Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tavaly jelent meg a Powerflo első nagylemeze, ami gyakorlatilag a rapmetál felélesztésével kísérletezik. Olyan zenekarokból jöttek össze ide a tagok, mint a Downset, a Fear Factory, a Biohatard vagy a Cypress Hill. Utóbbi csapat alapítójával, a Powerflo frontemberével, Sen Doggal beszélgettünk, annál is inkább, mert június 17-én fellépnek a Budapest Parkban, a Body Count társaságában.
A Powerflo nem túl régi zenekar, honnan jött az ötlet, és hogy keveredtetek össze?
2016-ban kezdődött minden, de igazából a zenekar ötlete már gyakorlatilag évtizedek óta megvolt. Szóval 2016-ban el is kezdtünk dolgozni, írtunk dalokat, majd Billy Graziadei is jelezte, hogy érdekelné a dolog, így már hárman lettünk, Billy, Roy (Lozano gitáros - a szerk.) és én. Szóval hárman jól működött a dolog, tök jól tudtunk együtt dolgozni, de még mindig kellett egy dobos, és valahogy teljesen természetes volt, hogy Fernando Schafer lesz az, bár ő most már nincs velünk, helyette Sam Boyddal állunk a színpadra. És persze beszállt Christian Olde Wolbers is basszusgitározni.
Annak, hogy aktívan kezdtetek el foglalkozni a zenekarral volt bármi köze ahhoz, hogy a Biohazard egyszer csak abbahagyta a zenélést?
Nem, semmi köze nem volt ennek a Biohazardhoz, nem azért nem játszik a zenekar, mert lett a Powerflo, és nem is azért lett a Powerflo, mert a Biohazard nem játszott tovább. Billynek tetszettek a dalok, nála vettük fel, és kedve is volt nem csak producerkedni, de be is szállni, én meg ennek nagyon örültem.
De ha nem volt köze hozzá, és a zenekar gondolata már évtizedek óta megvan, akkor miért most álltatok össze?
Mindenkinek megvolt a saját elfoglaltsága. Nekem például ott volt a szólólemez, egyéb dolgok, ezért most lett időszerű, hogy összeérjen ez az egész egy nagy teljessé.
A szólólemezeden nagyon sok személyes dologról írtál. Ez most ebben a zenekarban is meg tudod tenni?
Igen, ez nekem mindig is fontos volt, hogy mint szövegíró, olyan dalokat írjak, amik személyesek, amik köthetőek hozzám. Ha szar, ha jó, ha boldog vagyok, ha dühös, mindegy, és igen, az is fontos, hogy a politika se maradjon ki ha éppen az foglalkoztat, és itt is fontosnak éreztem, hogy a rajongók, vagy akik meghallgatják a lemezt, pontosan tudják, hogy éppen hol tartunk most, miket gondolok én vagy a többiek a világról.
És mennyire gyorsan ment ebből egy lemeznyi?
Nem volt nehéz vagy fáradságos megírni. Azt azért megtanultam az évek alatt, hogy hogyan tudod magad úgy kötni egy ütemtervhez, hogy meg is legyen minden, de ne is legyen összecsapva az egész. Nagyjából egy-másfél év alatt állt össze az egész, mert hagytuk pihenni is egy kicsit a dalokat, például mikor turnén voltam a Cypress Hillel. Nagyjából azt mondanám, hogy 18 hónap volt úgy összességében mindennel együtt a lemezfelvétel.
Mellékprojektként tekintetek a zenekarra, vagy most ez a fő?
Egy olyan mellékprojektként, ami most a fő. Mindig arra koncentrálok, ahol éppen történik valami. Ha Powerflo turné van, akkor a Powerflo a fő projektem. Ha Cypress Hill-lemezfelvétel, akkor pedig az.
Az csak véletlen, hogy B-Real és te nagyjából ugyanakkor kezdtetek egy rock/metál zenekarban játszani?
Az az igazság, hogy én voltam az első, nekünk már dalaink is voltak, amikor ők még csak szervezték a Prophets Of Range zenekart, de igen, vicces, hogy nagyjából egyszerre vágtunk bele.
Nem gondolkoztatok közös turnén?
Jó lenne, menő is, talán egy nap meg is valósul. Nem tudom, hogy ők hogy állnak hozzá, de szinte biztos vagyok benne, hogy lesz ilyen alkalom. Ha nem is egy egész turné, de legalább egy koncert vagy valami. Jó lenne.
Az 1993-as a Judgement Night lemez, amin rockzenekarok álltak össze rapcsapatokkal, gyakorlatilag hivatkozási alap lett a mai napig, és műfajt teremtettek. Ezt ti is így látjátok?
Tulajdonképpen igen, az mindenképpen egy nagyon különleges és nagyon úttőrő vállalkozás volt. Érdekes, hogy a mi karrierünkben is hozott változásokat, pedig már akkor is ismert volt a Cypress Hill, de mégis sokat segített a mi stílusunknak is, ahogyan a rap metal stílusnak is, hogy egyáltalán megszülessen.
Már Cypress Hill születésénél hallgattál metálzenét?
Igen, én már akkor sem csak szimpla hiphop-arc voltam, hanem hallgattam rockzenét is, nagy rajongója voltam például a Black Sabbathnak, de ahol én nőttem fel, ott volt csomó punk is, szóval az is hatott rám. Gyerekként imádtam a Van Halent, a Kiss nagyjából a mai napig az egyik kedvenc zenekarom, és pszichedelikus rockot is hallgattam, nem csak hiphopot, de mégis a zenekarom hiphop zenekar lett.
Milyen érzés az, hogy Powerflóval most mindent az elejéről kell kezdeni annak ellenére is, hogy mindannyian ismert zenészek vagytok?
Nagyon menő újra olyan dolgokat átélni, amik csak akkor következnek be, mikor új zenekart indítasz, és újra végignézheted, ahogyan a semmiből elindul valami, és elkezd nőni. Mikor az első lemezed megjön, mikor először látsz valakit az utcán Powerflo-pólóban. Az első közös turnék, első videoklip, ezek a dolgok mind nagyon izgalmasak, és jó, hogy újra átélhetem.
Rendkívül energikus a színpadi jelenlétetek, szerinted meddig lehet ezt csinálni?
Nyilván azt szeretném, hogy még nagyon sokáig, de persze nekem is néha eszembe jut, hogy vajon hány év van még a karrieremben. Azért nem csak a színpadon töltött néhány óra fárasztó, hanem az is, hogy állandóan úton vagy, hogy semmit sem pihensz. De aztán ott van Steven Tyler, meg Joe Perry, akik még mindig mennyire jól nyomják, és rájövök, hogy mit nyavalygok. Mondjuk én nem hiszem, hogy annyi idősen fel tudok majd menni a színpadra. Nyilván próbálom magam formában tartani, de aztán ki tudja meddig maradhatok a pályán.
És mi a helyzet most a Cypress Hillel?
Nagyon aktívan stúdiózunk, készül a lemez, tulajdonképpen két lemezünk is van már. Az egyik az, amiről már több helyen is elmondtuk, hogy hamarosan kész van, na mostanra tényleg kész van. És van egy másik, amihez a producer is megvan, a dalok váza is, szóval egyszerűen csak továbbra is a stúdióban vagyunk, és folytatjuk.
A zenekar legfrissebb, Gróf Balázs által készített klipje:
