Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az új Arctic Monkeys-lemez akkor lett volna igazán sokkoló, ha a tagok nem spoilerezik el több interjúban, hogy ezen aztán ne keresse senki a gitárokat és hogy ennek igazából Alex Turner frontember szólólemezének kellene lennie, aki ráadásul zongorán írta meg az egészet. Ezek után, még előzetes kislemez nélkül is nyilvánvaló volt, hogy nem a táncolható ütemeken lesz a hangsúly, és hogy valami teljesen másra kell felkészülni. Aki pedig hallott (hallgatott) már több Arctic Monkeys-lemezt is az életében, az nagyjából tudhatta is, hogy mire.
Nem előzmények nélküli ugyanis a Tranquility Base Hotel & Casino. Volt már több lassabb, akár bárzenésnek is mondható dala a sheffieldi zenekarnak. Most annyi a különbség, hogy az egész lemez ilyen lett, csak másképp hangszerelve, előtérbe tolva a billentyűket és a kifejezetten domináns, sokszor dallamvivő basszusgitárt. Ettől viszont még ugyan olyan Arctic Monkeys maradt az egész, Alex Turner manírjai is összetéveszthetetlenek, csak most a riffek és a grúvok helyett a hatvanas-hetvenes években gyökeredző lassú, mélázós témákkal van tele. Ezek viszont egytől egyig nagyon jók. A címadó szám például simán az Arctic Monkeys legjobb pillanatai között van, de a Four Out Of Five, a Science Fitcion vagy a She Looks Like Fun sem sokkal marad el tőle.
Egyáltalán nem meglepő egyébként, hogy a Tranquility Base Hotel & Casino elsőre összefolyik. Gyakorlatilag minden lassú lemez összefolyik elsőre. Megjelenéskor nekem is csak a háttérben futott le, aztán minden egyes hallhatásnál egyre több réteg került a felszínre, előhozva azt, amitől ez a lemez nem az Arctic Monkeys ballépése lesz, hanem az az album, amitől igazán nagy zenekarrá válnak. Innentől kezdve gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak, és már nem csak az a bizonyos nyegle angol zenekar lesznek, akik táncolható rockzenét játszanak hol lényegre törően, hol maszatolósabban, de mindenképpen riffelősen, rockosan. Ha a jövőben ugyanúgy meg tudják tartani az Arctic Monkeysra jellemző jegyeket, ahogy ezen a Tranquility Base Hotel & Casino-n is hallható, akkor akár egy erősen elektronikus hatású lemezt is kiadhatnak pár év múlva, amivel végleg elindulhatnak egy olyan eklektikus pályán, ami mondjuk David Bowie-ét jellemezte. Ehhez persze az is kell, hogy szarjanak az őket most lehúzó kritikákra, és ne legyen hátraarc, de egyelőre nem nézem ki belőlük, pláne az ezen a lemezen az aktuálpolitikát sci-fi köntösbe öltöztető Alex Turnerből, hogy bármilyen elvárás is érdekli.
A Tranquility Base Hotel & Casino egy érett zenekar érett lemeze. Merész lépés az biztos, de elég nagy magabiztossággal ugrottak bele a sötétségbe. Minden bizonnyal már a felvételek alatt tudták, hogy sokan köpködik majd az anyagot, ezért is lett most minden eddiginél izgalmasabb, hogy mivel állnak majd elő a jövőben. Eddig csak simán kíváncsi voltam egy-egy új Arctic Monkeys-lemezre, most viszont már kifejezetten várom, hogy mi lesz a következő lépésük, mert ez most nagyon bejött. (4.5/5)
A teljes lemez:
