Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az amerikai letlive 2017-ben igazi kiugrás nélkül, reményteljes zenekarként oszlott fel. A post hardcore csapat mindössze négy lemezt csinált a post hardcore csapat, a karrierjük felfelé ívelt, de aztán szétszéledtek. Az okokról biztos lehetne értekezni, de az egyik feltehetően az lehetett, hogy Jason Butler frontember finoman szólva is kattant fazon. Mert bár a tehetsége, elsöprő színpadi jelenléte elvitathatatlan, bizonyára nehéz lehet vele együtt dolgozni.
Butler azóta egyszerűsített a képleten, összerakott egy vele együtt három tagú zenekart, a FEVER 333-t. A dobos Aric Improta (Night Verses), a gitáros pedig Stephen Harrison (The Chariot). Az első megjelenések között volt egy parkolóban lenyomott koncert, ami aztán vírusvideóként terjedt a neten, köszönhetően a mondjuk úgy extravagáns előadásmódnak. A társaság mellé állt a kezdetektől Travis Barker Blink-182-dobos, akinek szintén nem kell a szomszédba menni elvetemültségért. Ő volt az egyik producere a debütlemeznek is.
Na és milyen a FEVER 333? Egy zeneileg és kiállásában is radikális crossover zenekar, amiben van rap, metal, hardcore, soul, industrial, r ’n b, pop. A stílusoknak sok köze nincs egymáshoz, de egyvalami összeköti őket, az pedig a három zenész elsöprő előadó ereje. Ha kéne hatásokat keresni, akkor az egyik legfőbb talán a szintén erős politikai töltetű Refused, azzal a különbséggel, hogy ott nem volt egy ilyen kaliberű énektudású frontember (bár Dennis Lyxzen sokat fejlődött a kilencvenes évekbeli üvöltözés óta). Butler amúgy sokszor énekel úgy, mint Chester Bennington, de ezzel a hasonlóságok ki is fújtak. Egy önálló lábakon álló produkció ez.
A nyugati sajtó egy része elhasalt a Strength in Numb333rs dalaitól, ami talán kis túlzás, de az olyan számok alapján, mint a rap/popnak induló, de aztán valami iszonyú zajos agymenéssé váló Inglewood/3 nem csoda, hogy nagy reménységet látnak a formációban, de mondjuk ismerkedésként előbb érdemes néhány koncertfelvételt megnézni (ők ezeket szerényen demonstrációknak hívják), és aztán ráfordulni a lemezre, ami így biztos nyitott fülekre talál.
A teljes lemez:
