Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A$AP Rocky - Long. Live. ASAP
(A$AP Worldwide)
Amikor hiphopról beszélgetek emberekkel, mindig rá kell jönnöm, hogy akármilyen sokat hallgatok, valamiért elenyésző azoknak a lemezeknek a száma, amik összességében is megállják a helyüket. Persze, létezik Doggystyle, Slim Shady LP, vagy akár Labor Days, de ezektől és pár társuktól eltekintve a hiphoplemezek általában 4-5 jó dalról, és egy tonna töltelékről, funkciótlan skitekről és 80 perc körüli játékidőről szólnak.
Ezért is különösen örvendetes az új generáció megérkezése: Tyler the Creator, Kendrick Lamar vagy akár Drake már egy ideje bemutatják, hogy a klasszikus húsz évvel ezelőtti dolgokban gyökeredző lövöldözős, káromkodós niggerezős vonalat szuperül lehet olyan köntösben kiadni, hogy azt a stílus legfontosabb célközönsége, az értelmiségi fehér srácok is úgy bólogassák le, mintha csak Harlemben kellene a golyók elől hajolgatni. Ez a vonal sem mentes a raphez amúgy is kötelező megalomániától, de megvan benne az az őszinte bunkóság, ami a milliárdos Jay-Z vagy Kanye West produkcióiból már nagyon rég hiányzik.