Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nemrég véget ért a Fargo harmadik évada, aminek ugye semmi köze a Coen-testvérek ’96-os filmjéhez, csupán annyi, hogy a főszerepben itt is a hó van meg a vér és a többi csak körítés, de abból a legminőségibb. Az antológiasorozat ezen évadában is elbénáz valaki egy gyilkosságot, jönnek a gengszterek, értetlenül néznek a rendőrök és Ewan McGregort alig ismerjük fel.
Noah Hawley nagyon kitalálta hogyan kell kultfimből jó sorozatot csinálni anélkül, hogy koppintaná az eredetit. Inkább csak múzsaként szolgál a fő mű, amiből harmadik évada készít minőségi, látványos, egyéni atmoszférával bíró, abszurditással és beteg humorral dolgozó TV showt. Mivel antológiával van dolgunk, aminek minden évada más szereplőkkel, történettel, helyszínnel és idősíkkal dolgozik, így bármelyik évaddal kezdhetjük. A harmadik évad is hozza a stílust, a kiszámíthatatlan fordulatokat, a nagy neveket a színészgárdában és azt a komótos, mégis végig feszes hangulatot, amitől a Fargo a nívós sorozatok kategóriájának oszlopos tagja. Viszont legyünk őszinték; ez a 10 rész sem hibázott, de valahogy mégsem szólt akkorát mint az előzők. Még így is bőven ráver egy csomó másik sorozatra, de valószínűleg hozzászoktatták a nézőket az első két évaddal a jóhoz és nem sikerült magasabbra tenni a lécet. Ugyanolyan elegáns és beteg volt, mint az előzők, de talán képileg és történetileg nem alkottak most akkorát és a karakterek is egy fokkal felejthetőbbek voltak. Természetesen Ewan McGregor, aki egy személyben alakít két karaktert is (egy testvérpárt) állati király, valamint Carrie Coon, aki a The Leftovers-ben nyújtott emlékezetes alakítást messze a legrokonszenvesebb szereplő. Mary Elizabeth Winsteadet a 10 Cloverfield Lane óta imádjuk és most minden férfi mocskos vágyálma lett a karakterével, de a koronát egyértelműen a Harry Potter megboldogult Lupin professzora kapja, David Thewlis, aki az a fajta csendes, ám határozott gengszter, akinek egyetlen undorító és valahol mégis őszinte mosolyától garantáltan megfagy az emberben a szar.
Most hogy vége a sorozatnak már vágjuk, hogy ennek az évadnak a plakátját miért díszítették bélyegek. A történet ugyanarra a sémára épül, mint elődei, illetve maga a film is, amiben biztosan van egy kicsinyes, az életében változást igénylő antihős, aki végtelenül elbasz egy felesleges gyilkosságot, aztán megjelenik a maffia a felejthetetlen rosszfiúival, valamint a kicsit életunt, de mégis néha logikusan gondolkodó rendőrök. Itt is ugyanez történik, hiszen van egy testvérpár, akinek a sikertelenebb tagja szerez magának egy baromi dögös barátnőt, akit el kell tartani és ehhez a pénzt a gazdag tesótól akarja megszerezni, aki viszont megmakacsolja magát és ezért meg kell halnia. Persze nem hal meg, mert a megölésére felbérelt csávó annyira béna, hogy tévedésből a helyi rendőrfőnök rokonát öli meg. Ettől persze a sikeres testvér élete még tönkremegy, ugyanis a semmiből felépített vállalkozásán átveszi a hatalmat a váratlanul felbukkanó gengszter. Minden szál összekapcsolódik, mindenki jobbra balra szerencsétlenkedik és nincs olyan ember, aki ne a legrövidebbet húzná. Szinte lehetetlen úgy keverni a lapokat, hogy valaki jól járjon, de mást nem is várunk a sorozattól.
Pont ez az éles szatíra adja a Fargo összetéveszthetetlen stílusát, ahol minden baromi abszurd. Nem csak a karakterek és a történet, hanem a humor és az erőszak is, amik nem olyan egyértelműek, de mégis nagyon erős a jelenlétük. Minden évadba belevisznek valami extrát, mint a legutóbbiban az ufókat például, most meg kicsit Twin Peaks-es lesz a hangulatunk, köszönhetően a Laura Palmer apját alakító színésznek, valamint volt egy rész, ami félig animációs volt és ebben az eklektikusságban az a legjobb, hogy valahogy mégis képesek benne az ízek összeérni és egy egészet alkotni anélkül, hogy darabos lenne. A mellékszereplők most is tűpontosan vannak ábrázolva és borzasztóan szórakoztatóak. A sok fargós easter egg is külön pluszt ad, valamint a mellékszereplők szépen ívelő történetei is imádnivalóak. Ezektől lesz összetéveszthetetlen és eredeti ez a sorozat, nem csak a már megszokott hótól és vértől.
Nem tudjuk, hogy lesz e negyedik évad és ha igen, mikor. Ha ennél többet nem tudnak kihozni, nem kell erőltetni, vagy nyúlhatnának egy másik filmhez, amivel megteszik ugyanezt a csodát. Az viszont biztos, hogy a Fargo azzá a klasszikusá vált, amit bármikor újranézhetünk és összességében a harmadik évad is egy sikeres és minőségi munka lett.
