Mindennek van olyan szelete, ami hatni tud ránk - Harmed-interjú

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nem túl gyakori, hogy rangos nemzetközi díjra jelölnek egy magyar underground zenekart, ebben az évben mégis így történt. A zajos, kísérletezős, elektronikus hatásoktól sem mentes metálzenében utazó Harmed idén ott van a Music Moves Europe Talent Awards legjobb 16 zenekara között. A MMETA célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a friss és feltörekvő európai könnyűzenei produkciókra, akik nemcsak Európában, hanem azon túl is, a szó szoros értelmében vett nemzetközi áttörés előtt állnak, és akik számára már csak egyetlen lökés hiányzik a karrierjük felíveléséhez. Ez már elengedő apropó volt ahhoz, hogy interjút készítsünk a zenekarral. Tóth Gábor és Keresztesi Balázs gitárosokkal beszélgettünk.

Ahogy elnéztem a többieket, elég erősen kilógtok a MMETA mezőnyéből, hiszen nem nagyon van a jelöltek között olyan produkció, akik hozzátok hasonlóan szélsőséges zenét játszanak. Pontosan miről szól ez a szavazás, és hogyan figyeltek fel rátok?

Tóth Gábor: Ez egy olyan kezdeményezés, ami elsősorban az európai térségben működő lévő fiatal zenekarokat figyeli, mennyire aktívak, mennyi bennük a kezdeményezőkészség, hogy elősegítsék a saját előrejutásukat. Röviden annyi a lényege, hogy a díjat odaítélők figyelik a zenekarokat, ki az, akivel ténylegesen történik valami, és akit kiválasztanak, azokat jelölik erre a díjra, ezzel is segítve azt, hogy nagyobb figyelmet kapjanak nemzetközi szinten.

Keresztesi Balázs: Az ugyanúgy Loud kategóriában jelölt finn Beast In Black áll a legközelebb hozzánk, de úgy érezzük, talán pont ez a szélsőségesség az, ami a jelölésünkhöz vezetett. Elég aktívak voltunk ez elmúlt két évben, valószínűleg így figyeltek fel ránk.

Mit figyelnek ilyenkor? Hogy mennyit koncertezik egy zenekar, mennyire próbálkozik nemzetközi színtéren, esetleg az online közösségépítés is számít ebben az esetben? Nálatok egyik téren sincs nagy kérdés, hiszen idén turnéztatok az Apey and the Pea vendégeként, jártatok külföldi fesztiválokon, vagy játszottatok nyáron a Meshuggah előtt is a Barba Negra Trackben.

Keresztesi Balázs: Talán az egészet egyben, hogy mennyire aktív az adott zenekar. Próbáltunk minnél többet koncertezni, legyen az saját szervezésű külföldi turné vagy itthoni koncert sorozat. Rendszeresen hoztuk ki az új dalokat és videókat, próbáltuk időzíteni a megjelenéseket a turnékhoz. Sokat számítanak az online visszajelzések, valószínűleg ezeket is figyelembe veszik, de nem csak arról van szó, hogy hányan lájkolnak egy posztot. Szerintem ez az, ami okoz egy ilyen hólabda-effektust: egyik esemény követi a másikat. A Meshuggah-s koncert lehetőség is sokkal inkább egy folyamat eredménye.

Mondhatni, a lehetőségek kézenfogják egymást?

Tóth Gábor: Szerintem igen. Ha már az elejétől beletesz az ember annyi munkát, hogy minőségi legyen a végeredmény, akkor nem feltétlenül léteznek határok, és az események szinte maguktól is megtörténnek, ha az ember jó helyen van jó időben, és van annyi szerencséje, hogy a csillagok állása is megfelelő.

Ez a befektetett munka a ti esetetekben mit takar?

Tóth Gábor: Szerintem az első egy-másfél év nálunk úgy nézett ki, hogy reggeltől estig a stúdióban voltunk, írtuk és tervezgettünk a dolgokat.

Keresztesi Balázs: Van egy saját stúdió- és próbatermünk, gyakorlatilag minden szabadidőnket próbáljuk itt tölteni. Mindenki dolgozik persze, de ez már nem csak egy hobbi. Nem úgy állunk hozzá, mint esetleg korábban, hogy épp van-e kedvünk zenélni, hanem próbáljuk tudatosan építeni a dolgainkat.

A zenétekre ez mennyire igaz? A saját definíciótok szerint egyszerűen metal, amit játszotok, de ennél azért jóval sokrétűbbnek érzem azokat a forrásokat, amiből a dalaitok táplálkoznak.

Keresztesi Balázs: Pont emiatt nem szeretjük kategorizálni a zenekart. Igyekszünk nem skatulyázni azt, amit csinálunk, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle fordul az ízlésünk. Hallgatunk ugyanúgy elektronikus zenét, rapzenét...

Tóth Gábor: Mindenben meg tudjuk találni azt, ami inspirálni tud minket, lehet az egy film, vagy a legszélsőségesebb elektronikus zene. Lehet akár metal, lehet hardcore, a Converge-től a The Locuston a Nine Inch Nails-en át a Deftonesig, mindennek van olyan szelete, ami hatni tud ránk. Ebből jön ez a komplexebb zenei világ.

Akkor lehet azt mondani, hogy inkább érzések, vagy hangulatok mentén és nem egyes műfajok mentén inspirálódok.

Keresztesi Balázs: Így van. Egy úgynevezett stílus jelenthet akár falat is bizonyos értelemben, amit vagy átlépsz, vagy nem lépsz át.

Tóth Gábor: Mi pont nem abban gondolkodunk, hogy akkor „metálzenekar akarunk lenni, pont”, és emiatt aztán kizárunk minden elektronikát. Amikor hallgatjuk a félkész dalokat, és beugrik egy olyan ötlet, hogy mondjuk, ide jöhetne egy nagyon szélsőséges elektronikus rész, akkor azt fogjuk megcsinálni. Nem fogunk magunknak megálljt parancsolni, ha a dal ilyesmit kíván.

Keresztesi Balázs: Feszegetjük a korlátainkat.

Viszont az undergroundban is rengeteg produkciót látunk, akik pont így esnek be két szék közé. Nektek nem nehezíti meg a dolgotokat ez a hozzáállás?

Tóth Gábor: Nem feltétlenül akarunk megfelelni senkinek. Csináljuk, amit érzünk, és ha eljut olyan emberekhez, akik azt mondják rá, hogy ez így oké, annak örülünk, de nem ez az elsődleges szempont.

Számotokra mit jelent, hogy egy ilyen, mindenféle stílusú előadóból álló mezőnyben kerültetek a legjobb 16 közé?

Keresztesi Balázs: Meglepődtünk de igazából nem tartjuk ezt versenynek.

Tóth Gábor: Nem is szoktuk, és nem is szeretjük hasonlítgatni a mezőnyben résztvevőket, hogy ki most épp hol tart. Mi haladunk a számunkra kikövezett úton, ez a lényeg.

A szavazással járó nemzetközi figyelem akkor inkább egyfajta bónusz?

Tóth Gábor: Örülünk neki nyilván, mert ez nagyon nagy szó, és nagyon nagy dolog. De igazából az a legfontosabb, hogy mi saját magunk elégedettek és boldogok legyünk attól, amit csinálunk.

Mikor van olyan, amikor így éreztek?

Keresztesi Balázs: Ezek lehetnek akár apró lépések is. Már az is egy tök jó örömforrás, amikor csak magunknak zenélünk, írunk vagy demózunk, persze azt is jó látni ha jó visszajelzéseket kapunk egy klipre, vagy látjuk, hogy sokan hallgatnak egy dalt a Spotify-on.

Ha már szóba kerültek a klipek, azokat is magatok készítitek. Mennyire jellemző rátok ez a DIY-mentalitás?

Tóth Gábor: Abszolút, igazából mindent magunknak csinálunk. Az arculat, az összes grafika, az összes klip saját kútfőből jön.

Keresztesi Balázs: Mi vesszük fel az alapanyagot a videókhoz, mi vágjuk, mi színezzük, mit találjuk ki a koncepciót. Próbálunk mindent magunk megoldani, egyrészt, hogy ne függjünk másoktól, másrészt hogy a saját tempónkban tudjunk haladni.

Tóth Gábor: Ráadásul olyan konkrét elképzeléseink vannak mindenről, ami miatt nem is biztos, hogy tudnánk mással együtt dolgozni ezen a téren úgy, hogy garantáltan azt kapjuk vissza, ami a fejünkben van. Az a legegyszerűbb, ha magunk valósítjuk meg ezeket.

Keresztesi Balázs: Ez nyilván kicsit erős kijelentés, de van benne igazság. Nézd meg az Every Me videóklipjén lévő effektet, aztán képzeld el, hogyan magyarázzuk el azt egy külsős videóvágónak, hogy figyelj, ilyet szeretnénk! Ezért inkább mi dolgozunk rajta, magunknak tekergetjük ki a dolgokat. Ahogy a zenére, úgy a képi világra is próbáljuk a saját látásmódunkat rávetíteni.

Az koncepció egyébként, hogy nincs basszusgitárosotok?

Keresztesi Balázs: Volt az első másfél évben, de az egyre rendszeresebb turnékat és koncerteket egy idő után nem tudta összehangolni a munkájával. Azóta meg nem találtunk olyan embert, aki beférne a zenekarba, és ennyi időt és energiát bele tudna fektetni, amennyit mi próbálunk. Nálunk ez tényleg napi elfoglaltság, minden nap foglalkozunk a zenekarral, és ez elég sok lemondással jár. Nem mindenki tudja feltétlenül magáénak érezni ezt, a tempónkból viszont nem szeretnénk visszavenni. De annyira nem is hátráltat ez minket, sem élőben, sem a dalok írásakor.

Szóba került, hogy a koncertezés és a turnék fontos elemei annak, hogy haladjanak a dolgaitok, de gondolom, ennek ellenére nem áldozatként tekintetek arra, amikor beültök a buszba.

Keresztesi Balázs: Az olyan dolgok mint amikor Levinek kiment a térde a 15 állomásos Európa turné első állomásán megnehezíti a dolgokat, de imádunk utazni és új embereket megismerni a koncerteken, minden nehézség ellenére. Ezt még mindig fontosabbnak tartjuk például az online jelenlétnél, sokkal inkább ebben bízunk és erre építünk. Így lehet a legegyszerűbben eljuttatni a zenénket másokhoz, és talán ez is az oka, hogy egyre több lehetőségünk van.

Tóth Gábor: Van olyan tag a zenekarban, aki tavalyig még egyáltalán nem járt tenger közelében, ehhez képest akkor egy hét alatt ki tudott pipálni hármat is a térképen. Az ilyen élmények nagyon jók tudnak lenni, a legnehezebb pillanatoktól a legjobbakig így van.

Azért a már említett tudatosság nem feltétlenül jellemző minden, alig több mint két éve működő zenekarra.

Keresztesi Balázs: Korábban mindenkinek volt már zenekara, így bizonyos értelemben kitaposott úton indultunk el és az eddigi tapasztalataink szerint próbáljuk építeni a zenekart. Gabival lassan tíz éve ismerjük egymást, korábban a The Banished-ben játszottunk már együtt.

Tóth Gábor: Amikor az a zenekar megszűnt, hosszú időn át összejártunk ötletelni, gitározni együtt. Se Balázs, se én nem csináltunk új zenekart, mert valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy együtt írogattunk.

Keresztesi Balázs: Jól kiegészítjük egymást, ha Gabi elakad valamiben, mindig tudok neki segíteni, és persze ez fordítva is működik, összeszokott csapat vagyunk már.

Egy ideje már egy külföldi kiadó, a Los Angeles-i Famined Records is segít az ügyeitek intézésében. Mi az, amit ad nektek ez az együttműködés, hogyan találtátok meg egymást?

Tóth Gábor: Amikor kiadtuk a 605 című első dalunkat, már készen volt a From Day One című EP-nk, ők pedig megkerestek minket, hogy érdekelné őket a zenekar, és ha van még kiadásra váró anyagunk, akkor meghallgatnák. Elküldtük nekik és rövid egyeztetés után szerződést kaptunk.

Keresztesi Balázs: Az EP-ciklus merchandise gyártásában, forgalmazásban segítettek, valamint az online premiereket és sajtómegjelenéseinket, illetve a digitális megjelenéseinket is ők intézték.

Mit gondoltok, van még manapság szükség fizikai hanghordozóra?

Keresztesi Balázs: Amiatt nem akartunk CD formátumot, mert akkor összesen öt dalról volt szó, ezt utólag kicsit megbántuk, de a jövőben ha lesz hosszabb hangzóanyagunk, akkor meg fogjuk ezt lépni. De ugyanúgy ott van a Spotify, arra nagy hangsúlyt fektetünk, az valamilyen szinten ki is váltja a fizikai kiadást nálunk, de persze nem ugyanaz.

Tóth Gábor: Barátok és ismerősök között nem is ismerek már szinte olyat, aki Youtube-on, vagy fizikai formátumban hallgatna zenét. Mindenki vagy az AppleMusicot vagy a Spotify-t pörgeti, és ehhez valamilyen szinten mi is kénytelenek vagyunk alkalmazkodni.

Ma éjfélig még lehet rátok szavazni a MMETA oldalán. Miben segíthet nektek, ha netán ti nyeritek meg a díjat?

Keresztesi Balázs: Aki szavaz, nem is feltétlenül gondol bele, hogy mit jelent a szavazata egy zenekar számára. Ha netán nyerünk, garantáltan nagyobb nemzetközi figyelmet kapunk majd, felkelthetjük kiadók, menedzsmentek, koncertszervezők érdeklődését, ami leginkább beindíthatja egy zenekar karrierjét. A győztes a hatalmas figyelmet nyer és pénzjutalmat is kap, de sokkal inkább fontosabbnak tartjuk, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk.