Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ma este, illetve magyar idő szerint hajnali fél háromkor kezdetét veszi a 88. Oscar-gála, amit bizonyára olvasóink közül is sokan nézni fognak, hiszen a díjátadó minden évben kiemelkedő kulturális eseménynek számít, ráadásul idén még egy magyar alkotásnak is drukkolhatunk a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában. A díjátadó előtt órákban egy különleges dalválogatással segítjük a ráhangolódást, persze a magunk módján.
Eredetileg a legjobb eredeti betétdalokból szerettünk volna összeállítani önöknek egy válogatást, de a nyertesek listáját végignézve be kellett látnunk, hogy ebben az esetben kicsit alulreprezentáltak lettek volna azok az előadók, akik igazán közel állnak a szívünkhöz, hiszen ki akarja ötvenmilliomodszor meghallgatni a Philadelphiát Bruce Springsteentől? Szóval más megoldás után kellett néznünk. Jobb ötletünk nem lévén, összeszedtünk öt olyan zenekart, amelynek legalább egy tagját Oscarnak hívják, végül is a név kötelez, még akkor is, ha elég valószínű, hogy a Filmakadémia soha nem fogja jelölni őket a nevezett kategóriában.
Pedig milyen szép is lenne, ha minden hollywoodi filmben felcsendülne egy-egy olyan minőségi betétdal, mint az Ace Ventura első részében a Hammer Smashed Face! Lelki szemeink előtt már látjuk a szériatartozék léggitárokkal ellátott multiplex mozikat, halljuk az ünnepi beszédeket, melyekben kedvenc zenészeink kölcsönzakóban, kissé kapatos állapotban köszönetet mondanak nekünk, a kibaszott közönségnek, közvetlenül azután, hogy kiitták az ingyenpiát a VIP-büféből. Amíg ez megvalósul, itt a Lángoló Gitárok Best Of Oscar válogatása! Nem volt könnyű dolgunk, és a lista természetesen így sem teljes, szóval ha van olyan, akit véleményük szerint kihagytunk, írják meg nekünk!
Nem is kezdhetnénk mással a válogatást, mint a Napalm Death mellett talán leginkább grindcore alapműveltségnek számító Terrorizer zenekar legendás első lemezével, a World Downfallal, amelyen a már említett csapatból Jesse Pintado gitáros, illetve a későbbi Morbid Angel tagjai, Pete Sandoval dobos és David Vincent basszusgitáros játszottak. Az alapító énekest, aki ezen a lemezen is dalol, nem fogják kitalálni kedves nézőink, Oscar Garciának hívják. Ő a Terrorizerrel párhuzamosan egy másik kitűnő grindcore zenekart is létrehozott Nausea néven, legutóbb két éve jelentettek meg új anyagot Condemned To System címmel, ami nem meglepő módon szintén tradicionális grindcore zenével csal mosolyt a jóízlésű közönség arcára. A World Downfall meg szimplán az egyik legklasszikusabb lemeze a stílusnak, olyan elévülhetetlen dalokkal, mint a brit vetélytárs zenekarról szóló* Fear Of Napalm, a Storm Of Stress, a Dead Shall Rise, vagy a Corporation Pull-in.
Sokak szerint a svéd Hammerfall nemzetközi sikere jelentős részt játszott abban, hogy legalábbis Európában ismét népszerű lett a hagyományos heavy metal. A zenekart 1993-ban alapította a hórihorgas gitáros, Oscar Dronjak, aki akkor még death metálban utazott egy Ceremonial Oath nevű banda soraiban. A Hammerfall, amelynek korai felállásában olyan illusztris arcok szerepeltek, mint az In Flamest korábbi főarca, Jesper Strömblad, vagy a Dark Tranquillity énekese, Mikael Stanne, azt a féle metált játssza, amit bizonyos körökben illik cinkelni, de önök, kedves olvasóink ne tegyenek ilyet, és nézzék meg most azt a videót, amit épp tíz éve forgattak a svéd női curling válogatottal! Tegyék félre előítéleteiket: azok a férfiak, akik képesek egy klip kedvéért tetőtől talpig bőrszerkóban ökörködni egy curlingpályán, kizárólag jó arcok lehetnek!
Persze nem a Hammerfall az egyetlen metálbanda Svédországban, ahogy, kapaszkodjanak meg kedves olvasóink, nem Oscar Dronjak az egyetlen zenész arrafelé, akinek szülei az Oscar keresztnevet adták! Ugyanis a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának hangzását tökéletesen felidézó RAM együttes frontemberét is így hívják, csak az ő vezetékneve Carlquist. Mik vannak?! Mindenesetre aki tudna kedvelni egy olyan csapatot, amely a Judas Priest és a Mercyful Fate szerelemgyerekeként is leírható, érdemes belehallgatnia a lemezeikbe, mert lehet, hogy kellemes meglepetés éri majd!
Asgeir Mickelson neve hallatán kevésbé tájékozott olvasóink felhördülhetnek, hogy na mi az, már el is fogyott a puskapor, ennyi Oscarra futotta? Tájékozott olvasóink viszont elismerően bólogatnak majd, hiszen ők tudják, hogy az Asgeir ugyanennek a névnek a norvég változata. A magát elsősorban dobosnak tartó, de amúgy számos hangszeren játszó Mickelson úr olyan kitűnő zenekarokban tette már le a névjegyét, mint a Borknagar, a Spiral Architect, játszott Ihsahn lemezein, és még egy hadseregnyi más produkcióban. Mi most a Sarke egyik dalát választottuk tőle, mert így döntöttünk.
Kedves közönségünk, természetesen, ha már a mai díjátadónak is van magyar vonatkozása, úgy illik, hogy cikkünkben is legyen ilyen. Szerencsére nem kellett messzire mennünk, hiszen a Wrong Side énekesét köztudottan Knapp Oszkárnak hívják. A magyar undergroundban naprakész barátai már fel is tették magukban a kérdést, hogy de hát a zenekar neve Wrong Side of the Wall, nem?! Volt eddig, válaszoljuk mi erre. Néhány napja érkezett a hír, hogy mostantól lerövidített néven működnek tovább, hiszen úgyis mindenki így becézi a bandát. Fehér Sándor személyében új basszusgitáros érkezett a soraikba, és éppen nagy erőkkel írják az új lemezt, úgyhogy hamarosan biztosan hallunk róluk! Addig is nézzék meg tőlük a most következő kiváló videóklipet!
Reméljük, mindenkit sikerült ráhangolnunk a díjátadóra, és a gálaműsorra kíváncsi olvasóink bírni fogják ébren hajnali fél háromig! Ha választani kell a legjobb dal kategóriában jelöltek közül, mi Lady Gagának drukkolunk, már csak azért is, mert a többi jelöltről életünkben nem hallottunk még, meg a dal társszerzője, Diane Warren írt korábban pár számot az Aerosmithnek is. Kíváncsian várjuk az eredményt! Addig is búcsúzik önöktől a Lángoló Gitárok közszolgálati rovata, a szó a stúdióé!
*Természetesen nem erről szól a dal, csak a cikk szerzője nem olvasta a dalszöveget, mert egy fajankó.
