2018.08.10. 16:49 – Lángoló

Lehetne ebből még több is - Cigarettes After Sex, Unknown Mortal Orchestra, Bonobo Live és Gorillaz a Szigeten

Lángoló galéria és koncertbeszámoló

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

img_2518.jpg

A Sziget második napján megnéztük a dream popban utazó Cigarettes After Sex és a pszichedelikus rockot játszó új-zélandi Unknown Mortal Orchestra koncertjét, emellett arra is kíváncsiak voltunk, mit nyújt a Bonobo teljes zenekarral kiegészülve, meg persze a Gorillaz a nagyszínpadon. Egyikben sem csalódtunk, ráadásul mindről van galériánk is. Mai beszámolónk a hajtás után! (Fotók: Artlasso.hu, Kozmári Attila)  

A Cigarettes After Sex az a banda, amely már a nevével képes az egész lényét összefoglalni. Az A38 pont ideális volt erre a sátorba zárt dream popra, ahol leginkább párban érdemes végigálmodni ezt a koncertet. A banda ugyan már tíz éves, mégis, amiért a helyszín oxigénhiányosra zsúfolódott, az a hat éve megírt „Nothing Gonna Hurt you Baby”, amire már mindenki egymásra találhatott. Csupán kilenc számmal léptek fel, de mivel a rájuk jellemző lassúság a számokra is kihat – tehát hosszúak – így, gyorsan elrepült az álomban töltött idő, amire a már-már színházi hangulatot megidéző fénykezelés is rájátszott. Az intim hangulat miatt pároknak ez lehetett az egyik legideálisabb koncert, már csak azért is, mert ha elfogyott a levegőd, volt, aki elkapjon. (Hajnal Valentina)

Egy dologtól tarottam csak az Unknown Mortal Orchestra koncertje előtt: hogy langyos lesz. Mástól mondjuk nem is nagyon lehetett, az új-zélandi zenekar egyike azoknak a még nem annyira ismert, de egyébként nagyon jó együtteseknek idén, amelyekből minden évben lehet találni párat a Szigeten. Igazán igényes és finom pszichedelikus rockot csinálnak ők, ami lemezen tényleg tök jó, de benne volt, hogy élőben erőtlen lesz egy kicsit. És tényleg az is volt az első nagyjából két perc. Aztán elkezdte a koncertet a ritmusszekció is, és néhány másodperc múlva már azt vettem észre, hogy Ruban Nielson énekes-gitáros a hangosítótorony tetején szólózik, és koccint az ott álldogáló emberekkel.

Nyolc percig tartott ez a nyitószám, és abból legalább négy a gitárszóló volt. Hihetetlen, hogy 2018-ban még létezik olyan zenekar, amelyik azt gondolja, hogy így kell elkezdeni egy azért mégiscsak popkoncertet, de az Unknown Mortal Orchestra így gondolta, és nagyon jól tette. Innen pedig már nem volt megállás: a zenekar nagyon feszesen végignyomta a rendelkezésére álló időt, és a visszafogottabb dalait is keményebbre hangolta az élő fellépés kedvéért. Sorra jöttek egymás után a jóleső számok, a közönség pedig nagyon érezte ezt az egyszerre igazán minőségi és slágeres setlistet, különösen a Multi-Love-Hunnybee kombónál. Az Unknown Mortal Orchestra az első nap kicsit csalódást keltő koncertjei után igazán beindította a Szigetet, és nem lepődnék meg, ha fellépésük az utolsó napról visszanézve is ott lenne majd a legjobbak között.

Kicsit furcsa volt a nagyszínpad képe, mikor megérkeztem a Bonobo Live-ra. A közönségben egész sokan ácsorogtak nem túl nagy lelkesedéssel, előttük pedig épp maga Bonobo, azaz Simon Green kevert valamit. Az egész inkább tűnt valami laza délutáni időtöltésnek, mint egy koncertnek a Sziget legnagyobb színpadán. Aztán kiderült, hogy ezúttal mitől van ott a Live szó Green művészneve mögött, és hamarosan megjelent néhány zenész, és egy énekesnő is. Valójában itt indult el a koncert, és innentől kezdve aztán nagyon rendben volt. A hangszerek igazán jót tettek Bonobo zenéjének, különösen az élő dob, na meg a mögötte ülő srác, aki tök változatos alapot adott a daloknak. Ahogy a koncert, úgy a közönség is egyre jobban beindult, és végül egy igazán jó warm up buli lett ez a Gorillaz előtt. Sőt, jobban belegondolva önmagában is megállta a helyét, még akkor is, ha egy kisebb és zártabb helyszín azért jobban passzolt volna hozzá. (Magyar Ádám)

Mesedélután helyett igazi fesztiválhoz méltó koncertet adott a Gorillaz tegnap.. Kevés az a jelző, amit a fellépéssel kapcsolatban nem lehetne megemlíteni, és talán pont ez a sokszínűség tette különlegessé, amiben a zenekar története és annak változása is összpontosult. A Gorillaz ereje talán ott fogható meg, hogy sosem félt a változástól, még ha az kockázatos is. Ilyen húzás volt most tőlük elhagyni az őket ikonikussá tett rajzfilm-karaktereket és saját arccal kilépni a színpadra. Arra pedig már csak a koncert közben jött a megnyugtató felismerés, hogy a változás nem csak hogy szükséges, de kifejezetten jó is a több irányú stíluscsapás ellenére is, vagy inkább pont azért.

Mindezt Damon Albarn, aki pályafutását egyébként a Blur énekeseként kezdte egyszerű sárga pólóban és még egyszerűbb brit lazasággal tálalta húsz év történetét, hogy azon csak pislogni lehetett. Persze a banda szíve-lelkét szinte mindig a háttérénekesek adták, és nem egyszer a vendégelőadók, mint a „Superfast Jellyfish”-nél  a De La Soul, akik a hip-hop vonalát adták meg a shownak, vagy a Strobelite-nél és a „Stylo”-nál a Prevent Everett, akik pedig a funkyért feleltek, de itt volt Bootie Brown is, aki a „Dirty Harry”-t tette teljessé. Leginkább az új albumról, a Now Now-ról játszottak, de persze nem hiányozhatott például „Feel Good Inc.”, vagy a rájátszásnál a „Clint Eastwood” sem, így a lötyögésen át az ugrálásig mindenhogy megmozgatták a közönséget. A koncert után pedig egyértelművé vált, hogy ugyan az elmúlt két évben most lépett fel nálunk a banda harmadjára, mégis, ebből a négy se lenne sok. (Hajnal Valentina) 

 


pop rock fesztivál sziget bonobo elektronika gorillaz koncertbeszámoló pszichedelikus dream pop unknown mortal orchestra cigarettes after sex sziget2018



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása