Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Magashegyi Underground most vasárnap tartja évzáró szimfonikus koncertjét Budapesten, a Kongresszusi Központban. Bár a zenekar nem először csinál ilyesmit, a koncertnek különleges apropója is van, hiszen ezúttal a költészet világát emelik át a komolyzenei hangszerelésű dalokba, így az este folyamán többek között megszólalnak azok a friss szerzemények is, melyeket Tóth Krisztina verseire komponáltak. Az esemény előtt Bocskor Bíborka énekesnővel beszélgettünk.
Tőletek már nem annyira számít szokatlannak egy szimfonikus koncert, hiszen korábban is számos alkalommal volt példa ilyesmire. Ha jól sejtem, ettől függetlenül most sem akarjátok ismételni magatokat.
Emlékeim szerint 2011-ben volt először szimfonikus koncertünk, akkor még nem számított akkora trendnek az ilyesmi. Most, ha felmegyek az internetre, azt látom, hogy majdnem minden zenekarnak van ilyen jellegű műsora, és az igazat megvallva néha kicsit el is veszi a kedvem az egésztől, amikor belegondolok, hogy miért kell mindenkinek ugyanazt csinálnia.
A mi utunk talán annyiban más, hogy amikor elkezdtük, kísérleti jelleggel vágtunk bele, tehát nem egy ilyen szirupos szimfónia találkozott a popzenével, hanem szervesen összekapcsolódott a kettő. Ezekben az előadásokban masszívan benne van a zenekar belső munkája, tehát nem az történt, hogy valaki megpróbálta „átszimfonizálni” a mi zenénket. Ha például Toldi Miklós megír egy Ragyogás című dalt, annak már alapjaiban megvan a szimfonikus kísérete, nem kell, hogy valaki ráadjon egy olyan ruhát, ami idegen lenne tőle. Természetesen, ahogy a zenekar folyamatosan változott, ugyanolyan dinamikával változtak ezek a koncertjeink is. A Kongresszusi Központban Tóth Krisztina verseire írt új dalok is elhangzanak majd, ezek nagyon frissek, most készültek el.
Az első szimfonikus koncertet milyen indíttatásból csináltátok annak idején?
Már az első nagylemezünkön, az Ezer erdőn is dolgoztunk fúvósokkal és vonósokkal. Emlékszem, amikor az Esőnap című dal elkészült, abban eleve nagyon szép fúvósszőnyegek voltak. Egy egyszeri felsóhajtás volt az egész, nem is emlékszem már, melyik fiúból szakadt ki egyszer csak, hogy de jó lenne ezt megcsinálni egy teljes szimfonikus zenekarral. Nyilván néztünk egy csomó külföldi koncertet, mint Björk, vagy az Arcade Fire, akik már régóta foglalkoznak azzal, hogy komolyzenei elemeket is csempésszenek a saját zenéjükbe. Így született meg bennünk is ez a vágy, de akkoriban mindenki azt mondta, hogy ez hülyeség, ne akarjunk mi szimfonikus koncertet csinálni, a Müpa fesztiválterme negyedig sem lesz tele ilyesmire. Aztán azt mondtuk, hogy azért mi megpróbáljuk. Őszintén szép volt, ahogy teltek a hetek, és láttuk, hogy basszus, vásárolják a jegyeket, sokan el fognak jönni, végül tele lett a terem.
Rá fél évre csináltunk egy másikat a Művészetek Palotájának nagytermében, de aztán jött egy nagyobb szünet, amikor úgy éreztük, hogy logisztikailag és anyagilag sem éri meg rendszeresen ilyen koncerteket szervezni. Ezzel párhuzamosan kaptunk különböző felkéréseket, például a Margitszigeti, illetve a Városmajori Szabadtéri Színpadtól, emellett volt egy szabadtéri koncertünk a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, és ezek annyira jól sikerültek, hogy végül adta magát, hogy folytassuk ezt a sorozatot.
Az evidens, hogy egy ilyen koncert zeneileg miben más, mint egy hagyományos klubbuli. Ti hogyan élitek meg ezeket az alkalmakat belülről, mit ad hozzá a dalaitokhoz ez a féle hangszerelés?
Nem vagyunk grandomániások, nem ez a szimfonikus dolgok motivációja, hanem az, hogy olyan színt, olyan játékteret ad, amit nem lehet másképp létrehozni. Tulajdonképpen kibontja őket, teljesen más hangulatú egy-egy ilyen előadás. Leírhatatlan érzés, amikor több ember egy irányba néz, és ugyanazt a dolgot akarja. Nem szeretünk unatkozni, sokszor megtörténik olyan is, hogy akusztikus koncertet adunk, ami persze nem azt fedi, hogy csak tábortűzi gitárok vannak, ezek is fel vannak építve. Van, amikor csinálunk minimál koncertet is, mint az A38-on fél évvel ezelőtt, mindnek megvan a maga hangulata.
Egy ilyen fellépés után egy normál zenekari koncert nem válik túl hétköznapivá?
Nem, dehogyis, azt is nagyon szeretjük. Nemrég megjelent egy Remix lemezünk, amit Toldi Miklós készített, szerintem kívülállóként hallgatva is fantasztikus, és ennek kapcsán az Akváriumban csináltunk egy olyan koncertet, ahol csak a zenekar volt ott, bármiféle körítés vagy vendégzenész nélkül, azt is nagyon szerettük. Pontosan tudjuk, mi mit jelent, és mit ad.
Akkor szerintetek is igaz az a mondás, hogy egy jó dal ugyanolyan jó nagyzenekarral, mint egy szál gitárral?
Igen, ez így van, főleg Miki szokta hangoztatni, de én is így látom. Ha jó a flow, akkor egy jó dal bármilyen köntösben nagyon szép tud lenni.
A kortárs irodalmi hatások hogyan szivárogtak be a zenétekbe?
Már a második nagylemezünkön is dolgoztunk fel verseket Parti Nagy Lajostól, Závada Pétertől. Mi ezeket úgy próbáltuk megvalósítani, hogy ne direkt az irodalmi felhangot domborítsuk ki, inkább legyen ez egyfajta találkozás, egy zenei és értelmi, érzelmi konstelláció, amivel elkerüljük a modorosságot, és amitől a sajátjainkká válhatnak ezek a sorok. Ezúttal szerettünk volna újra beemelni valamit a kortárs irodalomból, és ahogy ezt a fonalat szövögettük, arra jutottunk, hogy olyan fantasztikus versei és prózái vannak Tóth Krisztinának, hogy ezúttal csak az ő műveiből válogattunk, és fel tudtuk fűzni őket egy teljes dramaturgiai ívre. Ez a koncert egyfajta előfutára lesz a hamarosan vinyl formátumban megjelenő, irodalmi, vagy ha úgy tetszik, kortárs pop lemezünknek.
Van bármiféle olyan célkitűzés, hogy felhívjátok a figyelmet a kortárs irodalmi művekre?
Ez feltett szándékunk volt már a kezdetek óta, ha úgy tetszik, egyfajta misszió. A popzene nagyon sok emberhez eljut, ugyanakkor hihetetlen értékek vannak a magyar kortárs irodalomban, amit sajnos csak egy szűk réteg ismer. Úgy gondoltuk, lehet ezt integrálni, és meg tudunk valósítani egy olyan fúziót, ami ízléses, és intim szférában marad. A Krisztinával való együttműködésnek volt egy előzménye, tavasszal közösen felléptünk a Művészetek Palotájában, ahol nem volt szimfonikus kíséret, csak a zenekar maga. Azt akartuk, hogy ezen az előadáson autentikusan, az ő hangján is megszólaljanak ezek a versek, és nagyon jó volt, nagyon szerettük.
Kaptatok már olyan visszajelzést, hogy valaki általatok figyelt fel ezekre a versekre?
Azt hiszem, az EFOTT-on történt, hogy aznap épp felidéztük Krisztina egyik versét, talán a Dal a titkos életről lehetett vagy a Somnivore. A koncert után odajött két lány, akik középiskolában tanítanak, és mondták, hogy ezt a verset eddig nem ismerték, és mennyire fantasztikus, hogy ez itt most ez megszólalt. Nagyon jólesett. Volt olyan is, aki elsőre úgy gondolta, hogy ezek nagyon nehéz szövegek, annyira nem passzolnak hozzánk, aztán később, az Akvárium-beli koncert után odajött azzal, hogy megérett benne a dolog, és hihetetlenül jó.
Nemrég készült egy meglehetősen egyedi hangulatú videótok a Látod című dalhoz, amit egy Somló-hegyi kápolnában forgattatok. Erről mit kell tudni?
Ez is egyfajta kísérlet volt. A szimfonikus koncertjein sem egyféleképpen épülnek fel, hiszen előfordul ott is olyan, hogy csak a Talamba Ütőegyüttes kíséri az adott dalt, de van olyan is, ami a capella kórusra épül. Szerettük volna ebben a klipben felidézni ennek a hangulatát, ezt az intim hangulatú férfi-női találkozást. A forgatás kicsit happening jellegű volt, hiszen bementünk a kápolnába, és ott a tér egyszerűen adta azt, hogy mi fog történni. Szép volt megélni ezt. Fűrész Gábor ötletéből csináltuk meg ezt a templomi sessiont, de eleve nagyon régi vágya volt a zenekarnak, hogy találjon egy olyan szakrális teret, ahol egy profán szerelmi hangulat és mondanivaló megszólalhat.
A dalban szereplő Beck Zoli a mostani koncerten is fellép veletek. Ő már több számotokra, mint egy szimpla alkotótárs, nem?
Ha végignézek a hazai alternatív vagy popzenei színtéren, nagyon nehéz eldöntenem, kivel énekelnék szívesen, de ő egyértelműen ilyen. Hihetetlen intellektus és lélek van benne, ami számomra elengedhetetlen. Azért is számít családtagnak, mert bármiről tudunk beszélgetni, emellett több szöveget is írt nekünk már nekünk. Most is ott lesz velünk a Kongresszusi Központban, nagyon szeretjük, ráadásul teljesen más színeit hozza, ha velünk lép fel, mint a 30Y-ban.
Fontos számotokra a spirituális, szakrális megközelítés?
A Magashegyiben sokféle véglet fellelhető, ezt valahol a zenekar neve is kifejezi. Van urbánusabb, van bukolikusabb hangulatú dalunk, ugyanúgy, ahogy szakrálisabb, vagy akár profánabb is. De ha nem akarom kerülgetni a kérdést, akkor egyszerűen csak azt válaszolom, hogy igen, fellelhető ez a törekvés.
A Tóth Krisztinával verseire épülő kiadvány mikorra várható?
Jelenleg is dolgozunk rajta. Napokra beköltöztünk a Pannónia Stúdióba, több kis etapban, ott rögzítettük ezeket, legutóbb Krisztina Somnovire című versére vettünk fel vonósokkal és kórusokkal egy dalt. Tulajdonképpen múlt csütörtökön forgattunk volna ehhez klipet, de aztán úgy gondoltuk, hogy jó lenne abszolút tudatosan, profi eszközökkel megvalósítani ezt, ezért egy-két héttel most elhalasztottuk a forgatást. Folyamatosan foglalkozunk ezzel, szóval valószínű, hogy hamarosan hallható lesz a végeredmény, egy nagyon szép koncepció körvonalazódik a fejünkben. Ennél többet most nem árulhatok el, bár utálok titkolózni.
Az utolsó albumotok 2016-ban jelent meg. Mikor számíthatunk új nagylemezre tőletek?
Ez egy kicsit nehéz kérdés. Nem is tudom pontosan, mitől függ a dinamikája annak, hogy az ember teljes albumokat jelentet meg, vagy csak egyes dalokat. Eddig minden nagylemezünk egy-egy konceptalbum volt, szépen felépített ívvel, és talán szomorúan hangzik, amit mondok, de nem vagyok benne biztos, hogy 2018-ban az emberek egy ilyen lemezt egyszerre végig tudnak hallgatni. Egy teljes album megjelentetése csak akkor lehet indokolt, ha a zenekar úgy gondolja, hogy annyira akar mondani valamit, hogy letegyen egy ilyen komplex művészeti munkát az asztalra. Teljesen őszinte leszek, nem tudom, hogy van-e értelme jelenleg. Én is hiszek az albumformátumban, szeretem egyben meghallgatni a lemezeket, megkeresni a pillanatokat, az élethelyzeteket, amikor maximálisan figyelni tudok a zenére, de manapság szerintem kevés az olyan ember, akinek mondjuk egy konceptlemezt oda lehet adni.
Ha már itt tartunk, miket hallgatsz mostanában?
Pár napja megjelent a Son Lux új dala és klipje, most abba vagyok beleszerelmesedve. Ha a Radiohead után van frissesség, progresszió a könnyűzenében, akkor ez az.
A vasárnapi koncertet kinek ajánlanád?
Sokaknak érdekes lehet ez az előadás: aki szereti a komolyzenét, aki szereti a popzenét, egyáltalán szeret koncertre járni, aki szereti a magyar alternatív zenét. Azokak is érdemes eljönniük, akik az irodalmat kedvelik. Vagy ha valaki szeretné kizökkenteni magát a saját gondolataiból, és tud örülni annak, hogy a színpadra felnézve olyan dolgot lát, amit Magyarországon nem lát olyan gyakran.
További információk a koncert Facebook-eseményén!
A posztot a Hangfoglaló Program és az NKA támogatta:
