Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Megjelent a legendás 1000 tagú zenekar, a Rockin’1000 új klipje, amit a Mont Blanc lábánál vettek fel. Sok kérdést hallok ilyenkor. Ezt hogyan csinálják? Hogy lehet 1000 embert így összehangolni? Hogy veszik fel a zenét? Hogyan működik az egész? Elmondom. Mert ott voltam. Egy voltam az ezerből. (Nyitókép: Marco Travaglini; záró galéria: Andrea Bardi)
Hogyan lehet bekerülni?
Ez talán a legegyszerűbb az egészben. A Rockin’1000 honlapjának alján van egy gomb, „Want to join the Band?” felirattal. Meg kell nyomni. Be kell írni az adatainkat és fel kell tölteni egy videót, amiben énekelünk/zenélünk. Ennyi. Ja, és persze várni kell. Én tavaly nyáron jelentkeztem, és idén tavasszal jött a levél, miszerint felvettek. Ilyenkor kapsz egy felhasználónevet, amivel bejelentkezhetsz a privát profilodba. Azt is értelemszerűen ki kell tölteni. Itt kapsz egy Rockin’1000-es profilképet is, amivel már akkor elkezdheted a menőzést a Facebookon, amikor még semmit nem csináltál. Nyilván 1000-nél jóval több zenész tagja ennek a közösségnek, szóval azonnal adódik a kérdés:
Hogyan választják ki az 1000-et?
Itt nagyon észnél kell lenni. Amint megkapod a levelet arról, hogy esemény lesz, cselekedni kell. A nyári Summer Camp nevű bulit nagyjából májusban írták ki. Erről már az online privát értesítések kiküldése előtt posztolgattak a Rockin’1000 Facebook oldalán, szóval lehetett tudni, hogy valami készül. Amint aktivizálódik a privát felületeden a gomb, amivel jelentkezni kell, azonnal rá kell nyomni. Hangszerenként kb. 250 ember mehet, szóval tényleg gyorsnak kell lenni. Amikor ezzel is megvagy, és visszaigazolták, hogy mehetsz, mehet megint egy menőzési kör a Facebookon, hogy most már biztosan ott leszel.
Hogyan gyakorolnak a zenészek?
Szorgalmasan. Otthon. Egyedül. Legalábbis én így csináltam, hiszen nem volt a közelben elérhető Rockin’1000 muzsikus, akivel közösen próbálhattam volna. A próba menete a következő. A hangszeres guruk összeállítják a programot (ami jelen esetben 3 medley, egyveleg volt), ebből csinálnak pár verziót, gitárosoknak, énekeseknek, dobosoknak, basszereknek, full mixet, a hangszered nélküli mixet, az eredeti dalokból álló mixet, amikre rákerül a tak-jel, azaz a metronóm, ami az ütemet adja, valamint be is számolnak a fontos részek (verze, refrén, szóló, riff) előtt. Ráadásul választhatsz, hogy az egyszerűsített, vagy a bonyolultabb pályát futod. Nálunk, gitárosoknál ugye 2 gitárra volt megírva a műsor, voltak, akik akkordoztak, voltak akik riffeltek, szólóztak. Na, ezt kell otthon gyakorolni, lehetőleg a legprofibb szintig. A zárt FB csoportunkban persze az olaszok szerveztek közös próbákat, amiken néha 20-30 zenész is részt vett, de ezért én logikusan nem mentem el mondjuk Milánóba.
Csak te voltál magyar?
Nem. Ott volt még rajtam kívül Nagy Dávid, az Overnight zenekar énekes-gitárosa, Szabó Norbi basszusgitáros, és Mohos Miki, azaz Buddy Májki, Zürichben élő magyar bluesgitáros. Valószínűleg csinálunk is egy olyan koncertet, ahol a Stifler Mamája (ez az én zenekarom), az Overnight, valamint Norbi és Miki is ott lesznek.
Van a helyszínen is összpróba?
Van. Tavaly például 17 dalt játszott a banda egy stadionkoncerten, ha jól emlékszem 3 nap próba volt előtte. Idén rövidebb volt. Csak a koncert napján volt teljes zenekaros próba, illetve előtte való nap volt egy-egy óra, külön hangszerenként. Már ekkor kiosztották a fülhallgatókat, amikből a mankósávot hallottuk. Ez volt az az előre megkomponált cucc, amire gyakorolni kellett. Ez egyébként azért is fontos, mert ha csak egymásra figyelnénk, akkor hatalmas kakofónia lenne a végeredmény. Nem azért, mert bénák vagyunk. Nem. A fizika miatt. Ugyanis a zenekar két széle nagyjából 150 méterre van egymástól. A hang 15 Celsius fokos levegőben, tengerszinten 340 métert tesz meg másodpercenként, így a 150 métert 0,44 másodperc alatt teszi meg. Ez brutálisan sok idő, ha pontos akarsz lenni a zenében. Ezért kell, hogy mindenki azonos időben ugyanazt hallja. Vissza a próbához. A külön hangszeres próbákon már rögzítik a dalokat, ezek kellenek majd a keveréskor, így nem szól bele másik hangszer. Nincsenek kimikrofonozva az erősítők, amiket egyébként magadnak kell vinni, és nem lehetnek 60 Wattnál erősebbek. Nem a hangerő miatt, hanem azért, mert az elektromos hálózat véges. Ha 500 db 100 Wattos cuccot dugnánk be (amelyeknek a kimenője 100 Watt, a bemenő sokkal több), egész egyszerűen kiolvadnának a biztosítékok. A kombók hangját térmikrofonok veszik fel, de a hangszeres guruk (az adott hangszeresek „főnökei”) kapnak mikrofont az erősítőjük elé. Gyakorlatilag őket hallod a felvételen, valamint be van keverve a többi hangszer is a háttérbe, hogy meglegyen az 1000 tagú zenekar élménye hangban is. Az összpróbán ugyanez a helyzet.
Hogy készül a videó?
A videóhoz már feláll az egész zenekar természetesen, és teljes erőből játszunk. Ekkor a stáb 8-10 kamerával dolgozik. Van egy crane (hosszú rúd, a végén kamerával), van totálkamera, ami az egészet veszi, vannak snittelő kamerák, akik a zenészek között dolgoznak, és vannak drónok. Ahhoz, hogy ez a klip elkészüljön, hétszer játszottuk el a műsort az elejétől a végéig. Ráadásul egy baromi nagy vihar miatt le is kellett állni kétszer. A második leállás alatt szarrá áztunk, átöltözött mindenki, így az első, napfényes, rövidgatyás, félmeztelen snittek mentek a kukába.
Benne vagy a videóban?
Igen. A drónos totáloknál meg tudom mutatni, hogy melyik pontocska vagyok én. Egyébként nem. De akkor kik vannak benne? Azok, akik énekelnek, meg azok, akik gyerekek, vagy akik öregek, meg azok, akik valami extrém jelmezt vettek fel, extrém hangszerük van, esetleg tarajuk van, vagy rózsaszínű a hajuk, vagy pirszingekkel van szétütve az arcuk… Na, jó, azért bekerültek mások is, de egy kopasz, 40-es apuka egy sima Telecasterrel azért nem nagy látvány egy ilyen filmben.
Akkor ez most nem is volt jó?
De. Rohadt jó volt. Kicsordult a könnyem, amikor először megszólalt a zenekar. Életem egyik meghatározó élménye. Minden szart elfelejtesz, amikor egy ilyen dologban részt veszel. Amikor megnéztem a videót, amiben benne sem vagyok, megint könnyeztem. És utána még megnéztem tizenötször. Elmondhatatlan energia van ebben a buliban, és rengeteg szeretet. Mindenki segített mindenkinek. Amikor jött az eső, és a gitárosok letakarták a cuccukat, azonnal siettek segíteni a dobosoknak. A nevüket sem tudták, soha nem beszéltek velük egy szót sem, de segítettek, mert akkor, ott mi egy család voltunk, a Millini, és azt hiszem, hogy örök életemre ennek a családnak a tagja akarok maradni. A vége pedig maga volt a katarzis. Sabiu, a karmester megkérdezte, hogy ki tudja eljátszani a Learn to Fly-t (a dal, amivel a Rockin’1000 indult 2 éve). Nagyjából 800-900 kéz emelkedett a magasba, pedig ezt nem is kellett gyakorolni otthon. Amikor elindult a dal (még most is libabőrös vagyok, ahogyan ezt írom) akkora katarzis lett úrrá a tömegen – zenészen és nézőn egyaránt – hogy az leírhatatlan. A dal végén mindenki kihúzta a hangszerét, és rohanni kezdett. Egymást ölelgettük, hangosan üvöltöttük ki magunkból a bent maradt feszültséget, miközben a dobosok a We will rock you ütemét játszották. Aztán mindenki Maestro Sabiu emelvénye elé ment, és hangszereinket magasba emelve róttuk le tiszteletünket a szervezők előtt. Azt a pár percet szívesen megmutatnám mindenkinek, aki valaha is kiejtette a száján azt a mondatot, hogy „a rockzene halott.”
