Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Wigama Lekko története távolról sem nevezhető hétköznapinak. A számos produkció mellett filmzenék szerzőjeként is ismert Hrutka Róbert, illetve a színészként is aktív fiatal énekes, Nagy Dániel Viktor alkotói kettősére épülő formáció eredetileg kötetlen örömzenélésként indult, de mára teljes zenekarrá bővültek, akiknek épp ezekben a napokban készült el első stúdióalbuma, Nincsen baj címmel. Zeneileg egyaránt merítenek a folk és az indie világából, tágabb értelemben pedig az emberi történetekben rejlő dühből, a keresésből, az imából és az életörömből, miközben a szövegek messzire rugaszkodnak a sablonoktól és a konvencióktól. A debütáló albumot április 20-án, szombaton mutatják be a közönségnek, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a 39. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. A lemez és a koncert apropóján Nagy Dániel Viktorral beszélgettünk. (Fotó: Sin Olivér)
A Wigama Lekko története zenekarként tavaly kezdődött az első turnéval, és ha jól tudom, ez első dalaitok is 2018-ban láttak napvilágot. Hogy találtatok egymásra Hrutka Robival?
Létezett még pár éve egy Kiválóságok Klubja, amelyet egy pénzintézet hozott létre, hogy a tudományos, kulturális, vagy közéleti területen kiemelkedő személyiségeket hozzon össze. Ennek a klubnak része volt egy tehetséggondozó program, ahova én mentoráltként kerültem be, mint pályakezdő színművész. Itt ismerkedtünk meg, ugyanis Robi tagja volt ennek a klubnak. Volt alkalmunk közösen fellépni az egyik rendezvényen, és onnantól kezdve, amikor csak tehettük, zenéltünk együtt.
Robi nagyon sok mindennel foglalkozik, áthangszerelte a Cseh Tamás-életmű jelentős részét, és azzal elég sok koncertet adtak akkor már évek óta, és volt, amikor abba a produkcióba, volt, amikor a Pilinszky-estbe szálltam be. Jöttek különböző projektek, amikben együtt dolgoztunk, például Grecsó Krisztián kétszereplős, Stop című zenés előadása. Ő mint zeneszerző, én, mint színész voltam ebben benne, de a közös zenélés vágya mindig jelen volt. Elkezdtem dalszövegeket, zenei alapokat írni, jöttek az ötletek, aztán adódott lehetőség arra, hogy játsszunk saját szerzeményeket koncerteken, akusztikus formációban, így kezdetben négyen, később már öten lettünk. Így jutottunk el a mai felálláshoz, amiben rajtunk kívül három kiváló zenész játszik, Fehérvári Attila basszusgitáron, Nádor Dávid dobokon, Szabó Árpád pedig hegedűn. Innentől kezdve a megszülető új dalokat mindig beépítettük az aktuális koncertműsorba, aztán pedig jött az ötlet, hogy ezt az időszakot foglaljuk össze egy stúdiólemez formájában.
Aki még nem hallotta, annak hogyan írnád le a Wigama Lekko zenéjét?
Szerintem rendkívül sokszínű, karcos is és lírai is egyszerre. Nagyon sok munka van benne mindenki részéről, pont ezen a héten fejeztük be a lemezt, és nagyon büszke vagyok erre az anyagra. Régóta vártam arra, hogy egy ilyen dolog megszülessen. Egyébként hamarabb szerettem volna énekes előadó lenni, mint színész, de valamiért mégis így alkult az életem, és a színészi pályámba is nem kevés energiát tettem bele, mégisösszehasonlíthatatlan az énekléssel. Az éneklés elmondhatatlanul fontos számomra, és nagyon sokat is ad: kevés színészi munka képes hasonlóan katartikus érzést kiváltani, hiszen a zene sokkal sűrűbb, koncentráltabb megélés, mint a színház, ahol másfél-két órán át tart egy előadás.
A közérthető, indie rockos, folkos zenei hangvétel mellett a szövegek kifejezetten mély értelműek, komoly témákkal foglalkoznak.
Azt gondolom, hogy ezek a dalok azért jönnek ki belőlem, mert van velük mondanivalóm. Nem egynyári slágereket akarok gyártani, nem ebből akarok megélni. Azért csinálom, mert szeretem, és van vele célom. Úgy látom, hogy a zene Robinak is hasonlót jelent, amelynek mentén szépet, különlegeset és jót akar létrehozni. Lehet, hogy oda kell figyelni a szövegekre, de ebben pont ez a jó, hogy tartalmas. Adni akarunk a dalainkkal, ez vagyok én, ezek vagyunk mi.
Milyen gondolatok inspirálnak dalírásra?
Ne kérdezz ilyet, mert nem tudom pontosan megfogalmazni! Ez egyfajta ihletett állapot - egyszer csak jön valami, amire azt mondom, hogy ezt az érzést valahogy meg kellene fogni. Ilyenkor veszem a gitárt, megkeresem hozzá az akkordokat, a hangulatot, és így tovább. Hozzá kell tennem, ezek nem egy-két nap alatt készülnek el, hetekig ülök a dalszövegeken. Nagyon sokat rágódom, igazi maximalista vagyok, egy-egy sor akár napokig megy a fejemben, szóval elég hosszú folyamat, amíg elkészül egy jó szöveg, ami velős is, sűrű is, kifejező is. De pont ez a jó benne, hogy nincs is hová sietni. Mindenki csinálja a saját dolgát az életben, nincs olyan kényszerhelyzet, hogy van egy zenekar, abból élünk, és le kell gyártani a következő dalt, a következő lemezt. Van idő arra, hogy kiforrja magát a zene és a szöveg is.
A szabadság a kulcsszó ezek szerint?
Abszolút. Ez, mint ars poetica is jelen van. Semmi sem kötelező, és mi is azért vagyunk együtt zenekarként, mert hiszünk abban, hogy jó, amit csinálunk.
Hogyan jött a lehetőség, hogy a debütáló lemezt a Budapesti Tavaszi Fesztivál kereteiben mutathassátok be?
Igazából már két éve bekerültünk a szervezők látóterébe, ugyanis az első közös koncertünket a CAFe Budapesten csináltuk, ami ugye a Budapesti Tavaszi Fesztivál őszi kiadása. A mostani meghívás úgy jött, hogy a szervezők is tudták, épp lemezkészítés előtt állunk, és rákérdeztek, lenne-e kedvünk bemutatni az anyagot elsőként a Tavaszi Fesztiválon. Ez egy kitűnő lehetőség számunkra, hiszen maga a rendezvény is nagy figyelmet kap minden értelemben.
A koncerten mire számíthat a közönség?
A dalok szerintem önmagukért beszélnek. Azt, hogy mennyire szerethetők és magukkal ragadók, majd a közönség eldönti. Annyiban lesz különlegesebb a koncertünk, hogy egyrészt lesz egy vendégzenészünk, Galambos Zoltán, aki billentyűs hangszereken közreműködik majd, másrészt a színházi előéletemből kifolyólag vannak mindenféle rövid emberi történetek a tarsolyomban, amiket szeretnénk összekapcsolni a dalokkal.
Ezt milyen formában kell elképzelni?
Régóta dolgozom a 100 szóban Budapest történetíró pályázatban, mint zsűritag, és a legjobb történetekből színpadi előadást is készítettünk Szilágyi Csengével, ez lett a 100 szóban a Város, ami a mai napig is fut a Mozsár Műhelyben. A pályázat lényege, hogy az emberek évről évre beküldik a saját, maximum száz szavas kis történetüket Budapestről, ami lehet valós, vagy fantáziaszülemény is és ezek rendkívül jók tudnak lenni. Sokszor nem is annyira fontos a hely, inkább az emberi oldal kerül a fókuszba. Akár hiszed, akár nem, iszonyat jó stand up jellegű sztorik ezek a hétköznapi történetek. Mivel én tudom, mekkora értéket képviselnek, úgy gondoltam, érdemes őket beleépíteni a műsorba, a dalok fel- vagy átvezetéseként, így kiaknázva színészi mivoltomat is. Tehát két szálon fog futni a koncert, lesz egy fő zenei vonal, a dalok között pedig a prózai részek hoznak majd be más-más árnyalatokat.
Számodra mit jelent a most megszületett lemez, illetve a hozzá kapcsolódó koncert?
Nem tudom igazából hasonlítani más projektjeimhez, csak annyit tudok - ha mondhatom így, és nem túl geil - hogy tényleg egy álom válik valóra a lemez megjelenésével, és azzal, hogy lesz egy letéteménye annak, ahogyan én szeretnék zenélni. A koncert pedig lehetőséget ad arra, hogy a szélesebb közönség előtt is bemutatkozhassak zenészként, énekesként, ezúttal nem musicaleket, vagy feldolgozásokat énekelve, hanem egy nagyon személyes, saját dologgal.
További információk a koncerthez kapcsolódó eseménynél, a Wigama Lekko Facebook-oldalán, valamint a Budapesti Tavaszi Fesztivál weboldalán és Facebookján.
