Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ettől a címtől valószínűleg senki nem rohan jegyet venni itthon, de mivel mi tavaly tavasszal belefutottunk a zenekarba, mikor a nottinghami Rough Trade emeletét bontották le nagy elánnal, így most szívesen ajánlom is őket. Mit kell tudni róluk? Hát hogy nottinghamiek, tavaly jött ki az első lemezük (előtte volt három EP-jük), aminek az említett koncert a megjelenési partyja volt. Teljesen véletlenül néztük meg, hogy mi megy az amúgy kiváló lemezbolt emeletén, és nem is ők voltak még akkor, de gondoltuk várjuk meg mi lesz a következő buli. Gyanús lett, hogy a koncertterem (vagy inkább sufni) tele lett emberrel, amíg a négy suhanc felpakolta a cuccát. Aztán elkezdtek zenélni, és onnantól kezdve nem létezett külön színpad és nézőtér.
A harmadik percben már mellettem vágódott a falnak a gitáros, pedig én a terem végében álltam, a többiek meg vagy a plafonról lógtak, vagy a kontroll-ládát rúgták a közönségbe, esetleg a kávézórész asztalain ugráltak. Olyan volt, mintha a Dillinger Escape Plan legendásan intenzív bulijaira akarnának még egy lapáttal rátenni. Az olyan félórás fellépés végére a hangládák nagyjából a tánctér közepén feküdtek, rajtuk (vagy alattuk) pedig a HECK tagjai. Nyilván ebből leszűrhető, hogy valami hardcore-közeli zenét játszanak, és igen, az is van bennük, de nagyon szerethetik például a Converge-et meg az említett Dillinger Escape Plant is, ahogy az ilyen ordibálós post-hardcore-csapatokat sem vetik meg, de rock is van bennük bőven. Na szóval ők lépnek fel február 16-án a Dürer Kertben, érdemes őket megnézni, tényleg, nekünk egy éve élmény volt.
Itt van egy kis összefoglaló az említett koncertből:
Ez meg a lemez:
