Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mit gondoljon az egyszeri ember egy bokszbajnokról, aki megjárta a börtönt, a rehabot, és sok éven keresztül állandó vendége volt az újságok pletykarovatainak? Sajnos Mike Tyson sportolói pályafutásának legszebb éveiről koromnál fogva lemaradtam. Valószínűleg sokakkal együtt jó húsz éve láttam először ringben, amikor az HBO közvetítette a Holyfield elleni, mára már legendás fülharapásssal végződő meccsét. Nem zártam a szívembe akkor, és néhány évvel később is Lennox Lewisnak drukkoltam inkább. Tysonból olyan mértékű agresszivitás áradt a ringben, meg általában minden médiaszereplésekor, ami képernyőn keresztül is kivédhetetlen volt, és ami szerintem rengeteg olyan embert fordított el tőle, aki egyébként tisztelte sportteljesítményét, hiszen senkiből nem lesz érdemtelenül minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka. A Szenzár Könyvek - a Helikon Kiadó imprintje - gondozásában néhány hónapja megjelent Kendőzetlen igazság sok szempontból változtatja meg a róla kialakult képet.
Bárkinek lehetnek csontvázai a szekrényben, de szerencsére nem mindenkinek adatik meg, hogy egyedülálló, alkoholista anya gyermekeként nőjön fel, már kiskamaszként köztörvényes bűncselekményeket elkövetve, hogy aztán a következő állomás a fiatalkorúak nevelőintézete legyen. Mike Tyson viszont így élte gyermekéveit, saját megfogalmazása szerint stricik, kurvák és bűnözők között, egészen addig, amíg a sport, közelebbről az ökölvívás célt nem adott az életének, hogy aztán számtalanszor szem elől is veszítse azt.
A Kendőzetlen igazság egy esendő, magával folyamatos harcban álló, magára hagyott fiú története, akit az elismerés vágya minden idők egyik legnagyobb bokszolójává tett, hogy aztán a siker, a fényűzés, a nők, a rengeteg elfogyasztott alkohol és kábítószer, és persze saját, kisbolygónyira nőtt egója többször küldje padlóra, mint ellenfelei teljes pályafutása során. A közel ötszázötven oldalnyi, vaskos kötetben természetesen rengeteg anekdota, sztori szerepel, az összes fontos meccs szóba kerül néhány bekezdés erejéig, de részletesen olvashatunk magánéletének alakulásáról, házasságairól, vagy akár nemi erőszakkal való megvádolásáról, bebörtönzéséről is, ami természetesen az ő álláspontját ismerve jóval árnyaltabb színezetet kap, mint egy-egy hatásos szalagcím elolvasása után. Szóba kerül a különböző legális és illegális szerekhez fűződő, jól dokumentált kapcsolata, és az, hogyan sikerült végül újra átvennie az irányítást az élete, és az azt felzabáló démonjai fölött.
Számomra mégsem ezek a fejezetek jelentették a legnagyobb élményt, hanem annak története, hogyan találkozott az ökölvívással, és Cus D'Amatoval, az edzővel, akit apjaként szeretett, és aki házába, edzőtermébe fogadta a fiatal Tysont, aki máskülönben valószínűleg kisstílű bűnözőként végezte volna a bronsville-i gettóban. Talán még ennél is szívszorítóbb, milyen hatással lehet a rosszul kezelt dicsőség és gazdagság egy éretlen lélekre, hogyan válik egyre fontosabbá a mámor, hogyan herdálja el hősünk elfogyhatatlannak tűnő vagyonát, hogyan válik a boksz életcélból és szenvedélyből, rideg pénzkereseti forrássá, megélhetéssé.
A Kendőzetlen igazság nem mindig könnyű olvasmány, hiszen még rockzenei önéletrajzokban sem gyakran találkozhatunk ilyen széles skálán mozgó, szélsőséges, sokrétű személyiségekkel. Tyson az egyik oldalon egy magát félistennek látó bajnok, aki élvezi, hogy rosszfiúnak tartják, máshol egy szeretetre, irányításra vágyó, nagyra nőtt gyerek, vagy épp balek, aki gyémántokat dug egy manipulatív, aranyásó feleség párnája alá. De épp ez a sokszínűség az, amitől végig izgalmas tud maradni a könyv, egészen az utolsó oldalakig. És bár minden önéletrajz íratlan szabálya, hogy a végén kell valamilyen pozitív lezárás, ha úgy tetszik happy end, Tyson könyvében még ez is teljesen más, mint azt általában megszokhattuk. Ugyanakkor biztos, hogy a történet végére érve azok is másképp néznek majd rá, akik ringbeli teljesítménye, nyilatkozatai alapján eddig legfeljebb egy fékevesztett vadembert láttak benne.
A magyar fordítás Illés Róbert, a borítóterv Tillai Tamás munkája. A könyv társírója Larry "Ratso" Sloman volt, aki többek között Howard Stern Intim részek című könyvén is dolgozott, de valószínűleg a hazai olvasók többsége Antony Kiedis Scar Tissue - magyar címén: Chili a sebre - című önéletrajza kapcsán találkoztak a nevével, ami véleményem szerint az egyik legjobb zenei autobiográfia, ami valaha megjelent itthon. Bár ezúttal egy sportoló áll a reflektorfényben, ez a kiadvány mélységében és terjedelmében is méltó ahhoz. Több mint tanulságos olvasmány, és sokkal több egy bokszoló karriertörténeténél.
További információk a kiadó weboldalán és Facebookján.
