Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Adam McKay tavalyi filmje, az Alelnök (Vice), nem tudta megugrani A nagy dobás sikerét, de egy teljesen korrekt portréfilmet készített Amerika egyik valaha volt legbefolyásosabb alelnökéről, akit az elhízott Christian Bale alakít.
Dick Cheney az Egyesült Államok 46. alelnöke volt, aki George W. Bush mellett is szolgált és aki jelen volt, amikor kitört az iraki háború és a terrortámadások is az ő idejében szaporodtak meg Amerikában. Az Alelnök jól mutatja be, amit már eddig is tudtunk, hogy a politika tulajdonképpen úgy ahogy van egy nagy hányás, de emellett a legnagyobb játszma is a világon, ahol a tét nem kisebb, mint maga a társadalom és a benne élő emberek, ha pedig mindezt még a tengerentúlról szemléljük, akkor globálisan is láthatjuk ennek fontosságát, nem csak lokálisan. Cheney-ről a többség úgy tartja, hogy óriási hatalommal bírt, amiben a legfélelmetesebb az volt, hogy ezt akkoriban még kevesen ismerték fel. Trump például napjainkban kéretlenül posztolja minden apró gondolatát, de Cheney az ilyen politikusokkal szemben pontosan az a fajta volt, akit titokzatosság ölelt körül, kerülte a nyilvánosságot valamint a médiát és nem is volt kérdés, hogy sokszor visszaélt jogkörével vagy simán csak túllépte azt.
Az Alelnök totális antihősként ábrázolja a férfit, amitől kicsit egyoldalúan működik a film, ráadásul arra sem kapunk feltétlenül konkrét válaszokat, hogy mit, miért tett és a motivációk megértésének hiányában néha több lesz a kérdés, mint a válasz. Az életrajzi film azonban az alapokat lerakja és azt jól bemutatja, hogy honnan indult és meddig jutott főhősünk. Dick Cheney (Christian Bale) egy egyszerű wyomingi férfi volt, akit kicsaptak a Yale-ről, mert túl sokat ivott. Felesége (Amy Adams) azonban erős ráhatást gyakorolt a férjére, aki ezek után összeszedte magát és gyakornok lett Washingtonban. Donald Rumsfeld (Steve Carell) mellett egyre magasabbra tört a ranglétrán és 1988-ban még úgy nézett ki, hogy az elnökválasztáson is indulni fog. Azonban ez a terv romba dőlt, amikor konzervatívként megtudta, hogy a lánya meleg és mivel a család fontos volt számára, így erről a fajta politikai törekvéséről lemondott. Ezután karrierjében az lett a következő fontos állomás, amikor Bush felkérte őt kampányának segítésére.
A film teljes mértékben a közelmúlt amerikai eseményeire reagál, amik annyira frissek, hogy még nem teljesen egyértelmű minden körülmény. A film talán pont emiatt is sántít és az objektív ábrázolás helyett egyértelműen elítéli ezt az idősen már kopaszodó, sunyi, konzervatív fehér férfit, aki talán az egyik legdörzsöltebb politikus volt valaha.
Adam McKay író és rendező eddig olyan filmjeiről volt híres, mint a Tesó Tusa vagy a Pancser Police, de A nagy dobással tört be igazán a köztudatba, amikor egy unalmasnak tűnő témáról egy borzasztóan izgalmas mozit csinált. Sajnos az Alelnök kicsit egyenetlen lett ahhoz a filmjéhez képest, de itt is rendkívül érdekfeszítő az életrajzi téma és a humor jó szolgálatot tesz; nagyon emlékezetes gegekkel sikerült egy csomó jelenetet megoldania és ütős poénokkal keverte ki a sorozatos politikai tragédiákat, amik jól működtek a vásznon. Ehhez hozzájön még Christian Bale, aki A gépészben való szerepéért csontsoványra fogyott, most meg pocakosra hízott, Amy Adams még a szünetekben is szerepben maradt és kiemelkedően hozza a feleség szerepét, Steve Carell mindig hibátlan, valamint itt van még Sam Rockwell, aki Bush-ként is megoldotta a feladatot. Az alakításokban nincs hiba és a sminkekért is megérdemelten járt az Oscar. Christian Bale valószínűleg nem véletlenül köszönte meg a Sátánnak az inspirációt, amikor átvette ezért a szerepért a Golden-Globe díjat, mi pedig egyértelműen nyugtázhatjuk a Vice után, hogy néha az unalmasnak tűnő, halk politikusok a legveszélyesebbek, akiknek a döntéseik olykor csak hosszútávon nyernek értelmet. Nagy kár, hogy néhol unalmas egy-két rész, lehetett volna levenni a játékidőből, de a téma érdekfeszítő és a színészek parádésak.
