Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A hazai világzene idén is igen jó formában volt, képtelenek is voltunk csak tízet sorolni. Azt akár szóvá is tehetnénk, hogy alig hallani már új hangzásokat, és zeneiségben sem nagyon lép senki új utakra, viszont a magas minőség, a finomhangolás minden esetben kimondható. A folk és világzene tehát így megközelítve csúcskorszakát éli. Most direkt nem popzenét mondok, mert a popkultúra önköreit valójában rég megfutotta, már csak a spirális vonalvezetésben reménykedhetünk, a minden körrel egyre feljebb és egyre beljebb jutásban. Itt pont erről van szó. Rangsorolással nem foglalkozunk, bőven elég abc-rendben végigvenni a legjobbakat.
Bajdázó: Boldog a hegy (Szerzői)
Nem csak a hegy boldog, de mi is: visszatért a tetszhalálból ez a nagyszerű banda. És bár a folk-ambient (azaz börzsöny-ambient) hazai megteremtőinek befelé tekintő, meditatív világa nemigen tűri a popsikert, és a vele járó hercehurcát, valójában sokkal népszerűbb is lehetne ezzel az életmű tetejére helyezhető albummal, mint az történik, de ez persze semmiben nem befolyásol bennünket.
Cimbaliband: Recycle (Fonó)
A közép-kelet-európai pörgős muzsikákat (könnyítésül hívjuk balkáni zenének) a Cimbalibandnál senki nem tudja hatásosabban és megnyerőbben tálalni. A lemezeik egyben is működnek, miközben a dalok az üdítő kivételek: ilyen is lehet a popzene.
Csángálló: Fel az úton (Fonó)
Senki nem nyúl náluk lazábban, mégis, vagy tán épp ezért lényeglátóbban az autentikus gyimesi és moldvai folkhoz. És bár leginkább full akusztikus a kiszerelés, fel sem merül, hogy ne lennének minden tekintetben korszerűek. Felütésnek hibátlan, a várakozás ezért az egekben.
Cserepes: Blacklake (Fonó)
A szólópálya jelentős részében a különböző eredeti felvételeket aprólékos munkával trance-be bélelt és csavart nagy lélegzetű darabjairól ismert Cserepes Károly ezzel a lemezével a híres-hírhedt feketetói vásárok világát idézi meg. Valójában azonban, modern elektronika ide vagy oda, talán minden másnál mélyebbre hatol az időtlenségbe.
Dresch Vonós Quartet: Forrásból (Fonó)
Dresch Mihály a jazz mellett a népzene beavatottja, így nem volt kérdéses, hogy ennek is meg kell történnie egyszer: a pár éve köré rendeződő ifjabb muzsikusokból alakult Vonós Quartet debütálása a jazz szabad improvizációs metódusát emeli be a folk kelléktárába és hangkészletébe jó sok fuhunnal, de azért a szaxofon is előkerül.
Gryllus Dániel-Gryllus Vilmos: 69 (Gryllus)
A Gryllus testvérpár elkísérte a Rackajam legénységét soron következő lemezcsináló amerikai útjára, és mintegy mellékesen a banda kíséretével felrántott egy bónuszlemezt (más megközelítésben a Rackajam féle 69 ikerlemeze), amiről hamar kiderült, hogy az utóbbi idők egyik legjobbja. Úgy folk, hogy bluesban és rockandrollban is helyén a szíve.
Lakatos Mónika: Romanino (Gryllus)
Lakatos Mónika a Romengo énekesnőjeként akkor is mennybe ment volna, ha szólólemez címen valami hasonlót csinál, mint az anyazenekarral, ám ő a nehezebb utat választotta, és csupa lírikus dal, azaz hallgató segítségével dolgozta fel tengermély fájdalmait és létélményét a családi örökségek és a kulturális merítések tükrében.
Lovász Irén: Női Hang (Siren Voices)
Lovász Irén a 96-os Világfa és később a Makám vonatkozó lemezei óta szívünkbe költözött, és most a Gyógyító hangok sorozat harmadik fejezeteként a női létbe és titkokba avat be. Senki ne várjon azonban felszínes életképeket és hangulatokat, itt most a legmélyebb betekintést kapjuk, ami egy nagy művésztől csak lehetséges.
Makám: Ezeregyéjszaka (Z Paraván)
Itt és most összeért a Makám két fő arculata, a felnőtt és a gyerekdalok világa, azaz felnőtt létbe mártott és bilincselt gyermekként járunk be olyan vidékeket, amikben egyedül talán már túlzottan elveszettek volnánk, de a zenekar mellé társul szegődve nem érdemes kihagyni ezt a mesés utazást.
Nana Vortex: Aranylemez (Gryllus)
Ez a friss banda szűk egy év alatt két csodás albumot is tálalt, most az Arany-emlékévre a legjobb Arany János dalötleteket forgatta bele mindabba, amit már első körben is maguk képére formáltak modern világzene címen, márpedig zeneiségük skálája valóban széles merítésű. Ha tényleg minden arannyá válik, amihez nyúlnak, legközelebb sem érjük be kevesebbel.
Papaver Cousins: Lack Of Lightness (Lone Waltz)
Ebben az összeállításban a Papaver Cousins duó muzsikája talán már nem is sorolható a világzene kategóriájába, de ez teljesen mellékes, hiszen a gitáros folk hazai feltörekvésének és megerősödésének vagyunk éppen tanúi, nem mellékesen egy világszínvonalú és megragadó album keretei közt.
Tárkány Művek: Magyar konyha támad (Tárkány-Kovács Bálint)
A profánból szent metamorfózist csavarint a Tárkány Művek az evés misztériumán keresztül, a hagyomány megidézéstől a kajakómáig. És bár népzene és jazz az alap, ebben a túlfűtött világban a valós idejű magyar rockandroll életérzés járódik körül, így rímel egymásra remekül forma és tartalom.
+ 1:
Csizmadia Anna: Dänótäm én... (Fonó)
A Nyugat-bácskai Kupuszinán nevelkedett Csizmadia Anna 2012-ben a Fölszállott a páva népzenei vetélkedő szóló ének és hangszer kategóriájának győztese lett, 2014-ben pedig Junior Prima díjban is részesült. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy pillanatok alatt képes letisztult stílusával, magával ragadó hangjával és a jól megválasztott időtlen dalokkal friss levegőt teremteni maga körül. Ennél mostanában semmi jobb nincs autentikus népzene/népdal kategóriában.
A poszt megjelenését a Cseh Tamás Program támogatta:
