Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sting kapcsán az egyik legnagyobb közhely, hogy szemlátomást a felföldi MacLeod klán leszármazottja, életének pedig csak egy másik halhatatlannal vívott párbaj vethet véget. Mindemellett kérdéses volt, hogy kvázi életműkoncertjén képes lesz-e ennek megfelelő energiadózist közvetíteni, vagy az előttünk álló két óra a kimért lakossági szórakoztatás jegyében fog-e eltelni. Nos, a politikai garnitúrával ellentétben nem próbálta meg mindenáron elnyerni a nyugdíjasok szimpátiáját: a nyilvánvaló slágerek (Englishman In New York, Desert Rose, Shape Of My Heart) ugyan elhangzottak, ugyanakkor egy rakás Police-dal is előkerült az ősrobbanás idejéből, köztük a So Lonely, a King Of Pain, a Walking On The Moon és kő punk rock Next To You is. Ehhez pedig csak egy élvonalas kísérőzenekar – köztük Josh Freese dobos (A Perfect Circle, Nine Inch Nails stb) -, három háttérénekes és némi fénytechnika volt segítségére. De Sting háttérvetítés, tűzijáték, színpadi horrorshow és Eddie-figura nélkül is leénekelte az eget, szemernyi kétséget sem hagyva arról, hogy ő ezt 68 évesen is élvezi, sőt, vérhasban halálozna el, ha eltiltanák a koncertezéstől. Ez a két óra csak és kizárólag a zenéről szólt, és így volt tökéletesen szórakoztató. (Fotók: Artlasso)
