra táncolni, de a srácok is, együtt énekelünk, szóval olyan, mint egy igazi nagy fieszta.
Elég sokat turnéztok világszerte. Milyenek a hazai koncertek és ehhez képest a külföldi fellépések?
Koncert koncertet követ, és a külföldi rajongótáborunk egyre csak nő. Zsigerből játszunk, és valódi meggyőződéssel, ugyanazt az energiát visszük magunkkal mindenhova. Ha színpadon vagyunk, megtiszteljük a közönséggel ezzel, hiszen értünk jöttek el. Még ha fáradtak vagyunk, akkor is a legjobbat hozzuk ki magunkból egy igazán vad estéért. Düreres koncertünk új show lesz az új albumhoz: ez lesz az első állomása a The Sangre Familia Tour során.
Ha már új album, a The Gorefather szeptemberben jelenik meg világszerte.
Igen, a The Gorefather nemrég jelent meg, és már kapható számos európai országban, ahogy számos országban a világ másik felén is. Változatos albumot akartunk készíteni, és végre éltünk a lehetőséggel, hogy más látókörrel rendelkező vendégzenészekkel kollaboráljunk. Ilyen a híres mexikói punkzenekar, az Acidez, de dolgoztunk vonós zenekarral, női kórussal, vagy az énekes Hellenával, aki Serge Gainsbourg dalait dolgozza fel.
Interjú: Kalocsai Krisztina
