Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Taake az old school norvég black metal egyik legkitartóbb zenekara, hiszen ha az 1993-ban alakult jogelőd, a Thule éveit is beleszámoljuk, idén már huszonötödik éve dolgoznak megszakítás nélkül, a stílus eredeti szellemiségéhez körömszakadtáig ragaszkodva. Az egyetlen állandó tag, Ørjan Stedjeberg, vagy ahogy többen ismerik, Hoest nagy vonalakban ugyanolyan hozzáállású, nyers black metalt ír és játszik a mai napig, mint a kezdetekkor, és ugyan ebbe azért elég sok minden belefér, azért az úgynevezett necro hangzás, és a fekete-fehér lemezborítók máig megmaradtak. A zenekar szerdán lép fel az A38-on.
A stílus legismertebb képviselői közül számomra mindig is a Darkthrone jelentette a vegytiszta, támadhatatlan black metalt, különösen a rajongók által Istentelen Szentháromságnak keresztelt három korai alapvetésük, a Blaze in the Northern Sky, az Under a Funeral Moon, és a Transylvanian Hunger. A Mayhem mindig is sokkal kísérletezőbb hajlamú zenekar volt, lemezeik aktuális zeneisége leginkább azon múlik, hogy ki a zenekar aktuális dalszerzője. A Gorgoroth, amellett, hogy valahol szórakoztató, sok szempontból komolyan vehetetlen, albumaik színvonala pedig korántsem egységes. Az Immortalt meg még náluk is kevésbé lehet komolyan venni, arról nem is beszélve, hogy bár korai lemezeik mára vitán felül klasszikusnak számítanak, attól még többségében csapnivalóan feljátszott, amatőr bájjal megközelített anyagok, elég, ha csak az amúgy általam sokszor és szívesen hallgatott Battles in the North albumra, és az azon hallható dobolásra gondolunk.
Mióta a Darkthrone beengedte világába a cinikus humort, és a különböző műfaji kísérleteket, jobbára a Taake az, akik zeneileg betöltik korábbi szerepüket a black metal műfaján belül, ők pedig sosem okoznak csalódást. A királyi többes a zenekari felállásra vonatkozik, de amúgy leginkább a már említett Hoest az, akinek ezt köszönhetjük, hiszen gyakorlatilag az eddig kiadott hét és számos egyéb kiadványon gyakorlatilag ő tekinthető a teljes zenekarnak, akár dalszerzés, akár felvételek tekintetében. Persze a teljes kép érdekében érdemes azt is hozzátenni, hogy a 2005-ben megjelent Hordalands doedskvad albumig több zenekari felállás is létezett, de a két évvel később megjelent Nekro EP óta ténylegesen a frontemberrel azonosítható a név. Hoest pedig pár évente stabilan leszállítja az aktuális albumot, hogy aztán egy többé-kevésbé állandó turnécsapattal élőben is bemutassa azokat.
Ezek alapján tűnhetne persze egy black metal AC/DC-nek a zenekar, de ez korántsem igaz: a true black metal meglehetősen szűkre szabott keretei között Hoest kifejezetten jó dalokat ír, és nem áll távol tőle a kísérletezés, vagy a szokatlan hangszerelés sem, elég csak felidéznünk a Noregs vaapen albumot, ahol a hagyományos metal hangszerek mellett bendzsó, mandolin, vagy mellotron is megszólal, de ide sorolhatjuk az inkább a korai albumokon felbukkanó dallamos, kissé folkos érzetű kórusokat is. A tavaly megjelent Kong Vinter dalaira kevésbé jellemző az efféle kísérletezés, hiszen az egy kifejezetten egyenes vonalú, barátságtalan lemez lett, ugyanakkor ezen is számos figyelemreméltó dal kapott helyet, mint a nyitó, meglepően melankolikus részeket is felvonultató Sverdets Vei, a monoton riffelésű, szélvészgyors Jernhaand, vagy a záró, tíz és fél perces instrumentális Fra Bjoergegrend Mot Glemselen.
A Taake a tavalyi Rockmaraton után szerdán az A38-on lép fel a svájci, dobokra és különlegesen hangolt tízhúros gitárra hangszerelő, kéttagú Bölzer és a One Tail One Head társaságában, a műfaj kedvelőinek és az underground támogatóinak kifejezetten ajánlott a megjelenés. További információk a Facebook-eseményen.
