Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pár éve születésnapomra kaptam egy Chromecast Audio hálózati lejátszót. Ez ugye a hálózatképtelen hifiket teszi hálózatképessé, lehet rajta hallgatni mindenféle dolgot az interneten keresztül. Elég jó kütyü, ráadásul olcsó (volt, amíg lehetett kapni, mert azóta leállították a gyártását), és igazából még mindig szeretem, mert elég jó hangminőséget tud (pláne külső DAC-kal), csomó mindent lehet rajta streamelni, viszont van egy igen nagy baja számomra: nem tudja a szünetmentes (gapless) lejátszást sem Spotifyról sem Tidaleről. Google Play Musicról tudja, de az meg ősszel megszűnik, szóval nagy öröm már abban sincs, a Youtube Music pedig (egyelőre) ugyanúgy szüneteket tesz a számok közé, mint az előbbi kettő, szóval az sem megoldás, hiába van Youtube Prémium előfizetésem. (A nyitóképen a Pro-Ject Stream Box S2 Ultra és a Pre Box S2 Digital látható.)
Az internetet böngészve egyébként meglepő módon kevés embert érdekel ez a szünetmentes lejátszás dolog. A mai napig árulnak nagyon jónak mondott CD lejátszót is, ami nem tud gapless lejátszani, és mikor egy ilyen eszköz tulajdonosánál érdeklődtem, hogy ez valóban így van-e, igazából azt sem tudta miről beszélek. Pedig a gapless lejátszás alap kellene, hogy legyen. Milyen már például egy koncertlemeznél, ha szünetet rak a dalok közé, vagy a klasszikus lemezeknél egyszercsak leáll egy pillanatra a lejátszás. A Pink Floyd teljesen egyben Dark Side Of The Moon lemezéről meg ne is beszéljünk. Szóval engem zavar ez a dolog. Nagyon.
Persze meg lehetne oldani, hogy mondjuk a számítógépből kilógó Dragonfly Cobalt DAC-ra rádugok egy analóg kábelt, a másik végét pedig beledugom a hifibe, aztán megy mindenhonnan a gapless, de ez kényelmetlen. Az lenne a jó, ha a számítógép bekacsolása nélkül tudnék a fotelben ücsörögve zenét hallgatni a netről, zavarmentesen. Azt hittem amúgy, hogy találtam egy megoldást, hogy a Tidal gapless legyen Chromecasten, de a Roon is csak akkor képes erre, hogy van egy bekapcsolt gép, ami a Roon magját adja, szóval ez zsákutca lett, nem is szólok róla többet (pedig ez a Roon dolog nem lenne rossz).
A hosszú felvezető arra volt csak jó, hogy jelezzem, minek kellett megfelelnie a Pro-Ject két nálam járt hálózati lejátszós dobozának, a Stream Box S2-nek és a Stream Box S2 Ultrának. Hogy le is lőjem a poént, igazából meg is feleltek neki, meg nem is. Vagyis mondjuk úgy, hogy a kettő együtt minden igényemet kielégíti.
Ugyanis a nagyjából százezer forint körül kapható sima S2 tökéletesen hozza a Spotify Connecten keresztül a szünetmentes spotifyos lejátszást, a Tidal viszont akkora szüneteket tesz a számok közé, hogy olyat még nem hallottam. A nagyjából 250 ezer forintba kerülő Ultra viszont egyszerűen mennyei, ha Tidalben gondolkozunk. Semmi szünet, tökéletes hangzás, még az MQA-t is tudja Tidaleről (pláne egy Pro-Ject Pre Box S2 Digitallal összekötve). A Spotifyt viszont nem tudja szünetmentesen lejátszani, bár ezek csak akkorák, mint mondjuk ha Chromecasten hallgatnám, és nem lehetetlen, hogy egyszer megkapja a Spotify Connect szolgáltatást is, akkor meg panasz nem lehet rá.
Ebből kiindulva tehát a sima Stream S2 leginkább azoknak készült, akik egy olcsó, de megbízható, minőségileg tökéletesen összerakott kis lejátszóra vágynak, amin nem nagyon hallgatnak mást, mint Spotifyt, kis netes rádiót, esetleg még USB-n dugnának rá néha zenéket külső meghajtóról, és esetleg még külső DAC-juk sincs. A Stream S2-ben ugyanis van saját DAC, ami amúgy elég jó minőséget produkál analóg kábellel a hifire kötve, de van rajta optikai kimenet is, hogy ha valaki külső DAC-kal szeretné a hangzást javítani.
A Stream S2 Ultra ezzel szemben már inkább egy felső középkategóriás lejátszó, pláne, hogy ide még kell egy külső, USB-s DAC is, ami nálunk a Pro-Ject Pre Box S2 Digitalja volt, és a cég is ezzel ajánlja párban (az ára így ráadásul már 385 ezer forint, szóval ez tényleg már egy jóval magasabb kategória (bár ugye a DAC-on lehet nyerni valamennyit). A hangzás viszont minden fillért megér, netről soha nem szólt még ilyen szépen a hifim, mint amikor erről ment a Tidal. Az magas felbontású dalok miatt érdemesebb lehet inkább kábelesen az internetre kötni, mert ha túl távol vagyunk a routertől, akadozhat a lejátszás wifin. Természetesen ide is lehet kötni külső meghajtót, nagy felbontású fájlokat is simán visz, és ha számítógépre van kötve USB-n keresztül, akkor képes szűrni az elektronikus zajokat is.
A Stream Box Ultra telefonos kezelőfelülete
Mindkét lejátszónak van telefonos alkalmazása, az Ultrát pedig akár böngészőből is irányíthatjuk. És természetesen nem csak Spotifyt és Tidalt képesek kezelni, van rajtuk például internetrádió is, tehát igazi mindenesekről beszélünk, kicsi, de masszív kiszerelésben. Ráadásul mindkettő multiroom képes, tehát a teljes házat fel lehet szerelni velük, és akkor külön külön lehet a szobákban a zenét irányítani.
Ahogy írtam, megjelenésben mindkettő tökéletes, ugyanaz a minőségi alumínium kidolgozás van ezeknél is, mint a Pro-Ject S2 sorozatát jellemzi. Szóval ez nem lehet döntést befolyásoló tényező, ha valaki a kettő közül valamelyikben gondolkozik. Azt kell csak eldönteni, hogy elég-e a Spotify, vagy esetleg kell a Tidal, mert ha utóbbi, nincs is kérdés a választásban, irány az S2 Ultra, azt a pici akadást pedig el lehet viselni Spotifyon, ha valami éppen nincs Tidalen. A sima S2 pedig gyakorlatilag mindenki másnak tökéletes, aki hifin akar streamelni zenét, de inkább a kényelem a fontos, mint a perfekt hangzás, pláne, ha nincs is csúcskategóriás rendszere.
Importőr, forgalmazó: Audiocentrum
