Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Laux József sokat adott a magyar zenének. Tizenkilenc évesen, 1960-ban korengedménnyel a Benkó Dixieland Band tagja lett, majd 1964-ben csatlakozott az Omegához dobosként. Később alapítótagja lett az LGT-nek, hazaköltözése után könyvkiadással foglalkozott. Tegnap, hetvenhárom évesen halt meg rövid betegség után. A Lángoló Gitárok néhány meghatározó dallal emlékezik meg a legendás dobosról és menedzserről, aki a saját zenekarai mellett olyan előadókkal is együtt dolgozott, mint Bryan Adams, Frank Zappa, vagy Chick Korea.
Az Omega első lemeze, az 1968-ban megjelent Trombitás Frédi és a rettenetes emberek volt az első magyar könnyűzenei lemez, amely egy előadó dalait tartalmazta, ezáltal az első magyar beatzenei albumnak is tekinthető. A dalokat elsősorban Presser Gábor, és Laux akkori felesége, Adamis Anna írta. A Ha én szél lehetnék című szerzeményt vélhetően mindenki ismeri, aki a hatvanas évek után született.
A 10 000 lépés című második Omega-albumot könnyű beazonosítani, hiszen olyan slágerek szerepelnek rajta, mint a Gyöngyhajú lány, a Petróleumlámpa, vagy az 1958-as boogie-woogie klubban. Mi mégis a lemez intrumentális dalát választottuk, mivel a dob kiemelt szerepe mellett ez az egyetlen dal a zenekar munkásságából, amelyben Laux is szerzőként szerepel.
1970-ben az Ifjúsági Magazin közönségszavazása adta az első magyar szupergrupp ötletét, ami végül az LGT lett, amelyben Laux mellett az omegás Presser Gábor és Adamis Anna által alkotott szerzőpáros is részt vett. A Boldog vagyok című dal utal az új fejezet kezdetére, melyre a megmaradt omegások a Hűtlen barátok formájában válaszoltak.
A Ringasd el magad album volt az utolsó, melyet az eredeti felállású LGT készített. A Kotta nélkül című dal vitán felül a magyar progresszív rock egyik alapvetése, még akkor is, ha legtöbben a címadó számhoz hasonló slágerek által ismerik a zenekart. Hallgatása közben érdemes Laux dobjátékát is figyelni: ha bárkinek kétségei lettek volna róla, itt bőven igazolja, hogy szervezési készsége mellett hangszeres zenészként is bőven megállta a helyét. Néhány pörgetésére még Phil Collins is elismerően csettinthetne.
Laux, beleunva az itthoni szélmalomharcba 1976-ban az Egyesült Államokba távozott. LGT-s hattyúdalaként a zenekar ötödik, dupla lemezén játszott, amelyet disszidálása miatt később be is tiltottak. Az albumon helyet kapott egy Ikarus 254 című, ütőhangszerekre épülő, instrumentális szerzemény, amelynek zenéjét nem meglepő módon teljes egészében ő szerezte. A dal már csak azért is kuriózum, mert az 1992-ben megjelent CD-a kiadásról terjedelmi okokból pont ez maradt le.
