Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sűrű volt az elmúlt hét Roger Waters számára. Először bejelentette új szólóalbumának címét, aztán azt, hogy ami őt illeti, szívesen benne lenne egy végső Pink Floyd-koncertben, most pedig azzal rukkolt elő, hogy eljátssza a The Wall-t a mexikói határon. Na de inkább szép sorjában.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Múlt hét csütörtöki posztomban írtam, hogy vajon hány napot kell várni, hogy valaki feldolgozza a Linkin Park új, Heavy című számát úgy, ahogy annak szerintük szólnia kéne: metálosan. A Bloodywoodnak négy nap kellett hozzá, hogy ott virítson a videómegosztókon a saját átértelmezésük. A zenekar azt írja, hogy a dal most úgy hangzik, mintha a Hybrid Theoryn vagy a Meteorán lenne. Hallgasd meg, és mondj véleményt!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
És nem, nem csak pletyka, ez a zenekar hivatalos oldalán található. (Azon az oldalon, amin 2001-ben megállt az idő, és csak a hírek frissülnek, bár azoknak a 99 százaléka sem a zenekarról szól.) A hír azért nagy durranás, mivel a zenekar nagyjából ezerszer elmondta már, hogy a munkamódszerűk szerint az énekes csak akkor száll be a stúdiózásba, dalírásba, amikor a zene jelentős része már készen van. Szóval ha ezen nem változtattak, akkor talán még 2021-ben jöhet az új Tool-lemez.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Múlt hét csütörtökön került a moziba Kostyál Márk Kojot című filmje, amit a rendező a film sajtóveítésén csak úgy jellemzett, hogy egy dühös alkotás. Ebben a dühös filmben elég domináns hangulatmeghatározó rész a zene, amit Moldvai Márk és Jeli András készített. Nekik tettünk fel néhány rövid kérdést, amire ők hosszan válaszoltak. Természetesen a szöveg között megbújik néhány zene is, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Zsolához (aka Lupino aka Zsolaa) hasonló igazán sokszínű mikrofonistát keveset találunk a hazai hip-hop-palettán. Szerepelt nemzetközi válogatáson (East Side Unia), rímelt a Rapmotel lemezen, amikor pedig Faktorral beköltöztek a laborba, az egyik legegyedibb hangú hazai hip-hop lemez lett a végeredmény, ami tökéletesen ültette magyarra mindazt amiről egy Madlib/Quasimoto kiadvány jobb pilanatai szólnak. Némi szünet után a Soerii & Poolekkel elkövetett, magas slágerfaktorú Baby lett a visszatérés, majd a négyfős Bupinóval (Zsola, Busa Pista, Dj Future, Jojo Makasi) kanyarodott újra a klasszikus, mégis igazán friss hip-hop felé. A Porlasztó egy egyelőre cím nélküli EP beharangozója, amit Zsola olyan régi barátainak ütemei/rímei tesznek majd teljessé, mint Dope, Faktor vagy Bankos.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Olimpia, nolimpia, népszavazás, visszavonás, nemzeti ügy, Budapest dolga – egyre kevesebb biztos pont van az életben, de szerencsére a dalmegosztásra lehet számítani, mert az mindig jön, és hozza magával az elmúlt pár hét hazai újdonságait. Ezúttal például olyan zenekaroktól, mint a Szabó Benedek és a Galaxisok, a Santa Diver vagy a Stukker, na meg öt további előadótól, akikre egészen biztosan lehet szavazni a poszt végén.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kicsit féltem, hogy valamiféle szentimentális indíttatásból eltúlzom a váratlan nottinghami élményem, de a noise rock, post hardcore vagy mittudoménmilyen-zenekar talán jobban magáévá tette a Dürer Kert kistermét, mint a Rough Trade emeletét. Kezdéskor csak páran lézengtünk bent, lehettünk vagy 15-en. A végére ez felduzzadt nagyjából a duplájára, de tuti mindenki vigyorogva ment haza ezután a nagy közösségi élmény után. A zenekar is, akik egyáltalán nem tűntek elkeseredettnek, hogy ilyen kevesen vannak. És hogy mi is történt ott? Kedves barátom szavaival élve: az angol zenekar új szintre emelte a közönséggel való kapcsolattartás fogalmát.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ünnepnap lesz április 15. azoknak, akik épp a holland Veneration Of The Dead fesztiválon fognak héderezni, és általánosságban a szívük csücske Varg Vikernes börtönszintis korszaka. Az Echo Collective nevű zenekar ugyanis az eredetileg egy midiszintetizátorral rögzített Dauði Baldrs című Burzum-albumot most akusztikus hangszerekkel (cselló, hegedű, klarinét stb.) szólaltatják meg. Céljuk mindezzel az, hogy még közelebb hozzák a metál és a klasszikus zene műfaját, tehát afféle kultúrmisszió az egész projekt.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A tavaly ősz végén megjelent Rengeteg Kollár-Klemencz László harmadik szólóalbuma. Az anyag szorosan követi a 2008-ban megjelent, Ember a Fán című első, valamint az Erdős Virág verseinek feldolgozását tartalmazó, 2014-es második szólóalbum, a Legesleges hangulatát, szövegcentrikusságát, személyességét.
Soha semmi nem érdekelt annyira, hogy csak azt az egyet csináljam. Talán mégis egyetlen dolog: menni az erdőben, bele a sűrűbe, a messzeségbe árkon-bokron át, mindig csak beljebb és beljebb.
- mondja Kollár-Klemencz. A Rengeteg című albumot ennek az útnak, felfedezésnek a vágya hozta létre. Kollár-Klemencz László dalai az erdő mélyéből.