Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ugyan március elején az ügyesebbek már hallhatták a Grand Mexican Warlock új lemezét az elejétől a végééig, de azért bőven vannak még olyanok, akik csak azt a két számot ismerik, amiknek itt a Lángolón volt a premierje. Ők most valószínűleg nagyon fognak örülni annak, hogy még egy dalt megmutatunk a tavasszal érkező lemezről, amit a Pongo Pongo Collective ad ki, és amit itt lehet megrendelni, akár bakeliten vagy kazettán is. A budapesti lemezbemutató az Akvárium Klubban, pécsi pedig a Pécsi Est Caféban. Alább a dal, és megszólalás a csapat két tagjától is.
Szabó László gitáros mondja:
A Babou azért is különleges, mert ez az első a GMW történetében, aminek teljes mértékben Matyi írta a zenéjét. Ez a lila ködbe úsztatott, andalító szerelmes szám most megint egy tök új színt hozott a paletára, elsőre szokatlan, de alig várom, hogy valami füstös kocsmában előadjuk bárszéken ülve. Már ha majd megint lesznek füstös kocsmák.
A zenét szerző Mohácsi Mátyás basszusgitáros mondja:
Elég érdekesek a dal születésének körülményei. Elnéztem az időt és egy órával korábban érkeztem a próbaterembe. Gondoltam, amíg várom a többieket, gitározgatok egy kicsit, csak úgy, magamnak. Valahogyan magától elindult ez a kromatikusan ereszkedő akkordbontásos téma, ami végül a refrén alapja lett. Egyszerűen követték egymást a hangok, egyik kívánkozott a másik után. Amennyire emlékszem, ahogy a többiek érkeztek sorban a próbára, úgy szálltak rá, és a végére nagyjából meg is született az alapszerkezet. Akkoriban sok Lennont hallgattam, hallatszik is szerintem. Talán ennél a dalnál érezhető a leginkább az egyszerre feljátszott élő felvétel természetessége. Egy régi szerelem ihlette amúgy.
Erről a dalról van szó:
