Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Este héttől ismét képernyőn a hatoscsatorna zenei műsora, amely a legnépszerűbb hazai művészekkel készült beszélgetések mellett fiatal zenekaroknak is bemutatkozási lehetőséget nyújt a Szintén zenész rovatban, minden szerdán este héttől nézhető a hatoscsatorna műsorán és videótárjában! A mai műsor tartalma a hajtás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Előzményért ide kell klikkelni.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A kaliforniai Papa Roach a nu metal aranykorában, 1993-ban alakult és a stílus egyik legmeghatározóbb bandája lett. Mára - némi stílusváltást követően - igazi aréna rock csapattá váltak, azonban népszerűségük töretlen. Kilencedik stúdiólemezük F.E.A.R. (Face Everything and Rise) címmel jelent meg, ezt mutatják be június 14-n Budapesten, a Barba Negra Track színpadán.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Turnéról minden átmenet nélkül előzetes letartóztatásba kerülni pár hónapra eléggé komoly életérzés lehet,hiszen valószínűleg ez a legutolsó dolog, amit az egyszeri rockzenész magának kívánna. Kivéve mondjuk G.G. Allint, de ő már úgyis meghalt. Randy Blythe, a Lamb Of God szimpatikus frontembere viszont pont ezt tapasztalta meg pár éve. Ezek után érthető, hogy a hamarosan érkező VII: Sturm und Drang című lemez szövegein az énekes a csehországi Pankrác börtönben szerzett élményei is nyomot hagytak. A ma közzétett új dal címét Blythe cellájának száma ihlette, nem meglepő, hogy talán még az általában is elég marcona Lamb Of God-dalokhoz viszonyítva is morózus hangulatot áraszt. A hajtás után meg is lehet hallgatni, metálos olvasóinknak főként ajánlott a dal!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A múltkori dalpremiernél egy egészen durva kioktatást kaptam arról, hogy mennyire el vagyok tájolva funeral doom ügyben. Sajnálom hogy a kommentelőnket nem tudom most sem megkövetni, de én egész jól elvagyok ezzel a Shape Of Despairrel, mégha az a műfaj kánonja szerint csak kis macskajancsinak számít. Aki műkedvelőként szereti háttérben hallgatni egy finn csapat ólomsúlyos és az emberi elme sötét vermeit megéneklő vontatott dalait, annak a Shape Of Despair teljesen jó választás lesz. Hallgassátok csak:
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vagy nem. Inkább az utóbbi, mivel a hétfői bejelentés senkit sem vágott földhöz. Az Apple ugyanis kicsit késve jött ki a streaming opciójával, ráadásul gyakorlatilag semmi olyat nem tartalmaz, ami a konkurenseknél ne lenne meg. Ja, de: emberek vezette rádióállomásokat. Ráadásul a stream minősége sem éri el akár a legnagyobb riválisáét, a Spotifyét sem. És zenei felhozatalban sem tudnak igazát nagyon dobni, hacsak nem vesznek túl sok pénzért előadókat exkluzív forgalmazásra. De ahhoz meg rengeteget kell fizetniük, hogy valaki bevállalja, hogy a többiekhez nem viszi a lemezét. A legmeglepőbb (vagy nem is annyira meglepő) dolog az egészben, hogy ősztől az Apple Music Androidra is megjelenik. Ingyenes opció egyébként nem lesz, csak három hónap próbaidő, majd 10 dollárba kerül minimum, de 15 dollárért hat ember hallgathatja a zenét még rajtunk kívül, a saját eszközén. Aztán majd ha kipróbáltuk, mondunk többet is.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Két évvel ezelőtt, a legelső Deja Vu után azt írtam, hogy ha van fesztivál, amit egy kis adag rosszindulattal is oldalakon keresztül lehetne cikizni, az egyértelműen a Deja Vu. Ez a helyzet azóta sem változott. De az sem, hogy nosztalgikus érzései jó esetben mindenkinek vannak, akinek nincsenek, annak vagy katasztrofális volt a fiatalsága, vagy hazudik. Úgyhogy igazán gonosz dolog lenne a nosztalgiázókat bántani, még akkor is, ha a kilencvenes évek zeneileg nyilván sokkal többről szólt, mint amit Deja Vu Fesztivál képvisel. Meg hát, ha tetszik, ha nem, ebben az országban DJ Bobóról sokkal többen asszociálnak ezerkilencszázkilencvenakárhányra, mint a Nirvanáról, vagy Aphex Twinről. (Fotók: Deja Vu Facebook)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Véget ér a Led Zeppelin nagy újrakiadás-sorozata. Július 31-én megjelenik a zenekar utolsó három nagylemeze is, a Presence, az In Through The Out Door és a Coda is remasterelve, sokféle verzióban. Szimpla cd-n, dupla cd-n ritkaságokkal, bakeliten úgy, ahogy eredetileg kijött, vagy éppen a ritkaságokkal dupla korongon, de akár extra deluxe díszdobozban is. Szóval lehet válogatni. Persze a ritkaságokon van a lényeg minden fanatikusnak, még akkor is, ha ők fáradtságos munkával már beszerezték ezeket kalózverzióban. Ezek közé tartozik a Sugar Mama című dal is, ami annak idején nem jelent meg lemezen. Az annak idején itt 1968-at jelent, ugyanis a dalt még az első album készítésének idején vették fel, de soha nem adták ki. Alább meg is lehet hallgatni, illetve még lentebb ott a ritkaságok listája is.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Müpa nyárindító könnyűzenei fesztiválja, a Hey, June! június 8. és 25. közötti koncertjein a zene mellett a művészeti határterületek is kiemelt szerepet kapnak, a filmtől a slam poetryn át a költészetig. Odett a pop-art világát idézi meg, Kollár-Klemencz László és a Melankolikusok a kortárs költészetre fókuszálnak, míg Antonia Vai többek között az Akkezdet Phiai egyik frontemberét, Saiidot látja vendégül. A Žagar filmzenekoncerttel készül, az Irie Maffia pedig akusztikus részekkel tarkított, színdarabszerűen összerakott műsorában a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonájának is kiemelt szerepet szán.