Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szeptember utolsó hétfőjétől október 17-éig egy formabontó rockfesztiválnak ad otthont a Madách Színház. Az őszi évadban debütáló Rocksuli musical bemutatójának tiszteletére szervezett rendezvénysorozatban három héten keresztül minden kuriózumnak tekinthető koncertek, beszélgetések, előadások várják majd a közönséget, olyan zenekarok közreműködésével, mint az AWS, a Useme, a Sziámi AndFriends, a Kiscsillag, vagy az Anna and the Barbies. A most következő interjúban a Madách Rockfesztivál hátteréről beszélgetünk a szervezővel, Bóna Márkkal.
Nem túl sűrűn fordul elő olyasmi, hogy rockfesztivált szerveznek egy színházba. Hogyan jött az ötlet, és hogyan kerültél a képbe?
Az egész rendezvény alapötletét a színház idei Rocksuli előadása adta. A történetét sokan ismerhetik az azonos című, 2003-ban Jack Black főszereplésével bemutatott filmből. A darab ugyanerre a sztorira épül, a forgatókönyvét is ugyanaz a Mike White írta, a musicalváltozat zenéjét pedig Andrew Lloyd Webber szerezte, aki ebben a műfajban élő legendának számít. A musicalt szeptember 21-től láthatja a közönség, és ennek kapcsán a Madách igazgatója, Szirtes Tamás javasolta, hogy a Szerelmes Shakespeare tavalyi bemutatója mellé szervezett Shakespeare-fesztivál hagyományait folytatva idén a Rocksuli kapcsán legyen egy rockfesztivál a színházban. Én közös ismerősök révén kerültem a képbe. Tavaly november végén kezdtünk el beszélgetni az ötletről, több változat után végül januárban állt össze a koncepció, akkor kezdődött meg a tényleges szervezés.
Elég régóta dolgozol különféle fesztiválok szervezésén, honnan lehet téged ismerni?
Annak idején a Kultiplexben kezdtem, aztán a Sziget rendezvényeinek lettem programszervezője, produkciós menedzsere, de dolgoztam a Zöld Pardonban, a Barba Negrában is. Egy ideje szabadúszóként teszem ugyanezt, idén többek között a Sziget szervezőiroda által szervezett fesztiválok előkészítésében közreműködtem.
Mi a legfőbb különbség egy kőszínházi rockfesztivál és egy hagyományos szabadtéri rendezvény között?
Természetesen nagyon sok különbség van, hiszen ez nem egy nagy szabadtéri helyszín, ahol három-négy napon keresztül öt-hat színpadon játszanak folyamatosan zenekarok. Eleve mindig felmerül a kérdés, hogy voltaképpen mi is az, hogy fesztivál? Az, ami több napig tart, ahol több színpad van, vagy ahol szimplán fellép egymás után több zenekar? Van egy hangmérnök barátom, ő mindig mondta, hogy három zenekar már fesztivál. Valahol igaza is van, de nagyon nehéz definiálni, hogy mit is takar ez a kifejezés, pláne ha hozzávesszük a különböző kolbász- meg halászléfesztiválokat is. De ha a művészetre szorítkozunk, akkor ott vannak film- és színházi fesztiválok is. Ami mindegyiknek a közös jellemzője, hogy jellemzően több napig tartanak.
Itt most három hétet ölel fel a fesztivál, és a több helyszín is igaz, hiszen három színpadon zajlanak majd az események, de persze nem egy időben. Egyszerre csak egy program lesz, hogy semmiről ne maradjon le a közönség, illetve a fesztivállal párhuzamosan folynak majd a Rocksuli előadásai. Amikor nincs előadás, akkor tartjuk meg a koncerteket Madách nagytermében, amikor pedig van, akkor a Stúdiószínpadon és a Tolnay Szalonban lesznek programok.
Ha végignézünk a programfüzeten, nem nehéz tetten érni azt a törekvést, hogy lehetőleg mindenki új oldaláról mutatkozzon be. A fellépő zenekarok is speciális programmal készülnek, a fesztivál nyitó- és zárórendezvényén pedig a Madách Színház művészei énekelnek majd rockdalokat. Költői a kérdés, de koncepció volt ez?
Természetesen igen, hiszen egyrészt a színházi környezetből fakadóan ülős koncertek lesznek, és nem kifejezetten jó ülni akkor, amikor a színpadon netán ugrálnak. Az kicsit fura, olyan, mintha moziban lennénk. Ezért minden zenekartól azt kértük, hogy lehetőleg speciális műsorral készüljenek, ami illik a színházi közeghez. Az Anna & The Barbiesnak van akusztikus műsora, ők azzal jönnek, vagy ott a Somló Cirqusz, ami eddig csak pár alkalommal volt látható színpadon, és szintén inkább showműsor jellegű dolog. De ott van mondjuk az AWS - akiket egyébként azelőtt hívtunk meg, hogy kijutottak volna az Eurovíziós Dalversenyre - vagy a Useme, nekik régi vágyuk, hogy csináljanak egy ilyen speciális, áthangszerelt, vonósokkal kiegészített műsort. Velük kölcsönösen találtunk egymásra, mindkét zenekar teljesen beleszeretett az ötletbe, és készülnek is rá nagyon. Tőlük ilyen produkció nem volt látható még soha, egyelőre senki sem tudja, hogy fog elsülni, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jól.
A stúdiószínpadon sem megszokott programok lesznek, hiszen a Mörk például egyfajta beszélgetős koncertet ad majd, a Run Over Dogs is akusztikus műsorral készül, Hangácsi Mártont meg eleve azért hívtuk, mert olyan zenei világban mozog, ami eleve illik a koncepcióba.
Részben meg is válaszoltad azt a kérdést, hogy mi alapján válogattátok össze a fellépőket.
Összeírtam nagyon-nagyon sok zenekar nevét, majd nem sokkal később egy nagyon kellemes egy óra következett, amikor Szirtes Tamás igazgató úrral leültünk a számítógép elé, és végigmutogattam neki ezeket a Youtube-on. A listán természetesen sokkal többen voltak, mint akik végül a programba kerültek, de ez nem meglepő, hiszen az őszi klubszezon indulása után sokkal nehezebb a zenekarokkal időpontot egyeztetni, hogy egy ilyen fellépés ne üsse más, esetleg nagyobb volumenű szerepléseiket.
A rocktörténeti előadások, illetve az „Ez mind én vagyok” sorozat beszélgetései hogyan kerültek a programba?
Azt szeretnénk, hogy a zenén kívül legyen a műsorban egy kis kulturális ismeretterjesztés, hogy az élmények mellett tudást, érdekességeket is kapjanak a nézők. A színházi közegből adódóan az ilyen beszélgetős produkciók nagyon jól meg tudnak élni ezen a helyszínen. Részben olyanokat hívtunk, akik fel is lépnek, de lesznek olyanok, mint például a Tankcsapda, vagy Bródy János, akikkel nem tudtunk ezekre a dátumokra akusztikus műsort összehozni, de beszélgetni szívesen eljönnek. A Tankcsapdának annyira megtetszett az ötlet, hogy az eredeti tervekkel ellentétben nemcsak Lukács Laci, de az egész zenekar ott lesz. Láthatóan egyébként a közönségnek is nagyon bejött: a Tankcsapdás vagy a Bródy-beszélgetésre már minden jegy elkelt elővételben.
A rockzene történetével kapcsolatos előadásokra Jávorszky Béla Szilárdot kértem fel, aki talán a legalkalmasabb ember erre a feladatra: egy négy alkalomból álló előadássorozatot tart majd a kezdetektől egészen napjainkig a rockzene kialakulásáról és kulturális hatásairól. Ő mindig azt mondja, hogy mondd meg, hogy mennyit beszéljek róla, és akkor annyit beszélek. Szerintem mondhatnánk neki azt, hogy beszéljen húsz órát nyugodtan, túlzás nélkül mindent tud, amit erről a témáról tudni lehet.
Maga a színházi közeg mit tehet hozzá egy produkcióhoz? Gondolok itt arra, hogy egy színház technikai felszereltségével, akusztikájával nem sok koncerthelyszín versenyezhet.
Sok szempontból így van. Egyrészt a világítás is egész más, akár egy szabadtéri színpadhoz, akár egy klubhelyiséghez képest, és ez rengeteg lehetőséget rejt magában a fényeket és a látványvilágot illetően. Ehhez jön még a Madách Nagytermének akusztikája, ami azért nagyon más kategória, mint egy szokványos rockkocsmáé. Nyilván ebbe a környezetbe elsősorban az akusztikus koncertek passzolnak inkább, mint a torzított gitár. Biztos vagyok benne, hogy új, izgalmas élmény lesz a zenekaroknak és a közönségnek egyaránt.
Te magad mennyire vagy amúgy színházba járó típus?
Családtagjaim között sok a színházrajongó, hetente akár többször is járnak előadásokra, néhányan közülük akár színházi embereknek is nevezhetők. Én magam is sokszor voltam már, de alapvetően azért nem nevezném magam színházba járó embernek, pláne szakembernek.
Azért is kérdezem ezt, mert ezen a fesztiválon tulajdonképpen két világ találkozik, amelyek alapesetben nem túl gyakran keverednek egymással.
A fesztivál két fő célkitűzése, hogy egyrészt a Madách közönségét meg tudjuk szólítani olyan koncertekkel, amelyekre hagyományos körülmények között nem feltétlenül mennének el, ebben a környezetben viszont érdekesnek és élvezhetőnek találhatják. A másik oldala a kezdeményezésnek pedig az, hogy a fellépő zenekarok közönsége fedezze fel a színházat, tapasztalják meg ezt a közeget, érezzék meg a hangulatát.
A közönség ezúttal mást kap majd a kedvenceitől, mint amihez eddig hozzászokhattak, a közeg, a műsor, a hangzás miatt. Még akkor is egészen más lesz az élmény, ha a rákövetkező héten ugyanezt a zenekart egy klubkoncerten látja valaki. Többek között ezért érdemes eljönni és megnézni. A színházba járó és zenét is szerető emberek pedig - a két halmazban elég nagy az átfedés – a saját közegükben megismerhetnek néhány olyan zenekart, akikről már hallottak, vagy akinek szimpatikus a produkciója, és eljöhetnek úgy színházba, hogy ezúttal nem egy előadást néznek meg, hanem egy koncertet.
A végére egy gyakorlati kérdés. Lesz bármiféle összevont jegy a rendezvényekre, ha valaki esetleg a valamelyik Rocksuli előadást is szeretné megnézni a fesztivál ideje alatt?
A speciális helyszín az egyik oka, hogy nagyon bonyolult lenne bármilyen bérlet kibocsátása: a fesztiválokon ugye egyértelműen könnyebb heti karszalagot venni, amivel minden megnézhető, itt azonban az ülőhelyek teljesen kizárják ezt a lehetőséget – képtelenség lenne ezt a jegyértékesítési rendszerben követni. De nem is nagyon lesz szükség ilyesmire, mert a Madách előadásaira elég gyorsan, több hétre előre elfogynak a helyek. Ezért javaslom is mindenkinek, hogy a koncertekre mielőbb vegye meg mindenki a jegyeket, hiszen a nézőterek befogadóképessége véges, nagyon gyorsan teltház tud lenni a Madáchban. A nagyterem körülbelül akkora közönséget képes kiszolgálni, mint az A38, a Madách Stúdió és a Tolnay Szalon 160-180 főre méretezett termei pedig pláne nagyon gyorsan megtelhetnek.
A rendezvénysorozatról további információk a Madách Színház és a Madách Rockfesztivál weboldalán, a Madách Színház Facebook-oldalán, és a fesztiválhoz kapcsolódó események oldalán.
