2018.03.05. 13:09 – sz.ági.

A női road movie születése és halála - Újranéztük a Thelma és Louise-t

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

thelma-and-louise-04-di-1.jpg

Miután a '80-as évek végén kezdtek egyhangúvá válni a férfi akcióhősök, akkor '91-ben hirtelen kapunk két nőt, akik pisztollyal a kezükben hadonászva kurvára elmagyarázzák pár hímsoviniszta férfinak, hogy úgy alapvetően mégis hogyan kellene bánni a nőkkel. Két unatkozó háziasszony törvényenkívülivé vált, miközben a vásznon megcsillant - az akkor még ismeretlen - Brad Pitt kockás hasa.

Ridley Scott a Thelma és Louise-szal megteremtette a női road movie műfaját, majd abban a pillanatban csúcsra járatta és ezzel a lendülettel ki is halt ez a stílus. Voltak próbálkozások, koppintások, de ilyen eredetien és hitelesen holmi kevés rendező képes ábrázolni karaktereit, ráadásul itt a középpontban még inkább a címszereplő nők barátsága van. Lehet, hogy borzasztóan egyszerű és hétköznapi témának tűnik, de valójában iszonyatosan nehéz megfogni az eredetiségét a dolognak, hogy ne tűnjön klisének minden egyes mozdulat.

A Thelma és Louise egy olyan film, aminek izgalmas a története, ráadásul szinte már kellemetlenül menő, de nem nagyzolósan; vonalzóval kimért karakterfejlődések vannak benne, még a képek is jók, a színészekre úgy szabták rá a szerepet, mint jól menő üzletemberekre a márkás olasz öltönyöket, a vége bevállalós és megható, közben pedig olyan szórakoztató a több, mint kétórás játékidő, hogy igazi filmélményt kap az ember. Összetéveszthetetlen és utánozhatatlan. A film a maga idejében hat Oscar jelölésből egyet váltott be. Callie Khourie évekig dolgozott a forgatókönyvön, míg az végül Ridley Scotthoz került, akinél amúgy már az Alienben is kitűnik, hogy nem áll messze tőle az ikonikus női főszereplőnő gyártása.

Thelma (Geena Davis) a történet elején a csinos, meglehetősen paraszteszű lányt alakítja, aki hétvégén el akar menni barátnőjével pecázni, azonban retteg megkérdezni férjét, mert egy tipikus elnyomó házasságban él, ahol az élete a mosás-főzés-vasalás szentháromságában teljesedik be. Ezzel szemben Lousie (Susan Sarandon), a nála 10 évvel idősebb barátnője, sokkal szabadabb felfogású, aki egy jól működő kapcsolatban él Jimmy-vel (Michael Madsen). El is indulnak, bele a lányos hétvégébe, azonban odafele megállnak beverni pár felest és egy útszéli kamionos kocsmában, ahol a naiv Thelmát elkezdené megerőszakolni egy helyi faszi. Louise, barátnője segítségére sietve egy fegyvert tart a férfi fejéhez, viszont nem elégszik meg azzal, hogy megmenti Thelmát, de szofisztikáltan elkezdi elmagyarázni az úrnak, hogy amikor kéretlenül teszi bele egy nőbe a nemiszervét, akkor ő az egyetlen aki épp jól érzi magát. Azonban a fickó még egy fegyverrel farkasszemet nézve sem tud uralkodni hímsoviniszta természetén és annyira felbosszantja a nőket, hogy Louise lelövi. A lányok élete innentől kezdve teljesen felfordul; menekülőre fogják és mint minden jó amerikai, aki valaha elkövetett egy főbűnt, a mexikói határ felé veszik az irányt.

Közben persze a nyomozók már hajszolják a lányokat, akik Bonnie és Clyde módjára menekülnek államokon át, a legendás amerikai aszfalton. A romantika ebben az esetben is épp annyira jelen van, mint egy szerelmes párnál. A barátságuknak túl kell élnie ezt az eseményt és ők annyira jól játsszák ki a lapokat, hogy még inkább megerősödik kettejük kapcsolata. Mert hiába jönnek ezután azok a történések, ahol már sokkal célzottabban és öntudatosabban próbálnak igazságot vinni egy nem kellemetlenkedő feminista stílussal abba a világba, ahol egyes férfiak ténylegesen csupán szextárgynak tekintik a nőket. De amíg a lányok kőkemény, magukat szolgálatba helyező igazságosztókká lépnek elő, addig meg kell tapasztalniuk a másikat. Thelmának fel kell nőnie; nem az a cél, hogy gyűlölje a férfiakat, hanem, hogy értse meg őket és vegye észre amikor a szándék kétes. Aztán miután a karaktere fejlődésnek indul, már olyan jeleneteket köszönhetünk neki, mint a valóban irgalmatlan vicces bolti rablás, de ehhez persze előtte még szeretkezik egyet Brad Pittel, akinek szintén elhiszi minden szavát, de ő is csak továbblendíti a nőket a végzetük felé.

A rendőrfőnök, aki a nyomozást vezeti (Harvey Keitel) bár egyáltalán nem tesz jó benyomást a nézőre, valahol mégis elhisszük neki, hogy tényleg meg akarja menteni ezeket a lányokat; ha mástól nem is, maximum attól, hogy még nagyobb bajba sodorják magukat. Szóval nem minden férfi van negatívan, egysíkúan ábrázolva. Például Louise pasija se, aki bár nem érti a női lelket és még azt se nagyon képes kimondani, hogy szeretlek, ennek ellenére mindent megtesz, hogy pénzt juttasson a barátnőjének és még elengedni is képes őt, hogy megmentse.

Louise, aki az elejétől kezdve tökösebb és határozottabb volt, mint Thelma, a végére ráhangolódik a másik lány lelkére és minden apró részlet, minden egyes együtt töltött perc és megbocsájtott balfaszoskodás csak közelebb hozza őket és Louise szinte már vágyik arra, hogy olyan naiv legyen, mint barátnője. Az egész utazás egy hatalmas kaland, amiben a keserűség mellett mindig van annyi humor, mindig akad annyi helyzetkomikum, ami miatt szinte ott ülünk a lányokkal a kocsiban és együtt menekülünk velük.

Geena Davis és Susan Sarandon tökéletes páros. Pedig olyan nagy neveket utasítottak maguk mögé, mint Goldie Hawn, Meryl Streep vagy Jodie Foster a szereplőválogatáson. Brad Pitt egyik kezdeti szerepe volt ez és szerencsétlen már tényleg annyira jóképű, hogy alig tűnik fel, de aztán mégis, hogy ezt a vidéki sutyerák cowboy-kalapos szerepet mennyire komolyan nyomja. Innentől kezdve kapott aztán komolyabb filmekben szerepet, meg itt is azt csinálta, amiről azóta sem tudott leszokni: fölszedte filmbéli partnernőjét, Davis-t. Michael Madsen elmondása szerint azt élvezte a legjobban, amikor a forgatási szünetekben betéptek Pittel.

Az van, hogy ilyen filmet tényleg nem csinált senki azóta sem; a feminizmus nagyasszonyai, de nem az erőltetett típusból. Ők csak ilyen kimondatlan egyenlőséget, tiszteletet, meg hát igen, némi bosszút akarnak és rohadtul élvezik mindeközben, hogy ezt a bizonyos igazságot ők szolgáltathatják, de persze annak lelki hatásaival együtt. Tényleg senki nem tudott azóta ebben a stílusban alkotni, max olyan tiszteletadások vannak, mint Lady Gaga és Beyonce Telephone című klipje. 27 évvel később ez a film nem csak hihetetlenül szórakoztató még mindig, hanem borzasztóan aktuális is.


filmkritika



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása