2018.01.06. 22:07 – KirschAndrás

Szétmulattuk az agyunkat a Sportarénában

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

kisgrofomulat.jpg

Igen, ez az oldal régen is egy rakás aszott menyéthányadék volt, de most önmagunkhoz képest is gigászit zuhantunk a föld magja felé. Elérkezett az a pont, mikor nyugodt szívvel hurkolhatunk kötelet a tanyasi szomszéd cseresznyefájára, és rászolgálunk, hogy gumicsizmás lábunk a Se veled, se nélküled taktusaira himbálózzon az idők végezetéig. Ha pedig mindezt humorosnak szánjuk, akkor jobb, ha tudjuk, hogy ehhez képest a biatorbágyi vasúti katasztrófa hozzánk képest maga volt a Waczak szálló. Na. Most, hogy letudtuk a kötelező köröket, lássuk, milyen élményekkel gazdagodott a Lángoló Casio Szintetizátorok tudósítója az év monstre mulatósbuliján! (Nyitókép: Kis Grófo-facebook)

Az színpadot épp Lagzi Lajcsi uralta, aki szemlátomást semmit nem vesztett népszerűségéből azáltal, hogy az óraátállításos mémek központi figurájává avanzsált. Ami az nézőszámot illeti, jóval többen voltak az Arénában, mint a 2010-es KISS-koncerten, az Az a szép, az a szép… pedig Gene Simmons előadásában fele akkora extázist nem váltott ki, mint Lajcsiéban. A mulatósmezőny Andy Dufresne-je (gy.k.: A remény rabjai) hangszeres szekcióval lépett színpadra, az alapok azonban annyira voltak élők, mint a Ramones klasszikus felállása. Mindez azonban hangyányit sem zavarta - jellemzően idősebb – rajongói keménymagját, akik közül többen jó eséllyel pályázhattak volna a táncverseny Arany Defibrillátor-különdíjára.

Jolly és Suzy produkciója közben az fogalmazódott meg bennem, hogy arénákban korábban is volt precedens hasonlóan embert próbáló produkciókra, csak akkoriban a közönség még tógát viselt. A mulatós zene Bonnie és Clyde-ra adott csattanós replikája hamar latinos vizekre evezett, mint sem törődve vele, hogy Közép- és Dél-Amerika országai esetleg egyszerre sújtják majd kereskedelmi embargóval Magyarországot.  A Bailando című Enrique Iglesias-cover alatt a „dolgozzon fel téged a Jolly és Suzy!” új fejezetet nyitott az átkozódások történetében. Az egybegyűltek természetesen mindezt merőben másképp látták, és a No roxa áj végén pedig megvolt az esélye, hogy Jolly alternatív köztársasági elnökként hagyja el az Arénát.

A Szkeptikus Társaságának egyik alapvető tévedése, hogy mindenre létezik észszerű magyarázat. Legjobb ellenpélda erre a Kis Grófo-jelenség, melyet ugyan megértenem ezúttal sem sikerült, de misztériumát nagyon is megtapasztaltam. Ugyanis kimondottan élveztem a produkciót, pedig esküszöm, söröskorsómat egy pillanatra sem hagytam felügyelet nélkül. Grófo ezúttal is a Kolumbiai drogbáró divatmagazin ’92-es kiadásából választotta ki fehér fellépőöltönyét, őt azonban legfeljebb az ízléskommandó túlbuzgó mesterlövészei vették célba a tetőről. Ám már csak a vérprofi jazz-zenészekből álló kísérőzenekar teljesítménye is elegendőnek bizonyult hozzá, hogy végül ne húzzák meg a ravaszt. A vendégként érkező (Nagy) Grófo villámperformansza után hősünk vélhetőleg lángoló épületeket, betört kirakatokat és felkoncolt rohamrendőröket hagyott volna maga után, ha a Bulibárót és a Lávkómát kihagyja a setlistből, a randalírozók vezére pedig ezen sorok írója lett volna.

Nótár Mary a valószerűtlen élményekre vágyó trashrajongó számára neutrális, akár egy szombat délutáni Chevy Chase-vígjáték, így performansza a nemdohányzóknak is kiváló ürügyet biztosított egy hosszabb cigiszünetre.

Papíron a Romantic újjáalakulása hasonló közegben barátok közt is történelmi eseménynek minősül, valójában azonban egy spéci mustárgáz sem tudta volna úgy megtizedelni a közönséget, ahogy a trió tette. Kunovics Katinka és Völgyi Zsuzsa pöpecül énekelt élőben, Győzike teljesítménye kapcsán pedig csak a nyilvánvaló dolgokat tudjuk elmondani: tehetségét még az előtt inkasszózta az adóhivatal, hogy öt forint hátraléka lett volna. Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy úgy ünnepeltesse magát, ahogy Sztálin tette fénykorában. (Utóbbi annyiból volt kevésbé visszatetsző, hogy ritkábban énekeltette hallgatóságával az Éjjel soha nem érhet véget című slágert.) A végső konklúzió adott: a magyar ember számára a mulatós az a THC, mely sosem ürül ki a szervezetből.

A szakértő Facebook-oldala.


mulatós mulat az aréna



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása