Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Kompromisszummentes, őszinte és bátor lemezt készített a psychojazzt játszó Freakin’ Disco. Az öt tételből álló anyagon a pörgős elektronikus dalok mellett elszállósabb, meditatívabb szerzemények is helyet kaptak, így izgalmas utazásban lehet része annak, aki meghallgatja a ma megjelenő albumot, amit a zenekar tagjai dalról dalra is bemutatnak nekünk. (Fotó: Fejér János)
A Freakin' Disco tagjai - Keresztes Gábor billentyűs hangszerek, scratch, elektronika, Komjáti Áron - gitár, effektek, Csizmás András - bőgő, elektronika, Szabó Sipos Ágoston - dobok - szerint lemezfelvételnél nem az volt a szempont, hogy minél eladhatóbb, a piacon minél jobban érvényesülő anyag készüljön, sokkal inkább az volt hangsúlyos, hogy az album önazonos és őszinte legyen, hogy érezni lehessen, mi születik a közös munkából. A zenekar a dalok nagy részét már előre felépített váz alapján vette fel a stúdióban, de most sem maradhatott ki az improvizáció, amivel az utóbbi időben már a koncertjeiket is színesítik. A lemez végén található 20 perces Bardo is egy improvizáció eredménye, Keresztes Gábor állította össze a lemez hipnotikus lezárását.
Általában a lemezről
Szabó Sipos Ágoston: Nehéz elfogulatlanul nyilatkozni valamiről, amiben az ember ennyire szívvel-lélekkel és ennyi munkával benne van. Szóval nem is fogok. Szerintem ez egy kurvajó lemez lett. Nagyon minőségi, nagyon haladó és nagyon saját zene. És nagyon a négyünk zenéje. Mindannyian beletettük saját magunkat, az aktuális életünket, az elképzelésünket a zenéről, az elképzelésünket a Freakin' Disco-ról. És hát sokadszorra hallgatva azért a világunk is eléggé benne van, ami sokszor elég nyomasztó, meg zsúfolt, meg hangos, meg gyors és átláthatatlan, de nem depressziós, sőt igazából nagyon sok humor van benne, csak fel kell fedezni. Szóval érdemes ezt a lemezt elejétől a végéig szépen végighallgatni, mert megéri.
Keresztes Gábor: Amire nagyon büszke vagyok, hogy egy pillanatra sem gondolkodtunk el lemezkészítés közben, hogy mitől lehetne ez egy sikeres, piacilag minél jobban eladható, slágerekkel teletűzdelt lemez. Ez egyáltalán nem érdekelt minket, pedig egy második lemez készítésekor, úgy hogy még pénzt is kaptunk arra hogy megcsináljuk ezt az albumot, nagyon könnyen beleeshettünk volna ebbe a hibába. Ehelyett egy totálisan önazonos, őszinte, kompromisszummentes 50 perc készült el, aminek minden pillanata azt tükrözi, hogy mi az a zene, ami ebből a négy emberből megszületik. Bátor lemez.
Természetesen az albumon található összes dalnak van egy kis története, a fiúk erről is meséltek nekünk.
Keresztes Gábor: Igazi Freakin’ Disco humor. Valószínűleg évekig fogjuk tanulni, hogy hogyan kell ezt a számot igazán jól eljátszani. Úgy is hívjuk, hogy az új Master. Azt is évekig tanultuk. Nagyon régóta van az a koncertjeinken, hogy a bulit a "legtetején" hagyjuk abba. Nincs tovább. Mert nem volt olyan számunk, ami folytatni tudta volna azt a minőségi veretést. Ez most lehet, hogy meg fog változni. Nehéz volt felvenni, ezzel volt a legtöbb utómunka, de megérte. Külön öröm nekem, hogy az elején tisztán elektromos dobolás a végén tisztán akusztikus dobolásba megy át, elég szépen és szimpatikusan.
Csizmás András: Az volt a víziónk, hogy egy nagy techno veretésből valahogy átmenjünk egy olyan hangulatba, mintha egy filmnek a vége főcímét hallgatnánk. A stúdiózás előtt a technos részről tudtunk többet, a végét mindig impróra hagytuk. A stúdióban volt egy esti session, amikor jobban szabadjára engedtük magunkat, akkor született ez a bizonyos második rész, a végefőcím. Egy olyan számmal akartuk indítani a lemezt, ami egyrészt sok mindent elárul a folytatásról, másrészt figyelemfelkeltő és odatapasztja a hallgatókat, így esett erre a választás. A szövegen sokat ültünk, kipróbáltunk sok mindent. Nem volt könnyű megtalálni azt a karaktert, amivel mindannyian azonosulni tudunk, de végül ezt a torzított, kicsit betikkelő, fura hangot nagyon megszerettük.
Csizmás András: Egymásba fonódó dallamok, távoli fjordok jeges gitártémája, ritmikai meglepetések, magabiztos épülés. Olyan, mint egy film eleje főcíme. Itt nagyjából mindent tudtunk a számról a felvétel előtt is, a stúdióban nem nagyon hagytunk benne improvizatív részt, az utómunkában nem igazán változott a szerkezet.
Szabó Sipos Ágoston: Szerintem ebben a számban akkora lélek van, hogy kicsit mindig megszakad a szívem a végén. Mennek egymáson a különböző tempók, sír a Moog. Katartikus.
Csizmás András: Az album nagy meglepetése. Teljesen új arcát mutatja meg a zenekar, úgy, hogy közben velejéig freakines. Egy virágos mezőre érünk. Gyönyörű színek, mámorító szagok, éppen leheverednénk a fűbe, de egy 200 fős bivalycsorda száguld át a fejünk fölött. Egy pillanatra sem kell megijednünk, mert máris az egyik hátára pattanunk és belevágtázunk az éjszakába, ahol tűz körül táncolunk a mező összes lakójával és hajnalban, amikor már mind elfáradunk édes álomra hajtjuk a fejünket.
Szabó Sipos Ágoston: Talán nem titok, de ezt a számot a Beatles, Tomorrow Never Knows című száma inspirálta. Elég messze mentünk tőle, de azért ez tulajdonképpen egy modern pszichedelikus rock szám. Nagyon büszke vagyok rá. Nagyon jó volt a SuperSize-ban megrecsegtetni a régi vasakat. Sosem gondoltam volna, hogy egy öreg Ampeg láda tényleg ennyire durván szól!
Szabó Sipos Ágoston: Ez a szám volt először kész. Igazából már egy ideje játsszuk és valahogy egyre közelebb kerülünk hozzá szerintem. Gabi nagyot énekel benne.
Csizmás András: Előtérben a nagybőgő és az ének. A zenekar egyetlen énekes dala.
Szabó Sipos Ágoston: Nagyon akartunk egy ilyen szimfóniaszerű számot, egy igazán nagy ívet, gondolatfolyamot. Az év elején sokszor jammeltünk a Gabi lakásán, ami tele van szintetizátorral, van egy Rhodes, meg még vittünk persze sok mindent, de csak elektromos hangszereket. Volt vagy 4 ilyen alkalom, amiket felvettünk és ezekből Gabi összehozta, összevágta, kicsavarta ezt a 20 perces művet. Aztán persze még editáltuk, hozzátettünk, csinosítgattuk. Nem szoktam szeretni, ha zenékre azt mondják, hogy "utazás", de ez a szám tényleg akkora kaland! Tulajdonképpen világzene, csak valami nagyon fura módon. Nekem mindig egy sivatag jut eszembe oázisokkal, porral, meg eldugott diszkókkal.
A lemez felvételei a Supersize Recording stúdióban készültek, Fejér Dániel Dexter vezetésével, a masterelés Deutsch Gábor Anorganiknak köszönhető, a grafika pedig Nagy Gergő munkája. A Monster a Launching Gagarin Management & Records kiadásában jelenik meg.
A lemezbemutató december 27-én lesz a Toldiban, és ha valaki szeretné előcsalogatni magából a szörnyet, annak kötelező a megjelenés. További információk a Facebook-eseményen és a zenekar Facebook-oldalán!
Az album elkészülését az NKA Hangfoglaló program támogatta.
A posztot a Hangfoglaló Program és az NKA támogatta:
