Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A fenti képre klikkelve elindul a Manes Teeth, Toes and Other Trinkets című válogatáslemeze tele ritkasággal, tehát nem best of album. A Manes egy norvég zenekar, akik ottani népi szokás szerint black metallal kezdték, majd elmentek egyfajta elektronikus, experimentális rock irányba, amibe még hiphopot is kevertek. Ebben a korszakban adták ki a tökéletességet súroló nagylemezüket Vilosophe címmel (ennek már több mint tíz éve), majd még egy ep jött, majdnem ugyanilyen minőségben [view] címmel. Az eddigi utolsó sorlemezük, a How the World Came to an End már annyira nem volt jó, fel is oszlottak teljesen, hogy aztán egy kis black metalos nosztalgia után (Manii név alatt történt mindez) ismét elkezdjenek új zenét írni. Előtte viszont kiadták ezt a kis válogatást, hogy ne a semmibe érkezzen az új anyag. Akinek van Spotifyja, lentebb meghallgathatja a Vilosophe-ot, illetve azt is megmutatjuk, milyen volt, amikor még black metalosan károgtak.
Ezt sem gondolta volna senki, ugye! Rollins a Black Flaggel lett híres punk/hardcore-énekes, de előtte neki is volt zenekara, amivel csupán pár dalt adtak ki, majd kilenc koncert után fel is oszlottak. Akkor még születési nevén, Henry Garfieldként futott amúgy Rollins, de ez mellékes. A csapat neve 
Ki gondolta volna, ugye? A Foo Fighters főnökének egy Dain Bramage (nagyon mókás) nevű zenekara volt Washingtonban, ami szerencsére demót, sőt, lemezt is vett fel I Scream Not Coming Down címmel. Utóbbira könnyen rátalálni, előbbiből viszont most ásott elő az Antiquiet pár dalt, lentebb pedig meg is lehet hallgatni a nyolcszámos cuccot. A két évig létező csapatban Grohl dobolt, a másik két tag pedig Reuben Radding és Dave Smith voltak. Ők hárman amúgy a mai napig jóban vannak, tavaly ősszel került fel róluk kép a Foo Fighters Twitterére (ez látható fent), de arról nincs szó, hogy összeállnának. Grohl amúgy 1987-ben szállt ki a csapatból, hogy belépjen a Screambe, a két tag pedig inkább letett a zenélésről, mert, ahogy azt 
Kabala Baby – elég rossz név, sokkal inkább asszociálunk róla egy 90-es évekbeli lányzenekar valamelyik seggriszálós tagjára, semmint egy zenekarra. A zene azért jobb, stoneres, grunge-os klasszikus rock, amelyet kockás ingben és kopott farmernadrágban eljátszani a legautentikusabb. Az éneket, mint oly sok megosztó lemeznél, szokni kell, de megéri a fáradozást. Magyar és meglepően értelmes szövegek, kellemes vokálok, szépen megírt dalok, hallatszik, hogy sok meló van benne. Ha a Polly Is Dead feltámadna, remek közös koncerteket adhatnának a Kabala Babyvel. De ha már nincs Polly, a Bálnalovas is jó lesz, például a most szerveződő májusi Nagy Grunge Buli kitűnő alkalom lehetne.
A Kerekes Band 2013-ban jelentette meg