Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
15 éves jubileumi turnéjukat ünnepli a Simple Plan, akiket sokszor hívtak már emozenekarnak is, de szerintük az emo az egy frizura és nem egy zenei stílus. Az amerikai turnéjuk annyira jól sikerült, a visszatérésük után azon gondolkoztak, hogy csak néhány koncertet adnak, de annyira szerette mindenki a tengerentúlon, és ők is annyira jól érezték magukat, hogy eldöntötték, folytatják a turnét, ami ma este a Budapest Parkba ér. Turnézásról és a kanadai zenei helyzetről beszélgettünk a zenekarral.
“A turné olyan jól alakul, hogy az már egészen biztos, hogy egy új lemez fogja követni, de a kérdés az, hogy mikor lesz rá időnk. Tudjuk mikor kezdünk el dolgozni rajta, de fogalmunk sincs mikor végzünk vele” - kezdte Jeff Stinco gitáros.
Tudtok egyáltalán turné alatt új dalokat írni?
Ez egy nagyon nehéz dolog, mert túl sok az ismerős egy ilyen turné során. Ahogy járjuk a világot, mindenhol akadnak olyan barátok, akiket már egy ideje nem láttunk, beszélgetünk, szórakozunk és őszintén szólva nem sok idő marad arra, hogy írjunk új dalokat. Pedig annak idején mindig úgy indultunk neki, sőt egy második turnébuszt is béreltünk, ami kb. egy stúdió volt.
Most is így turnéztok?
Határozottan nem, mert soha nem vettünk fel semmit, mindig a kettes számú busz volt a partyjárat és egy idő után be kellett látnunk, hogy ez csak pénz pocsékolás.
De akkor mit csináltok, ha van egy kis szabadidőtök?
Az a hobbink, hogy turistáskodás közben mindig elájulunk a városoktól. De ezt úgy kell elképzelni, hogy vannak ugye olyan helyek, ahova gyakrabban megyünk, de ilyenkor kicsit kreatívabbnak kell lennünk, mert a feladat az, hogy akkor is találjunk valami olyat, amit még nem láttunk és tök menő. Amire rá lehet csodálkozni. Abban az egész zenekar egyetért, hogy baromi szerencsések vagyunk, hogy utazgathatunk a világban és ezt ki kell használni. Ki kell menni a szállodai szobából vagy a buszból és szét kell nézni a világban, mert nagyon klassz helyekre jutunk el, jókat eszünk. Egyébként ezért is jó, hogy sok helyen vannak olyan helyi ismerőseink, akivel úgy tudunk mozgolódni egy adott városban, mintha helyiek lennénk. De például nagyon szeretjük a szabadulós szobákat is, az a mi kis csapatépítőnk.
Mint turnézó zenekar mit gondoltok arról, hogy már a második alkalommal lett koncert terrorcselekmény helyszíne?
Borzasztó, hogy olyan emberek estek áldozatul, akik elmentek szórakozni, akik a jelenlétükkel fejezték ki a szeretetüket egy előadó és egy színtér iránt. A koncert az egyik legjobb közösségi dolog, gondolj bele milyen különböző hátterű, kultúrájú emberek gyűlnek össze, hogy együtt fejezzék ki a zene iránt szeretetüket. Egy koncert az maga a szeretet, szólhat ott bármilyen zene. És akkor jön egy terrorista, aki csak azért bánt embereket, mert neki éppen így tetszik. Azon túl, hogy sérülést okozzon vagy öljön még egy célja van, hogy haragot szüljön ott, ami eddig a szeretetről szólt. És ez működik, de csak átmenetileg. Egy dolgot tehetünk, hogy minél hamarabb felállunk és megyünk tovább. A zenekarok továbbra is turnéznak, az emberek pedig járnak koncertekre, mert ha ezt nem tesszük, akkor nyerni hagyjuk őket. Én az a típusú ember vagyok, aki sosem hagynám, hogy ők nyerjenek. Nem hagyhatjuk, hogy más emberek félelmet ültessenek belénk. A Bataclanban is fellépünk, ahol annyi ártatlan ember halt meg, de én ki fogom húzni magam és nem hagyom, hogy bárki egy pillanatra is féljen, mert akkor azok az emberek elérték a céljukat. Nem hiszem, hogy ez egy nagy gesztus, egyszerűen nem akarom, hogy egy percig is azt higgyék, hogy cél érnek azzal, hogy ártatlan embereket bántanak.
Milyen most a zenei felhozatal Kanadában?
Van egy zenekar, akit valószínűleg nem nagyon ismernek Európában, pedig nagyon jók. Az a nevük, hogy Half Moon Run, az Arcade Fire-t gondolom nem kell bemutatni, de most ők azok, akikre érdemes odafigyelni Kanadából. Tudod azt veszem észre magamon, hogy a határok már nem számítanak. Nem nézem, hogy milyen nemzetiségű egy zenekar, jó lenne ha legalább a zenei életben nem lennének határok, hanem minden nemzetközi lenne. Jó lenne sokkal több olyan ajánlás, hogy országtól függetlenül lehetne olyan zenéket hallgatni, ami tetszik neked. Például most nagyon szeretem a Biffy Clyrót, eddig azt sem tudtam, hogy léteznek, de egyszer ajánlották, meghallgattam, megszerettem és utána derült ki számomra, hogy amúgy angolok és egyáltalán nem ismeretlen zenekar.
De Kanada egy jó hely, Montrealban élek és imádom. Van egy nagyon öreg parkunk, amin ti európaiak röhögnétek, mert 375 éves, de nekünk ez már nagyon öreg és lenyűgöző. A Le Plateau is nagyon jó környék, ez a város művésznegyede. Nagyon jó a kajánk és az éjszakai élet is. Főleg mikor végre nyár lesz és az emberek kiülnek borozgatni meg beszélgetni. Amúgy van egy olasz éttermem, az a neve, hogy Mangiafoco. Ha arra jártok, nézzetek be!
