Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Fennállása egyik legkülönlegesebb koncertjére készül a Keep Floyding. Hazánk, de talán az egész közép-európai régió legsikeresebb Pink Floyd tribute zenekara május 10-én az emblematikus Live at Pompeii zenei anyagát adja elő az Aquincumi Amfiteátrumban, melynél autentikusabb helyszínt nem is találhattak volna itthon egy ehhez hasonló koncerthez. A fellépés előestéjén a zenekar gitáros-énekesével, Goldschmidt Gáborral beszélgettünk.
A pénteki koncertetek mindenképpen különlegességnek ígérkezik. Igaz, hogy már elfogytak a jegyek?
Igen, már sold out a buli. Ez nekünk is egy nagy öröm, egyben hatalmas meglepetés is, és már dolgozunk azon, hogyan tudjuk majd kárpótolni azokat, akik most nem jutnak be. Ha minden igaz, lesz a dolognak folytatása, sikerült ugyanis megegyeznünk az Aquincum Múzeummal több kisebb volumenű fellépésről, tehát a nyár folyamán lehet majd látni-hallani minket ugyanezen a helyszínen, a romok között. Ezek kisebb nézőszámú koncertek lesznek, ahol ugyanezt a korszakot elevenítjük majd fel.
Számítottatok ekkora érdeklődésre?
Azt nem reméltük, hogy ilyen gyorsan, elővételben elfogynak a jegyek, ez abszolút meglepetésként ért minket. Szerencsére úgy néz ki, hogy a közönség mellett az időjárás is mellénk áll, mert pont péntekre várható egy esőmentes időszak. Nagyon készülünk már rá, és nagyon várjuk.
Igaz, hogy már közel húsz éve szerettétek volna összehozni ezt a koncertet?
Így van. Több mint két évtizede kezdük a Keep Floyding zenekart, mondhatni azóta ápoljuk a Pink Floyd örökségét, és szinte egyből felvetődött, hogy kellene csinálnunk egy ilyen fellépést valamikor. Részben azért, mert többen is rendszeresen járunk-kelünk Óbudának ezen a részén. Másrészt a Live at Pompeii mondhatni emblematikus anyaga a Pink Floydnak, már csak azért is, mert rendkívül kevés hivatalos koncertfelvételük létezik. Szinte azonnal adta magát annak idején, hogy egy ilyen koncertet is jó lenne egyszer megszervezni. Aztán persze erre sosem volt rá lehetőség és ismeretség, legalább húsz éve cipeltük magunkkal ezt a vágyat.
Most hogyan jött a lehetőség?
Egy ismerős révén felvettük a kapcsolatot az Aquincumi Múzeummal, és szerencsére hamar kiderült, hogy ők is nyitottak egy ilyen koncertre.
Technikai szempontból elég speciális a helyszín, ahogyan Pompeii is az volt a Pink Floydnak. Hogyan oldjátok meg az olyan alapfeltételeket, mint például az áramellátás?
Utolsó információim szerint aggregátorokról megy majd a koncert, ha pedig az nem működne, akkor a helyi áramszolgáltatóval egyeztetve különböző villanyoszlopokból lehet kinyerni a szükséges mennyiséget. A színpadot és a mobilvécéket, meg minden hasonló körítést természetesen telepíteni kell majd, de szerencsére van egy profi partnerünk, aki minden efféléről gondoskodik majd.
Anélkül, hogy bármilyen meglepetést elrontanánk, milyen programra számíthat a közönség?
Stílszerűen eljátsszuk a Live at Pompeii tejes anyagát, a koncert második felének velejét pedig a Dark Side of the Moon adja majd. A körülbelül kilencven perces Live at Pompeii filmből a tényleges koncert körülbelül hatvan perc, és aki látta, az biztosan tudja, hogy épp ennek a lemeznek az Abbey Road stúdióban zajló munkálatairól készült felvételek adják a fennmaradó részt az interjúk mellett. Így természetesen adta magát, hogy annak a dalaival egészítsük ki mi is a mostani műsort.
Maga a Live at Pompeii szerinted hol helyezkedik el a Pink Floyd életművében? Utólag visszatekintve elég fontos korszakhatárt jelöl a zenekar életében.
Én nem korszakhatárnak, vagy mérföldkőnek nevezném, inkább egy nagyon jó lenyomata a Meddle albummal elkezdődött zenei változásoknak. Az a lemez nagyon szép előjele volt annak a fejlődésnek, ami később folytatódott az Obscured By Clouds, vagy a Dark Side of the Moon albumokon. Mindenképpen egy szép folyamat volt ez, nem érzek benne utólag sem túlságosan sarkos fordulatokat, viszont a Live at Pompeii pont a ritkaságszámba menő koncertfelvételek miatt egy nagyon jó mementója annak az átmeneti korszaknak, amikor az Echoes révén elindultak a pszichedeliától a progresszív rock felé.
Játszottatok már hasonlóan különleges helyszínen a húsz év alatt?
Ilyen rendkívüli, szabadtéri fellépésünk nem nagyon volt még. De Nagyon szép és emlékezetes koncerteket adtunk például a Müpában, ahol a színházterem az egyik kedvenc helyünk. Az elképesztő technikai felszereltség okán ott lényegében minden olyan dolog megvalósítható, ami a Pink Floyd koncertjeit is jellemezte. Nagyon emlékezetes volt az is, amikor 2014-ben a Müpa nagytermében előadtuk az Atom Heart Mother lemezt szimfonikus zenekarral kiegészülve. A mostani koncert pedig pont a szabadtéri, teljesen autentikus jellege miatt lesz egy mérföldkő a zenekar életében.
Ennek a hatalmas életműnek a gondozása nem kevés idő és energiabefektetést jelent, szóval távolról sem vagytok egy, a szó pejoratív értelmében vett tribute zenekar. Szerinted ti mit képviseltek a Keep Floydinggal?
Mindannyiunknak van polgári állása, nem a zenéből élünk, és amit a zenekarral keresünk, azt nagy általánosságban vissza is forgatjuk a zenekarba, a próbaterem bérleti díjától kezdve az eszközök vásárlásáig. Ez egy önfenntartó dolog, és nincs olyan kényszer, hogy minél több bulit nyomjunk, és minél több pénzt keressünk ezzel. Míg Magyarországon sok zenész meg van átkozva azzal, hogy a megélhetés és a kevés lehetőség miatt mindent el kell vállalniuk, addig mi erre nem vagyunk rákényszerítve, és ez azért egy nagyon kényelmes és kellemes pozíció számunkra. A Pink Floyd zenéjét így tényleg olyan helyekre tudjuk elvinni, ahol úgy érezzük, hogy megfelelő színvonalon és körülmények között vissza tudjuk adni azt, úgy, ahogy nézőként mi is szeretnénk látni egy hasonló formációtól.
A koncertről további információk a rendezvény Facebook-eseményén és a Keep Floyding Facebookján!
