Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Azon nem nagyon lehet vitatkozni, hogy a Punnany Massif az utóbbi évek egyik legstabilabb nagyszínpados produkciójává nőtte ki magát. A hiphop duóként indult csapat tucatnyi hangszerest felvonultató zenekarrá fejlődött az elmúlt tíz év alatt, akik a napokban új anyaggal jelentkeznek, emellett egy dupla koncert második estéjén az idén tízéves első lemezüket is felidézik teljes terjedelmében. Ez ki nem hagyható alkalom volt arra, hogy az egyik alaptaggal és frontemberrel, Farkas "Wolfie" Rolanddal beszélgessünk. A folytatásban lesz múltidézés, akkor és most, szóba kerül a pszichológia, a tudatosság, és egy kultikus magyar hiphop zenekar. Olvassátok! (Nyitókép: Nagy Márton)
Elég mozgalmas időszaknak ígérkezik ez a mostani számotokra.
Most hétvégén egy dupla koncertünk lesz a Parkban. Az első pénteken, a legújabb, FEL#2 című lemezünk apropóján, a színpadon kiegészülve Herrer Sárival és Papp Szabival. Sokat váratott magára ez az anyag, hiszen az utóbbi időben folyamatosan úton voltunk, turnéztunk, és rengeteg félkész dal maradt a fiókban, amelyekből végül összeállt az album. A tervünk most az, hogy nem fogunk megállni, hanem egyből készítjük a következő stúdióanyagot is. A második estén, szombaton pedig az első lemezünknek, az idén tíz éves Körkorképnek csinálunk egy jubileumi lemezbemutatót. Ez egy kicsit kockázatos lépés, hiszen minden zenekar a legújabb, legaktuálisabb anyagát szereti bemutatni, ehhez képest még egy videót is forgattunk a bulihoz kapcsolódóan, ebben különböző barátaink, ismerőseink beszélnek a lemezről, reméljük, még a koncert előtt megjelenik. Természetesen szombat este mi is előadjuk a teljes első lemezt, ezúttal kicsit kibővített változatban, és ezen az estén is lesznek vendégeink, mint Delov Jávor, az In Fusion Trió, Takács Eszter, a Halott Pénz, az Enemy Squad, a Hősök, és a standupos Kiss Ádám, remélem, senkit nem hagytam ki.
Mi a véleményed tíz év után a Körkorképről?
Úgy gondolom, hogy bár az első lemeznek megvoltak a maga gyermekbetegségei, ezzel együtt egy olyan anyag, amit a mai napig büszkén vállalhatunk. Talán azok, akik azt gondolják, hogy az utóbbi időben poposabb irányba fordultunk, vagy mondjuk nem ismerik ezt a lemezt, most fel-, vagy akár újrafedezhetik ezt a féle Punnanyt is. A különbség annyi, hogy akkoriban klasszikus DJ-s felállással működtünk, de most szombaton értelemszerűen a jelenlegi zenekaros hangszereléssel jutnak majd el a dalok a közönség hallójárataiba.
Mennyire hangszereltétek át a dalokat?
Az első lemez eredeti sávjai már nem nagyon vannak meg, mivel drága Máté barátunk (RendbenMan) úgy eszi a laptopokat, mint Bud Spencer a hagymásbabot. Sajnos egy csomószor kerültünk olyan helyzetbe, hogy elveszett a régi anyag a géppel együtt. Szerencsére a zenekaros repertoárban azért benne volt jó pár korai dal, így a dalok nagy részét elég könnyen tudtuk rekonstruálni.
Hogy is jöttetek ti össze annak idején?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy együtt kezdtük a Mátéval. Én szólóban az egyik Fila Rap Jam válogatáson is szerepeltem, előtte meg break jamekem hostoltam. Már nagyon fiatalon is közel állt hozzám ez a stílus, az iskola annyira nem érdekelt, és a hiphop volt az a világ, ami egyből beszippantott. Fordítottam a szövegeket, vettem fel videóra a Yo! MTV Raps műsorokat, mert úgy gondoltam, hogy ez egy olyan kifejezési forma, amiben tulajdonképpen bárki megtalálhatja magát. Eleve a stílus egy olvasztótégely, amiben a rocktól kezdve a house-on át számtalan elem fellelhető. Közben Máté meg elkezdett zeneírással foglalkozni, tőle vittem egy rakás másolt kazettát, habzsoltuk ezt az életérzést, és ebből lett a Punnany Massif.
A zenekar megalakulását amúgy, ha valaki még nem lenne ezzel tisztában, FankaDelinek köszönhetjük, ő először velem szeretett volna összerakni egy lemezt, de azt mondtam, hogy van egy barátom, akit Felcser Máténak hívnak, és szeretném, ha a zenéért ő felelne. Elindult a projekt, Fanka közben kikerült a képből, Máté meg kitalálta, hogy na nehogy már ő ne rappeljen, el is kezdte, így állt össze a Punnany Massif.
Az induláskor milyen zenekarok voltak rátok hatással?
A kilencvenes évek közepén a Cypress Hill, a Fugees, a Black Sheep, a Tribe Called Quest, a The Roots, a The Pharcyde, meg a Saian Supa Crew lemezeit hallgattam rongyosra, ez a vonal volt az, ami foglalkoztatott, ami érdekelt, és akiknek a szövegi világából később is táplálkoztam. Máté is rengeteg hiphop zenét hallgatott, aztán később egyre kevésbé, ez meg is látszott a Punnany zenei evolúcióján.
Pécs tagadhatatlanul a magyar könnyűzene egyik nagy műhelye, rengeteg, később országosan ismert zenekar indult onnan. Szerinted miért?
Erről készült egy áldokumentumfilm is, ahol az volt a megfejtés, hogy valószínűleg az urán sugárzása miatt. De igazából nem tudom. Talán azért, mert Pécs egyetemi város, nem túl nagy, nem túl kicsi, és azzal együtt, hogy sosem arról volt híres, hogy tele van klubokkal, mégis amik voltak, azok fontos találkozási pontot jelentettek a színtér képviselőinek. Inspiráló, gyönyörű hely, de a viszonylagos elzártsága miatt az ember mit tud csinálni? Vagy tanul, vagy elkezd zenélni, vagy próbálja megvalósítani az álmait, hogy a nap végén majd ember legyen belőle. Tudod, a zenészek sokszor találkoztak, helyet cseréltek különböző zenekari tagok, meg persze az is inspiráció volt, hogy annak idején itt kezdett a Kispál, vagy a Picsa, de mondhatnám az első magyar hiphop zenekart, a MegaSound Systemet is.
Róluk akartalak is kérdezni, hiszen aki pécsiként hiphop körökben mozgott valaha, az kizárt, hogy ne futott volna bele előbb-utóbb ebbe a kultikus csapatba!
Az ő dalaik úgy járták be az országot annak idején, kazettáról kazettára másolva, hogy az embereknek igazából fogalmuk sem volt arról, kik ők. De akkoriban mifelénk annyira komoly zenekar voltak, hogy Dope T-nek a pécsi városi tévében saját hiphop műsora volt, ha jól emlékszem G-Reaktor néven. Később megismertem őket személyesen is, de manapság már sajnos nem művelik ezt a műfajt. Az elmúlt húsz évben többször próbáltam ösztönözni őket, hogy álljon már össze a MegaSound System, legalább egy koncert erejéig, de sajnos nem jártam eredménnyel. Pár éve amúgy készítettek egy lemezt, de az is elakadt valahol.
Az élő csapattal kiegészülve elég nagy létszámúvá duzzadt a zenekar. Nem szokott gondot jelenteni egy ekkora stáb utaztatása, vagy mondjuk annak a kezelése, hogy több embernél nagyobb az esélye, hogy valaki épp bal lábbal kelt?
Nem egyszerű egy tízfős brigáddal dűlőre jutni, ha csak a zenekart nézzük, mert ugye rajtuk kívül ott van még a hang- és a fénytechnikus, nem is beszélve a produkcióban résztvevő többi emberről. Azt szoktam mondani, hogy ilyen esetben elsősorban pszichológusnak kell lenni, és csak utána előadónak, hiszen ahány ember, annyiféle gond. Ezt valahogy mindig kezelni kell, hiszen a színpadon már nem létezhetnek problémák, ott minden alkalommal 120 százalékot kell nyújtani arra a másfél órára. Amikor meghoztuk azt a döntést, hogy hangszeres zenekarral akarunk tovább működni, akkor is gondoltunk arra, hogy azért ez nagy falat. Ráadásul sok hazai szakmabeli mondta azt, hogy a Punnany egy lufi, ami egy éven belül ki fog pukkanni. Ehhez képest most már hat vagy hét éve vagyunk folyamatosan a köztudatban, és reméljük, lesz még pár jó évünk.
Olvastam valahol, hogy a zenekar működése olyan mértékben tudatos, hogy gyakorlatilag már a dalírásban is szerepet játszik ez a hozzáállás. Ezt most is így gondolod?
Egy idő után, ha valakinek mondjuk úgy, nyilvánosság előtt zajló munkája van, akkor a tudatosság elengedhetetlen. Fontos, hogy tudjuk, mikor fogunk balra, és mikor jobbra lépni. Ez elmúlt pár évben tagadhatatlanul a csapból is mi folytunk, most egy kicsit el akartuk zárni ezt a csapot, mert úgy éreztük, hogy benne vagyunk egy mókuskerékben. Nyilván tök jó, hogy ott lehetünk az összes fesztiválom, hiszen nagyszínpados produkciót hoztunk létre, ami fantasztikus érzés, de elsősorban arra kell koncentrálnunk, hogy ne kopjon ki belőlünk a lélek, hogy mi magunk is élvezzük az egészet, ehhez pedig új dalokra van szükség, amelyek szerencsére folyamatosan születnek is.
A FEL ugye egy triológia, aminek most a második része jelent meg. Miért kellett ennyit várni a folytatásra, valamint adódik a kérdés, hogy a harmadik rész mikorra várható?
A triológiát úgy terveztük, hogy egy-két éven belül kijön majd mindhárom rész. Ez sajnos nem így jött össze, az első és a második között eltelt három év, és az új anyagról már most lesz néhány dal, amit ismerhet a közönség, például a Hétköznapi Hősök, a Vendéglátós és az Utolsó tánc. Az új anyag bizonyíték lesz arra, azok számára, akik ismernek minket, és azoknak is, akik nem, de imádnak minket skatulyázni, hogy tudunk olyan dalokat is írni, amilyenekre nem számítanak. Nagyon remélem, hogy a harmadik fejezetre nem kell majd ennyit várni.
Egy olyan népszerűségi szinten lévő zenekart, mint ti, valamilyen szinten óhatatlanul korlátoznak bizonyos elvárások a közönség részéről. Hogy élitek meg ezt a mindennapokban?
Jó a kérdés. Tény és való, hogy egy ponton túl a teljesítménykényszer egy domináns erő. Ebből szerettünk volna kilépni most is, amikor azt mondtuk, hogy oké, csináljuk azt és úgy, amit és ahogy nekünk tetszik, például hogy egy teljes koncertet szentelünk az első lemezünknek. Fontos, hogy frissen tartsuk az inspirációinkat.
Szerinted mi az oka annak, hogy nagyszínpados produkcióvá tudtatok válni az elmúlt években?
Más zenekarokban játszó barátaink szokták mondani, hogy a sikerünk titka valószínűleg az, hogy önazonos, amit csinálunk. Ezt a jelzőt mostanában annyira sokszor hallom, hogy már én is kezdem átvenni. Fontos, hogy legyen egyfajta hitele annak, amit mondunk, és ahogy mondjuk. Talán azért nem lettünk egy gyorsan kipukkanó lufi, mert azzal együtt, hogy vannak slágeres, mondhatni sablonokra épített számaink, mindig figyeltünk arra, hogy legyen mélysége is a daloknak, és legyenek komolyabb, gondolkodtatóbb szövegeink és zenéink. Valahogy sikerült megtalálni egy olyan kommunikációs csatornát a zenénkkel, ami a visszajelzések alapján sokat tud adni az embereknek. Azt szokták mondani, hogy akkor jó egy dal, ha úgy írsz magadról, hogy a hallgató azt érzi, hogy róla írtál.
Ugyanakkor ezzel együtt jár az, hogy sokan irigylik is a sikereiteket.
Ez egy ilyen magyar szokás. Ha valaki azt látja, hogy másnak a kocsija jobban csillog, vagy nagyobb motor van benne, akkor hajlamos irigykedni, az irigységét meg úgy kommunikálja, hogy ez egy fos, csak nagyon sok pénz van beletolva, és ezért tud megjelenni a megfelelő fórumokon. Sajnos tagadhatatlanul van egy szakadék az underground és az úgymond mainstream zenekarok között. Mindenki, aki zenekart csinál, el szeretne jutni A-ból B-be, de vannak bizonyos tényezők, amelyek miatt néhányan megrekednek, és nem tudnak robbantani. Egy bizonyos ponton túl úgyis a közönség dönti el, hogy ki az, aki meg tud maradni, ezen túl a többi meg felszínes ruhapróbálgatás.
A jelenlegi popzenei felhozatalról mi a véleményed?
Ha megnézzük, hogy mi tud népszerű lenni, akkor az a recept, hogy mi az, amit az emberek első hallásra megjegyeznek. Legyen dallamos, legyen refrén, ne kelljen rajta sokat gondolkodni, legyen könnyen emészthető, lehessen rá bólogatni, vagy berúgni a fesztiválokon. Szerintem kétfajta popzene létezik. Az egyik az, ami tényleg nem jó, de amikor folyamatosan öntik a szart a füledbe kétpercenként, akkor hajlamos vagy azt hinni, hogy az valójában oroszkrémtorta. A másik meg az, ami alulról építkezik, és saját maga tör utat, aminek az elejétől fogva növekszik a rajongói bázisa. Bízom benne, hogy ezeknek is van létjogosultsága.
Fotó: Kelemen Ádám
Jelenleg a Nagy-Szín-Pad tehetségkutatóban is szerepelsz zsűritagként. Milyen érzés az asztal másik oldalán ülni?
Ez is egy nagyon érdekes dolog. Megtisztelő, hogy engem is beválogattak a zsűribe. Félve kezdtem el az egészet, hiszen végül is ki vagyok én? Még csak nem is egy énekes, hanem egy MC, aki szövegel. Én zsűrizzek más zenekarokat? Próbáltam úgy osztályozni a csapatokat, félig szőrösszívű módon, félig laikus füllel, hogy például ötnél kevesebb pontot senkinek sem adok, mert ha már idáig eljutottak, az azért feltételez egy bizonyos szintet, így kevesebbet szemétség is lenne adni. Ugyanakkor ki szoktam emelni a hiányosságokat. Eddig egy csapat van, aki szerintem kimagaslik a mezőnyből, ők a Fran Palermo. (Azóta kiderült, hogy ők pont nem jutottak be. - a szerk.)
A jelenleg feltörekvő előadók vagy zenekarok közül van olyan, akiről azt mondod, hogy a következő pár évben van esélye szélesebb körű ismertségre?
Kicsit haza is beszélek, mivel az utóbbi időben, ha még csak szőrmentén is, de elkezdtem menedzserkedni, és rátaláltunk szentendrei fiatemberre, NB, aki szerintem a magyar hiphop világában úgy tud majd népszerű lenni, hogy sokáig megmarad úgymond realnek.
Ha már egyszerre lemezbemutató és visszatekintő hétvége előtt álltok, felteszem a kérdést, hogy személyesen neked melyik a legkedvesebb, vagy legfontosabb dalotok az eddigi életműből?
Ki kéne választanom egy csavart a gépezetből? Több nézőpont lehet, hiszen mondjuk az Élvezd! indította be igazán a Punnany-t, de nem mondanám, hogy az a kedvenc dalom. A Néhát nagyon kedvelem, hiszen az például a gyermekkorunk egy átfogó szemelvénye, vagy az első lemezről akár az Álomkép, esetleg a Miben hiszel? Nehéz választani, mert szeretem a dalainkat, az az igazság. Attól függ, hogy milyen hangulatunk van, nem nagyon tudnék egyet kiemelni, inkább, hogy milyen érzelemcsokrokat szeretnék dominanciába fogni.
Ha lenne erre lehetőség, mit üzennél a tíz évvel ezelőtti Punnany-nak?
Húú. Ha lenne időgépem, és visszamehetnék, akkor azt mondanám, hogy írjunk több dalt, és legyen pár évünk, amikor nincs más gondunk, csak a koncertezés. Amúgy meg azt, hogy csináljátok srácok, kitartóan, mert van benne jövő. De ne azért csináljátok, mert van benne jövő, hanem azért, mert szeretitek. És maradjon meg ez a szeretet, mert ha az munkává avanzsál, akkor egy idő után kikophatnak a szívek, azt pedig nem szabad megengedni. Ha kiég a művész lelke, ki lehet dobni a produkciót a picsába!
A hétvégi koncert Facebook-eseménye itt!
