Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha kellene egy hibát mondani az amúgy tökéletesnek tűnő Alter Bridge lemezeivel kapcsolatban, akkor az a rossz arányérzék lenne. Mert bár sok zenekar két kezét összetenné a Walk The Sky gyengébb dalaiért, de ha az albumot önmagában nézzük, legalább három számnak egyszerűen le kellett volna kerülnie róla. És még csak meg sem tudnám mondani, hogy pontosak melyiknek, mert azokat könnyebben meg tudnám nevezni, amiket vétek lett volna. Például ilyen a nyitó, Wouldn’t You Rather, vagy a szintén inkább tipikusnak mondható, de lazább In The Deep, ami akár az utolsó Slash-szólóra is rákerülhetett volna, de nagyon jó a fokozatosan építkező Clear Horizon is, ahol talán a lemez legjobb refrénjét hallhatjuk.
Na de a lemez értékei ott vannak, ahol az Alter Bridge kicsit elrugaszkodott a saját világától. A Godspeedben a szinti és a zongora nem csak a dal elején jelenik meg, hanem gyakorlatilag végig szól, és olyan atmoszférát ad a dalnak, ami rájuk korábban nem volt jellemző, még akkor is, ha a verze tipikus Myles Kennedy-dallam, a bridge a refrénnel együtt viszont inkább popos (aor-os?). Ehhez hasonló a Pay No Mind is, ahol még szervesebb a szinti jelenléte, de az igazi frissesség az Indoctrinationben van, a morgó riffel, a sejtelmes énekkel és a dal végéig ott lebegő feszültséggel.
Érdekes amúgy az Alter Bridge, mert úgy veszem észre, hogy az idősebb és akár a zenével nagyon közeli viszont ápoló korosztály kedvencei, akik szeretik elemezgetni, szétszedni a zenét, de közben élvezni is. Ezen a lemezen végre valóban van mit elemezni, de elég lett volna ebből akár 10 dal is. (4/5)
