Esélyt adunk arra, hogy ne rohanjunk együtt a világgal - Beszélgetés Gulyás Hannával, a Garden Wonder koncertsorozat szervezőjével

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Már a hetvenes években is voltak Magyarországon lakásokban rendezett kiállítások, manapság pedig egyre elterjedtebb a lakásétterem intézménye, az viszont mégsem kifejezetten hétköznapi, hogy valaki egy családi ház kertjébe, vagy akár metróállomásra szervezzen formabontó koncerteket. Gulyás Hanna és a Garden Wonder csapata mégis ebben látott fantáziát, így 2018 januárjától havonta különleges helyszínekre viszik rendezvényeiket, ahol a szokottnál bensőségesebb körülmények között találkozhatnak a fellépők a közönségükkel. Októberi koncertjükön, mely egyben a CAFe Budapest egyik rendezvénye is, Ed Prosek, iamyank és Lavalu lépnek majd színpadra, de a helyszín még most, alig több mint 24 órával a kapunyitást megelőzően is titkos, csupán annyit tudunk, hogy szombaton, azaz holnap 18 órakor lesz a kezdés. Hannával a Garden Wonder történetéről beszélgettünk, az interjú során pedig egy itthon minden túlzás nélkül egyedülálló szerelemprojektet ismertünk meg. (Fotó: Süveges Noel)

Nem túlságosan bevett szokás, hogy valaki hozzátok hasonlóan szokatlan, sok esetben titkos helyszínekre szervezzen koncerteket. Hogyan jött az ötlet, hogy ilyesmibe fogjatok?

Ahogy a név is tükrözi, az egész Garden Wonder egy kertben kezdődött, a családunk házának kertjében. Vicces, hogy ez interjúban még nem is került szóba, hiszen minden rendezvényen elmondom a közönségnek. Igazából nem is úgy indult a dolog, hogy csináljunk egy koncertsorozatot, hiszen összesen egy koncertről volt szó eredetileg. Egy amerikai zenész, James Spaite írt nekem egy üzenetet még 2017-ben, hogy most először jön majd Európába, és ha szervezünk neki egy fellépést, akkor szívesen eljönne Budapestre. Neten már hallottam akkor a zenéjét, és nagy hévvel nekiálltam, hogy életem első koncertjét megszervezzem. Semmilyen előzetes tapasztalatom nem volt, csak fogtam magam, és kitaláltam, hogy akkor legyen a koncert egy barbecue a kertünkben, legyenek füzérfények, összeraktam egy kis színpadot raklapokból, szőnyegekből. Elhívtam néhány barátomat, akik erre az egy alkalomra álltak össze zenélni, hogy legyenek ők az előzenekar, a fő fellépő, James előtt. Végül eljött hetven ember, tele volt az egész kert, nagyon jól sikerült az este, és utána mindenki elkezdett kérdezgetni, hogy mikor lesz ilyen legközelebb. Nem is nagyon tudtam nekik mit mondani, hiszen addig csak azt az egy koncertet szerveztem meg, de folyamatosan kaptam a visszajelzéseket, hogy legyen még több ilyen. Így aztán gondoltam egy nagyot, és kiköltöztem Londonba fél évre, mivel valaki mondta, hogy arrafelé vannak hasonló koncertsorozatok, és érdemes lenne megnéznem, ezek hogy működnek, mások hogyan csinálják.

Ez a gyakorlatban hogy nézett ki?

Elkezdtem járni Sofar Sounds koncertekre, akik egyébként Magyarországon is szerveztek már rendezvényeket. Ez a kezdeményezés Londonból indult, egy baráti társaság találta ki több mint tíz évvel ezelőtt. Azóta őket megvette a Virgin Media, szóval kicsit már komolyabb keretek között működnek, de pár évvel ezelőttig még abszolút „csináld magad” módon dolgoztak, rengeteget tanultam abból, ők hogyan szervezik a koncerteket. Néhány dolgot átvettem, néhány dolgot nem, így alakult ki a Garden Wonder koncepció, amiből aztán lett egy koncertsorozat, miután hazaköltöztem. 2018 január óta minden hónapban van rendezvényünk, havonta egyszer. Nagyon érdekes módon kezdődött el, gyakorlatilag adta magát a helyzet az első spontán megkeresés, és a jó visszajelzések után.

Kezdőként én biztos megkérdeztem volna egy nálam tapasztaltabb kollégát, és kötve hiszem, hogy azt a választ kaptam volna, hogy érdemes koncerteket kertbe, metróaluljáróba, fodrászatba szervezni. Neked ilyesmi fel sem merült?

Abszolút nem is volt olyen gondolat a fejemben, hogy megkérdezzek valakit. Kitaláltam, hogy szerintem ez tök jó lenne, és valahogy sikerült a valóságba átültetni ezt a gondolatot. Ráadásul élőben is legalább olyan jó volt, mint ahogy kitaláltam, sőt, még jobb is. Nagyon hálás lehetek és vagyok is a családomnak a segítségért. Édesapám zenész háttérrel rendelkezik, tehát tőle megkaptam minden olyan hangtechnikai eszközt, ami ahhoz kellett, hogy kihangosítsuk a zenét. Jöttek barátaim, akik készítettek videókat, jött fotós ismerős, hogy fényképezzen. Nagyon természetesen alakult ki az egész Garden Wonder koncepciója, meg a csapat is. Mai napig önkéntes stábbal dolgozunk.

Van esetleg valami szellemi célkitűzés a sorozat mögött? Mennyiben akartatok mást, mint amit általánosságban a koncert fogalma jelent?

Szerintem a mai világban az embereknek nagyon nagy szükségük van arra, hogy megpihenjenek, feltöltődjenek. Azért is csinálom többek között ezeket a koncerteket, hogy legyen az embereknek havonta egyszer lehetőségük arra, hogy kicsit megálljanak, és tényleg részt tudjanak venni a jelenben, ami akkor épp körülöttük történik. Az alapgondolat ennyire egyszerű. Aktív feltöltődés minden este: az embert nem terheli le az, hogy állnia kell, hiszen földön ülős koncertjeink vannak, ki is szoktuk hirdetni, hogy aki tud, hozzon magával párnát. Szőnyeget teszünk le, kényelmes nappali szobává varázsoljuk a helyszíneket. Bár nem kötelező, de mindenkit bátorítunk, hogy le lehet rakni a telefont, amíg tart a koncert, nem kell, hogy folyamatosan azon lógjon bárki. Van, aki csukott szemmel hallgatja a zenét, van, aki elterül a földön, van, aki beül az első sorba, hogy közelről láthassa, mit csinálnak a zenészek. Esélyt adunk arra, hogy kicsit ne rohanjunk együtt a világgal.

Ez az alapállás mennyiben tükrözi a személyes tapasztalataidat?

Azért is kedves nekem, hogy ezt így csináljuk, mert nagyon sok olyan koncerten voltam, ahol esetleg valamelyik kedvenc zenészem lépett fel, és ennek ellenére sem tudtam élvezni a bulit. Eleve nem vagyok 190 centi magas, ennek ellenére nagyon jól be tudnak elém állni az igazán magas emberek. Ha mellettem beszélgetnek, az is zavar, és azt sem igazán szeretem, ha valaki a telefonjával világít a szemembe. Ezeket egy Garden Wonderes estén abszolút megszüntetjük. Azzal, hogy az emberek földre ülnek, mindenki egyenlővé válik, hiszen mindenki jól lát, másrészt egymást és a zenészeket is megtiszteljük azzal, hogy ösztönözzük a telefonok elrakását. Teljes csend és odafigyelés van a koncerteken, nincs beszélgetés, mászkálás. A zenei blokkok között mindig hirdetünk szüneteket, így az emberek tudják azt, hogy ha mosdóba kell menniük, vagy épp beszélgetni akarnak, akkor arra is kapnak lehetőséget, anélkül, hogy bármiről le kell maradniuk, ami a színpadon történik. A szocializációra, ismerkedésre bátorítjuk is az embereket, csak mindennek megvan a helye és az ideje.

Ennek köszönhetően nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk, a fellépőktől és a közönségtől egyaránt. A zenészek minden alkalommal megköszönik, hogy egy olyan közönséget kaptak, akik értékelték őket, művészként és emberileg egyaránt. A közönség pedig nagyon szereti ezt a fajta megpihenős hangulatot. Vannak egyetemisták, akik egy-egy vizsga, vagy nagyon nehéz nap után esnek be, és nem azt mondják, hogy nagyon fáradt vagyok, ezért nem jövök el, hanem éppen azért jönnek el, mert fáradtak, és itt feltöltődhetnek. És annyira jó őket látni, milyen többletet ad nekik az ilyesmi. Ráadásul a partnereinktől eddig szinte minden alkalommal megkaptuk a koncert végeztével, hogy ez volt az egyik legjobb eddigi élményük helyszínként, mert a közönségünk is nagyon tisztelettudó, nincs rongálás, nincsenek problémák. És persze nem csak elpakoljuk az asztalokat és a székeket a koncert előtt, de a végén is segítünk visszapakolni.

Tehát, még ha nagy szavakat is használok most, picikét visszavezetitek a koncerteket ahhoz, amiről eredetileg szólnak. A közreműködőket hogyan választjátok ki?

Mivel eleve csak havonta egyszer van koncert, eléggé megszűrjük azt, ki az, aki beleillik a koncepcióba, akit mi is hitelesen tudunk képviselni. Sikerült felépítenünk egy nagyon jó hírnevet, magas művészi színvonalú produkciókkal dolgozunk, olyanokkal, akiket a csapat, és én is úgy ítélünk meg, hogy mögéjük szívesen odaállunk, szívesen támogatjuk őket a karrierjükben, és el tudjuk őket képzelni bármilyen színpadon. Amiatt is fontos ez, mert a Garden Wonder nemzetközi közösség. Angolul zajlik a konferálás, amit egyébként én szoktam csinálni, és a fellépők is angolul kommunikálnak a nézőkkel. A közönség nagyjából felerészt külföldiekből áll, vannak Erasmusos diákok, egyetemisták, itt élő külföldiek, és szinte mindig beugranak turisták, akik csak nézik a különböző programokat a hétvégére, és minket választanak. A magyar közreműködőket is arra kérjük, hogy ha lehet, angolul énekeljenek, és persze elég sok olyan magyar produkciót hívunk meg, akik neoklasszikus, vagy instrumentális zenét játszanak. A fő vonal az indie-folk, vagy ha úgy tetszik a singer-songwriter előadók, de nyitottak vagyunk bármilyen előremutató zenére. Hívtunk már slam poetry-s srácot, nemrég jött el immár másodszor Sheffieldből egy rapper, zseniális arc, Otis Mensah, aki fellépett már a Glastonbury fesztiválon is. Először eljött januárban, és most szeptemberben megint, mert időközben kijött egy verseskötete, azt turnéztatja mostanában. Annyi a fontos, hogy passzoljon az előadás ebbe a „nappali feelingbe”, ezért eddig például a heavy rock és metal vonal kimaradt, de folyamatosan feszegetjük a határokat, nyitott a közönségünk.

Ami még fontos, hogy a fő fellépő minden esetben külföldről jön, azaz megfordítottam azt a koncepciót, amit főleg kisebb klubkoncerteken figyeltem meg, hogy a fő szám mindig az, aki nagyon sok embert vonz itthonról, és ha valaki kevésbé ismert, az csak előzenekar lehet. Nekünk már van egy stabil közönségünk, jó hírnevünk, és akik voltak már estjeinken, azok tudják, hogy legközelebb is valami jót kapnak tőlünk, megbíznak bennünk. Mivel már eleve az első koncertünk is olyan volt, hogy egy amerikai zenész rajtunk keresztül jött először Budapestre, ezt a koncepciót meg is őriztük. Tehát mindig olyasvalaki a húzónév, aki kifejezetten a Garden Wonder miatt érkezik Budapestre - akár Berlinből, akár Londonból, Dublinból, Belfastból, vagy éppen Ausztráliából.

Akkor gondolom, az is ennek köszönhető, hogy nem átlagos környezetben rendezitek a koncerteket.

Nagyon szeretem az érdekes helyszíneket, ahol még nem volt koncert, vagy ami nem szokványos koncerthelyszín. Ha meg szokványos, általában azt is felforgatjuk kicsit a szó jó értelmében. Elég sokszor megyünk kávézókba, nagyon jó koncertünk volt például az Andrássy úton a Flowban, ahol például februárban lépett fel először közösen iamyank és Ed Prosek.

Akik a következő koncerten már szintén másodszor lépnek fel a sorozatban. Ed Prosekkel hogy kerültél kapcsolatba?

Ő volt az első zenész, akit úgy hívtam el, hogy semmilyen személyes ismeretségem nem volt előtte. Hiszen általában így szoktam meghívni a fellépőket, sokat járok mindenféle koncertekre, fesztiválokra, és ha látok valakit, aki tetszett, meg szoktam kérdezni, hogy „Helló, voltál-e már Budapesten?” Edet a a Spotify-on találtam meg, rá is írtam, hogy lenne-e kedve eljönni, de 90%-ban biztos voltam benne, hogy nemet mond majd. Ehhez tudni kell azt is, hogy ez az egész nekem egy szerelemprojekt, nem a bevételre utazunk, tehát nem elsősorban a vaskos gázsikkal nyerjük meg a fellépőket. Nagyon csodálkoztam, amikor visszaírt Instagramon, hogy meggondolja. Elkezdtünk beszélgetni, majd pár hét múlva rám írt: „Tudod, mit? Eljövök Budapestre!” Ez számomra egy hatalmas dolog volt, mert ő a Spotify-on milliós hallgatottságú művész, nem számítottam arra, hogy eljönne az én kis ötven fős rendezvényemre zenélni. Ez hatalmas löketet adott az egész csapatunknak a folytatáshoz. Viszont az volt a feltétele, hogy szerezzek neki egy zongorát. Nem digitálisat, hanem egy rendes, klasszikus zongorát. Én meg ott álltam egy hónappal a tervezett időpont előtt, hogy nekem nincs zongorám, a helyszínül szolgáló kávézóban sincs, most mit csináljunk? Ráadásul pont akkor talált meg ugyanezzel a kéréssel iamyank is, mert valahogy épp neki is ilyen ötlete támadt. Már elkezdtem nézelődni Jófogáson az olyan típusú hirdetéseket, hogy „Nagymamámnak volt egy zongorája, nem tudom, működik-e…” én meg írogattam az üzeneteket, hogy milyen feltételekkel lehetne valamelyiket megvenni, de szerencsére erre végül nem került sor.

Hogyan oldottátok meg a dolgot?

Az előző havi Garden Wonderen - aminek a helyszíne a PSTR Design Store volt a Dohány utcában, ahol szó szerint ruhák között tartottunk koncertet, ezen az estén lépett fel először Otis Mensah, aki a közönséget felállította, ő meg konkrétan lefejelte a padlót, óriási volt - megemlítettem valakinek, hogy nincsen zongoránk, pedig nagyon kellene. Az egyik srác, aki ott dolgozott, odajött hozzám azzal, hogy hallotta, mi a gondom, és felajánlotta, hogy az övét ingyen elvihetjük, ha megszervezzük az oda-vissza szállítást. Ezzel akkora kő esett le a szívemről! Hiszen nem is ismert, csak úgy felajánlotta. Ráadásul a helyszín is mögém állt, kifizették a szállítás díját, úgyhogy lett egy zongora, és a következő hónapban iamyank élete első szólóban adott zongorás koncertjét adta a Garden Wonderen, és eljött Ed Prosek is, így lett egy százhúsz fős, zsúfolt házas esténk lett a végén. Annyira jól sikerült, hogy még csak február volt, de már mindenkinek azt mondtam, hogy nem tudom, lesz-e ennél jobb koncertünk idén.

Most viszont szinte ugyanez lesz a felállás, csak háromszor annyi nézőt vártok.

A mostani történet úgy kezdődött, hogy Ed felhívott két héttel a koncert után Berlinből, azzal, hogy egész éjjel nem tudott aludni, végig a Garden Wonderes koncerten gondolkodott, és vissza akar jönni. Csak annyit kért, hogy ezúttal csináljunk egy nagyobb volumenű dolgot. Már a telefonban megmondta nekem, hogy ő hisz ebben a kezdeményezésben, és személyesen támogatja az ügyet, és kérte, keressek neki vonósokat, meg találjunk úgy háromszáz főnyi közönséget. Én meg azt mondtam, hogy ez talán nem lehetetlen, elkezdtem telefonálni, és egy napon belül kiderült, hogy működhet a dolog. Szóval ezt a holnapi estét már március óta szervezzük.

Hogyan lett az előadás végül a CAFe Budapest egyik rendezvénye?

Ők Török Dávid révén jöttek a képbe, aki iamyank hangtechnikusa. A koncert alapötlete már megvolt, az este egyik különlegességének ígérkező Una Corda zongorával együtt, és eredetileg a Kiscelli Múzeumot szemeltük ki helyszínként. El is mentünk egy terepbejárásra, de utólag sajnos kiderült, hogy egész októberben kiállítás lesz, nem tudják már odaadni a kiszemelt termet. Ötleteltünk, hogyan tudnánk egy ekkora termet megszerezni máshol, hiszen nem kevés anyagi befektetés a közreműködő zenészek honoráriuma, vagy egy helyszín bérleti díja, ami egyébként a legtöbbször a helyek, ahová a koncerteket visszük, nem is számítanak fel, hogy ezzel is támogassák a kezdeményezést. Dávid dobta be a CAFe Budapest nevét, akik egy találkozó alapján azt mondták, hogy nekik ez tetszik, és szeretnék támogatni.

Bár a helyszín továbbra is titkos, jegyet lehet még venni a koncertre?

Ezúttal annyi változik, hogy a kivételesen nem e-mailben fogjuk kiküldeni a koncert helyszínének a nevét, hanem 24 órával a koncert előtt tesszük majd azt közzé a CAFe Budapest és a Garden Wonder felületein. Pár belépőnk még van, szóval elképzelhető, hogy a helyszínen is lesz majd jegyvásárlási lehetőség, de ezt nem tudjuk garantálni, szóval érdemes mielőbb lefoglalni a helyet.